Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-12-13 / 50. szám

szegény theologusok kik erőt éreznének egy kis bű várlatra, egy kis munkásságra magukban ? Azt, mit előttük aunyi jelesek cselekedtenek : hagyják ott munkásságukkal ezt a ne nyúlj hozzá virágot, a theologiát, mint szent Pál az oláhokat, és keressék az olcsóbb dicsőséget, faragjanak verseket, gyártsanak beszélyeket, melyekért nemcsak a hölgyek veszik szép ajkaikra, de ha közölhetőt teremtenek, a szerkesztők is díjazzák, a tudományos intézetek valamelyike is tagjai koszorújába befogadj* őket. Az az átkunk, a mi áldásunk lehetne. Mert mennyivel nem volnánk a theologia mezején épen a magyarban előbbre, ha akiknek szellemi ós anyagi tehetséget adott az isten, azt annak a tudománynak művelésére szentelték volna, amelynek szolgáivá esküdtek. De hát annyira veszedelmes-e épen a theologiában a világosság, mint azt a legfölvilágosodottabb férfiak egynémelyike hirdeti? Egy bizonyos fokig lehet veszedelmes, ~e nem a theologia, mint inkább a felekezet szempontjából; mert ha a theologia szempontjából lenne veszedelmes, akkor e tudomány, mint a sötétség pokoli müve, mint a világámitás tudománya, nem volna érdemes arra, hogy becsületes emberek által egy pillanatig U ápoltassák. Ha azonban levetkőzzük a felekezeteskedést és felöltözünk a minden emberek üdvözítőjének követőihez illő öltözetbe, ós azt valljuk, hogy a theologiának sem lehet egyéb célja, mint bármely más tudománynak nem lehet egyéb célja, mint az igazság, egyátalában nem mondható arra a világosság veszedelmesnek. Bizony pedig theologia ide, theologia oda, hiába harcolna az más célokért, mint a többi tudomány, ezek ellenére célt nem érne soha. Már most a többi tudományokkal-e vagy azok ellen ? Velők élén állhatunk az áramlatnak, ellenük elsodortatunk. Tessék meggondolni, hogy melyik üdvösebb az isten országának szempontjából ?! Vagy talán a miatt a kifogás, hogy a pesti reform, theologia növendékei rosz vizsgákat adtak vagy roszul igazolták tanulmányaikat az életben? Erre csak azt említem föl, hogy midőn a pozsonyi theologia bányakerületi ifjait Gredulyn kivül még Székács is vizsgálta, egy ilyen alkalommal azt a nyilatkozatot tette ez utóbbi, hogy ilyen kószültségű ifjak móg nem állottak a nevezett intézetből előtte. Az intézet, a tanárok ugyanazok, csak az ifjak voltak mások ; kinek tulajdonitható már most a fönti nyilatkozatban foglaltató dicséret érdemül: a tanároknak-e vagy a tanulóknak? Ne okoljuk a tanulókért a tanárokat, mert miként a pesti reform, theologia növendékeinek ez idei vizsgái is mutatták, nincs is arra ok. A harcot tudom érteni, de az élt, féltékenységetf a keserűséget semmiképen sem, mely egyik fél kebelét. a másik ellen eltölti. Tökéletesen a theologia álláspo ntján levőnek hiszem azokat, a kik vallják: hagyjátok az élt, a féltékenységet, a keserűséget, ha istentől van, ugy is megáll, ha nincs istentől, mindenképen megbukik a dolog. II. A hazai két protestáns felekezet egyben-másban egymást előzve igyekezik előre. Ugy látszik mégis, mintha mi több dolgokban megelőztük volna reform, testvéreinket. Van conventünk, tanárvizsgáló bizottságunk, gyámintézetünk, ö/svegy-árvaintézetünk, melyeknek ők még nem mindegyikével dicsekedhetnek. Velők azonban a szerencse, hogy mindezeknek a hiányát néni érzik egyetemlegesen, vagy ha igen, oly egy lépést tesznek, m^ly nálunk kettőnek is beiiiik, ós igy, kik egy lépéssel előbbre voltunk, egy lépéssel megelőztethetünk áItalok. Jelen közgyűlésük tanárvizsgáló bizottság (majd idővel tanárképezde) fölállítását mondotta ki elvben. Az elv kimondásától ugyan megvalósításáig még egy nagy lépés van, de ha ezt megtették, már megelőztek bennünket, kiknek évek óta van tanárvizsgáló bizottságunk. Nem a tanárképezdével, bár talán ezzel is, mint inkább a tanárokul készülők elé irt tanszak csoportosításával értem. Ok ugyanis egy tanszakkal, nagyon bölcsen, nagyon helyesen, már elvben is többet állapítottak meg. mint amennyiről mi eddig tudni szerencsések valánk. S e tanszak, a vallástani. Fontos dolog ez, sokkal fontosabb épen vallási, ha ugy tetszik felekezeti szempontból, mint a minőnek leirva látszik. Sokat beszélünk a vallásosság hanyatlásáról az ujabb időben, de akiknek kebelök ben az leginkább hanyatlik, a tudományos pályára készülő ifjaknak a vallásban neveltetésükről nem gondoskodunk kellőleg. Sokat kitalálunk, a mivel a vallásos élet emelését véljük, de a legközelebbi segédeszközről,' arról megfeledkezünk, hogy a család után az iskola a bölcsője mindennek. Hiába prédikálnak a papok, ha egy-egy Jézus Krisztus szólana is mindegyikből, ha a mag befogadására a földek nincsenek kellőleg müveive, vagy épeusóggel nem is állanak rendelkezésükre, minthogy az emberek, főkép azok-