Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-12-06 / 49. szám

jelentését, melyben a többek között szomorúan festi a községi és felekezeti tanitók között kifejlődött szakadást; pedig — mint mondá — nekünk tanítóknak egyesülni kellene, mert hiszen egy a cél, mely felé törekszünk. Jelenté továbbá, hogy Schwartz Gyula orsz. képviselő ur az elnökséget elfogadta ugyan, s táviratilag üdvözletét küldé a közgyűlésnek, de egyszersmind az a feletti sajnálatát is, hogy betegsége miatt a jelen gyűlésben nem vehet részt. Két gyakorlati előadás tartatott. A „Beszéd és értelemgyakorlatokból," és a magyar nyelvtanból. Mindkét előadás fényesen sikerült s az előadókat B. Szalai Á g u e s bicskei tanítónőt, ós Bendickt Márk izr. tanitót a közgyűlés megdicsérte. A pénztári számadás szerint 1873 julius—1874. novemb. a bevétel volt 575 frt, kiadás 190 frt. pénztári maradék 385 frt. Az indítványok közül, melyeket a közgyűlés elfogadott kiemelünk kettőt; az egyik az, hogy az egylet folyamodik a kormányhoz, részesítené megj utal maz tatásban M e z e i János urat, k. szentpóteri érdemesült tanitót, ki hatvanuégy évig működött at.anitói pályán és még most is fáradozik azon. A második az, hogy az egylet megkeresi a hazai tanitóegyleteket, hogy járásaik orsz. képviselői utján iparkodjanak oda hatni, hogy a Molnár Aladárféle nyugdíj-javaslat miharabb életbeléptettessék. — Végül még Szente Pál bicskei fő tanitó, kit az egylet saját kéltségén a bécsi világtárlat tanügyi osztályának tanulmányozására küldött, felolvasta jelentését. A jövő közgyűlésen (Bicskén,) a méter-rendszerrel összekötött számtanból fog előadás tartatni. Huszár Károly, egyleti jegyző. . Temetkezési szokások az ó-kortól a időnkig. mi (Böngészel a történet mezején.) (Folytatás.; A médok és a perzsák tudvalevő, hogy halottjaikat a kutyáknak és madaraknak vetették étekül, abban a hitben, hogy a léleknek csak a test felbomlása után van nyugodalma. Később viaszszal öntötték be s ugy temették el. De tűzzel a perzsák sohasem égették meg a holtak testeit, mivel a tűz szentsége felől táplált hitökkel nem egyezett volna meg. Később a cultura fejlődésével nálok is alábbhagyott ezen barbarismus, hogy a holtakat az állatoknak vessék oda táplálékul, s helyébe az eltemetés jött szokásba, mely azonban minden fény nélkül történt. Cyrus maga kívánta, s rendeletileg meg is hagyta, hogy ha ő meghal, se aranyat, se ezüstöt ne tegyenek melléje sírjába, hanem csak egyszerűen temessék be hamvait földdel mert nincs drágább mint a föld, minden jónak és szépnek ez a szülője, táplálója. A perzsák sírjai többnyire kertek közepében ásattak, s a fölöttök gyászolók lenyirott, leborotvált fejjel bánkódtak, néha a fájdalomtól hajtatva ruháikat is széthasogatták. Megtörtént hogy gyászukat kedvencebb állataikra is kiterjesztették. Hasonlóan jártak el a pár tusok is, mint a perzsák. Lovaikat gondosan elásták, halottjaikat pedig mezőkre vonszolták, ós ott temetetlenül hagyták a ragadozóknak zsákmányul. Csupán a csontokat gyűjtötték össze s földdel födték be. A scytháknál, — a Fekete tenger és a Kaspi tó közt lakó népség — a rokonok házról házra hordozták a holttestet a rokonság között, hol mindegyik étellel és itallal kínálta meg. Ez ünnepélyesség után, mely közönségesen 40 napig tartott, a holttest eltemettetett. A sírok nagy kegyeletben állottak ő nálok is. Különben az hitökkel is összevágott, általános nézet lévén közöttük, hogy a ki holttesttel érintkezik, tisztátalanná teszi magát. Igy náluk is megvoltak a tisztulás napjai. A rómaiak temetkezési szokásai részben a görögökével azonosak, részben az etruskokat utánozták. Igy majd ugy temették el, majd ugy égették meg halottjaikat. Csupán villám által sújtottak és kis gyermekek temettettek el minden időben. Mindenek előtt a halott szemeit fogták be, rendesen egy rokon, végső álomra. Azután a test megmosatott, s bekenetett, finom fehér gyolcsba göngyölittetett. Hasonlóan mint a görögöknél egy obulust nyomtak szájába. Ezenkívül, ha ilyenre életében csatában vagy a harczjátékok alkalmával szert tett, virágokkal, diadalmi jelvényekkel diszittetett fel a halott. Mielőtt a halottat kivitték volna a temető helyre, az udvarra tették, de ugy hogy fejével a kapunak legyen. A ház elé pedig cypruslombokat hintettek, hogy az elmenők tudják miszerint a házban halott van. A haláleset, és a temetés ideje között rendesen 7 nap volt közben. Ezek elmultával eltemettetett nyilvános nagy pompával, vagy egészen csendben. A pompával történt temetés következőleg ment végbe : E1Ő1 ment egy hírnök, mely a római népnek tudtul adta, hogy a halott egy római. Ezt követték, különféle hangszerekkel ellátva zenészek és a halott fölött siránkozó nők. Ezeken felül nem hiányzott a gyászmenet élén egy színész (persona), ki a megholtnak arcvonásait, tagmozdulatait és szokásait utánozta. Hogy ha a megholt magas állású hivatalnok volt az elmondottakon kivül, nem hiányozhattak még a kíséretből az ugy nevezett : sellacurulís, a hivatalban volt elődök képei, trophaeumok, fegyverek, drága ruhák. Ezek a koporsó előtt 108*