Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-12-06 / 49. szám

testeknek meleg általi kiterjedéséről stb. nézleltetés, kísérletek mellőzésével, könyvnélkülözve; a mi iszonyatos nehéz munka; de a szélről, vagy éppen hátrább a gőzmozdonyról, égiháború, villám s több efféle, meg éppen hátul a távirdáról nincs idő beszélni, s ezek maradnak a gyermek előtt továbbra is csodák csodái, pedig ezeket mindennap látják. S többé a mi viszonyaink között nincs hely, alkalom, ha az iskolát kijárták a gyermekek, hol e tárgyak felől eloszlassa valaki elméjöknek tudatlanságát. E tantárgyon sem mehetünk végig, fentirt okok miatt teljesen. Tiszteletlenség s hálátlanság volna részemről, ha ezekért az emiitett kézi- és vezérkönyvek szerzőit hibáztatnám, ez tőlem távol van ; sőt most is hálás tisztelettel őrzöm ezen férfiaknak, mint egykor — s még nem is olyan régen — kedves tanáraimnak emlékét. Csak a mi mostani viszouyainkhoz, a rövid szorgalmi időhöz képest mondom terjedelmesnek kézi- és vezér-könyvüket, melyen az alakult néptanítói egyleteknek feladatuk segíteni. Nem tudok megválni tárgyamtól a nélkül, hogy a vallás-eikölcstani könyvekről még, habár futólagosan is, meg ne emlékezzem. Szent történet s bibliai ismertetés címe alatt mennyi mindent, mennyi feleslegest beletömnek a gyermek fejébe, azt csak az tudja, a ki ismeri az „Erkölcsi és vallásos olvasó könyv", „Szent történet", „Keresztyén erkölcstudomány" s r

Vallásravaló bevezetés" cimü tankönyveinket I Valóban annyit közlünk, tanítunk e tárgyról, hogy a sok „szent történettől" a szegény gyermek alig látja, vagy talán észre sem veszi sokszor a tulajdonképeni vallás-erkölcsi igazságokat; a sok „szenttől" alig látja azt, a ki egyedül jó, egyedül igaz és egyedül szent, alig látja: Istent Ezek közül egyet hozok fel csak példaképen; ez a „Vallásra való bevezetés/' Kezdjük itt a tanítást, ha a kiszabott tankönyv szerint akarunk tanítani, „a természeti dolgok ismertetésével". Beszélünk a napról, holdról, szélről, esőről stb., melyek a természettauba való tárgyak, azután az emlősök, növények, hüllők, halak, rovarokról, melyek jobban és nekik valóbb helyen vannak megírva a természetrajzban; aztán tanulunk az emberi test főbb részeiről, végtagok, nyelv, iny, fogak, gyomor, arc, érzés, egészség, betegség stb.-ről, melyek élettan nevezet alatt egy külön tantárgynak képeznék anyagát, mig végre sok kalandozás után eljutunk a szabadakarat, embers világteremtéséről szóló kérdések közvetítésével a vallás tulajdonképeni tárgyához, az isten ismeretéhez stb. S mentünk, illetőleg jöttünk mindeddig a vezérkönyv után, —• mert hiába! az van elénk adva és ránk parancsolva — s talán nem is vettük észre, hogy eltévedtünk, hogy nem jó uton járuuk. Ez soká már nem mehet igy ; hanem gondoskodni kell alkalmas, a mai nevelészeti elveknek megfelelő vallásos kézikönyvek előállításáról nálunk, reformátusoknál is, mint gondoskodtak s gondoskodnak evangelikus testvéreinknél. E tárgyat különben már a lelkészi egyletek gyűlésein, a papi értekezleteken óhajtanám taglalgatni, elemezni, mivel én is azon nézetet pártolom, melyszerint a vallást a lelkészeknek kell tanitaniok. Tehát ellenkezőleg vélekedem e kérdésről, mint dr. Kiss Áron ur a magyarországi prot. egylet legközelebbi gyűlésén nyilatkozott. S szerintem az által, hogy a lelkész, mint vallástanitó lép be az iskolába, és ott igazi tárgyismerettel, mint szakemberhez illik, tűzzel, lelkesedéssel hirdeti a szeretet vallásának tanait, éppen nincs lerontva a tanitó tekintélye. Hogyan ! ? hát egy lépéssel felebb a közóptanodákban, a hol szaktanárok tanítanak, és a reáliskolákban lerontják a tanárok egymás tekintélyét!? Sőt inkább, szerintem ez, ha eredményez valamit, az a nemes verseny a tanitók, vagy tanárok között. Azaz, mindenik igyekezni fog, hogy előadandó tárgyát minél érdekesebbé, minél könnyebben felfoghatóvá, megérthetőbbé tegye. — A tanitó lehet, s legyen is jobb számtani, természettani, rajzi s történet-földrajz tanitó, mint a pap; de a vallás-erkölcsi, egyháztörténelmi, humán tárgyak fejtegetésénél a lelkésztanitónak kell kitűnni ama felett. Ez másként nem is lehet ma már, midőn a tudományok fejlettsége mellett egy szakban is ember legyen s ugyan emberkedjék, igyekezzék, ki helyét emberül megállani akarja. A mi korunkban már csak ritka kivételek a* minden tantárgyban kitűnően vagy C3ak jelesül képzett emberek is. Ha ilyeneket kívánunk, kapunk ezer mestereket, kik egyik tárgyban sem ütik meg a kellő mértéket. Van erre egy latin példaszó is, a mit mindenki tud s éppen azért én nem is idézem. Azt mondom végül: Sürgessük az elavult vallástani kézikönyvek megújítását; ebben én is leszek dr. Kiss Áron urnák, gyenge erőmhöz képest, némi-némi segítséggel; de sürgessük azt is, hogy a hit- és vallás-erkölcstant, egyháztörténelmet tanítsa minden iskolában a hitfelekezet lelkésze. Mindezek, a miket a vallástanitásról mondtam, csak tárgy- s eszmerokonságnál fogva akadtak tollam hegyére. De ugy találom, hogy ezeket is helyén volt itt éppen elmondani. És ezek már más egyh. megyéket is kell, hogy érdekeljenek s érdeklik is, azt hiszem minden lelkésztársaimat. A miket a többi tantárgyakról fentebb irtam s a mely dolgokat e.-megyénk tanitó-egyleteinek figyelmébe ajánlottam, azok mellett megállok; s óhajtom, hogy a jelzett bajok megszüntetésére nézve minélelőbb lépéseket tegyenek. Igy azt hiszem, több sikert fognak a tanitók évről-évre leimutatni. Adja isten ! Görömbei Péter. A vértesaljai tanitóegylet közgyűlése f. év nov. 12-én tartatott meg Lovas-Berényben V. Balogh Lajos alelnök vezérlete alatt, s a kellemetlen idő dacára is megjelent összes egyleti tagok jelenlétében. Elnök úr a tagokat és a szép számmal megjelent vendégeket, közöttük Molnár Aladár és Kolozsváry Ai i k 1 ó s tanfelügyelő urakat üdvözölvén, a titkár Szalai Sándor úr felolvasta nemes ügyszeretettel készített évi