Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-29 / 48. szám

használtatnak, talán néha az ügy mellett még a személyekre is rákeritik a sort, kivált ha már tollal foly a harc, s ilyenkor a küzdők sok igazat és nem igazat elmondanak egymásról, nem ritkán epébe mártott tollal Írják egymás elleni polémiáikat. Ily küzdelmeket mondom, mi dunamellékiek az utóbbi három évtized alatt láttunk többször mind a tanácsteremben, mind a sajtó terén. A békésebb lelkűek talán kellemetlenül érezték magukat a harc dühöngése alatt, talán fájlalták úgy az egyik mint a másik viadoron ejtett sebeket, de különös aggodalomra nem volt ok. Majd lecsillapodik a vihar, a küzdő elemek majd kibékülnek egymással, és az ügynek csak javára szolgáland— gondolák — a talán tespedt légkör megzavarása. Mert hiszen elv harcolt elv ellen, az elvek harca pedig csak előnyös s tisztító hatású lehet; s meg volt győződve mindenki hogy a kik ma ellenfelekként állnak egymással szemközt azok a másik órában, vagy egy más kérdés felvetődésekor talán mint jó barátok harcolandnak majd együtt egy más elemekből alakult oppositio ellen. Vagyis más szóval ellentétes nézetek, s ezek folytán kifejlődött küzdelmek voltak nálunk eddig is, s adja isten, hogy lehessenek s legyenek ezentúl is Ezek nem aggasztanak bennünket, talán fáj abban a percben, midőn az ellenpárt leszavazza, megbuktatja indítványunkat, de a másik percben már feledve vau a fájdalom. Fáj azonban s aggaszt az, mit az utóbbi két, három gyűlésen tapasztaltunk. Fáj midőn látjuk, hogy némelyek — a jó ég tudja mi cóiból — minden áron be akarják oltani eg)házunk testébe a politikai rákfenét, a politikai értelemben vett pártalakitást, pártfegyelmet, s pártküzdelmet. Ma még csekély, kevéssé jelentékeny ugyan az ekként megalakult párt, s kitartó boszantásaival sem tudta a hozzá nem tartozókat oda iDgerelni, hogy ezek is külön párttá alakuljanak, és hogy mint ilyen szerepeljenek a tanácskozásokban; ezek előtt még szentebb az egyház Ugye, szentebb az igazság szava s az egyéni meggyőződés, hogysem azokat pártküzdelmek tárgyaivá tegyék s a párt fegyelem zsarnoki parancsszava alá helyezzék. Ki tudja azonban, hogy a viszálkodás köve, ha egyszer eíhajítatik, hol fog megállni, ki tudja, hogy Bethesda tavának hullámai, ha azokat nem az ügy iránti szeretet, a komoly elvi harcok áldásos hatású angyala, hanem a szenvedélyes pártoskodás daemona zavarja fel, mikor fognak lecsillapulni, s hogy ekként felkavartatván fognak-é azok e mi gyógyulásra váró betegünknek, az egyháznak javára válni ? Más országban talán nem volna oly komoly ok e miatt az aggodalomra, de nálunk, kiknek a politikai (let körében nem kell várakoznunk az unokákra, hogy azok fogát vássa el a pártoskodás által termelt, s megrágott egres, de mi magunk is rcár nyakig úszunk — s adja isten, hogy teljesen el ne merüljünk — a mi jól fegyelmezett politikai pártjaink által kavart szószba; nálunk kétségkívül van ok az aggodalomra, és nem mulaszthatjuk el, hogy kérve ne figyelmeztessük legalább azokat, a kik — mint tapasztalni véltük — talán öntudatlan őszinte jó szándékkal engedék magukat ezen veszélyes lépre vezettetni. Részint ezek kedvéért már, részint a gyűléseinket nem látogató olvasókra való tekintetből, s általában hogy ezen pártnak eljárási modorát, s jellemvonásait megismertessem, s ez által a beme rejlő csiráját a veszélynek feltüntessem, szükséges, hogy közelebbi gyűléseinkből egykét adatot felhoz?ak, különben is az adatok mindig hívebben beszélnek, mint az egyéni, bármily részrehaj latlannak látszó felfogás, reflektálás. Mint fentebb mondám prot. gyűléseken szoktak lenni pártok;} igy p. o. lehetnek a többi kerületekben is fontolva és gyorsabban haladók, conventesek és conventellenesek, centralizálok és decentralizálók, magyar érzelmű és pansláv törekvésű pártok ; s hogy ezek minden ide vonatkozó kérdésnél következetesen el enzéket képznek egymássá', az igen természetes ; de az ellentétesség csak is a fenforgó elvi eltérésekre vonatkozik, azontúl a többi felmerülő kérdésekre nézve összevissza alakulnak az egyéni meggyőződések szerint a pártok, talán minden egyes kérdésnél máskép. A mi pártunk nem ilyen. Gyűlés előtt külön értekezletet tartanak, és az eleve tudott gyűlési tárgyakra nézve, mielőtt a felhozandó érveket indokokat hallanák, meghozzák a párthatározatot, és a mellett a közgyűlésen egy emberként áll az egész párt, azaz mind a hét ember és még azon egy kettő, kik a gyűlés mobil elemeiből időnkint hozzájuk csatlakoz,nak; az előre nem tudott, s csak a gyűlési tárgyalások közben felmerült kérdésekre nézve pedig bevárják a pártfőnök nyilatkozatát, ós azonnal az lesz a meggyőződése mindannyinak, ugy hogy bátran állithatjuk, hogy a pápista atyafiak zsinatain a szent lélek ereje nem munkálódik oly gyorsan s oly hathatósan, mint itt a pártfegyelem szelleme. Az igazság, s az egyéni meggyőződós háttérbe tolandó a párt határozata, esetleg a pártfőnök nyilatkozata előtt. Vagyis épen azon szerencsétlen pártszellem működik, a mi a Sándor-utcában ugy a jobb, mint a bal s szélső pártoknál. Soknak más ott is a meggyőződése, de pártérdekből annak ellenére szavaz, vagy ha épen erős jellemet akar mutatni, kimenekül szavazáskor a folyosóra. Nem rágalom, a mit e pártról mondék, Ítéljen a t. olvasó. A gyűlés elején mindjárt felmerül ket pénztárnok választásának szüksége, de ezzel kapcsolatban azon kérdés is, hogy ezeket kik válaszszák. A múltban a főiskolai pénztárnokot a prot. főiskolai választmány, később az egyházkerületi közgyűlés, vagyis azoa testület, a mi ezt pótolta; ebből következnék, hogy válaszsza most is a közgyűlés ; igen de kánonaink szerint az egyházkerületi pénztárnokot a gyülekezetek választják, és igy per analogiam következik, hogy a főiskolai, és az értékpapírokat s államsegélyt kezelő pénztárnokokat is. Azok már, kik a párthoz nem tartoztak, nyilatkoztak egyéni nézetük szerint. Az egyik a kánont ki akarta terjeszteni ezen hivatalokra is, a másik pedig azon nézetben volt, hogy maga ezen különben is képviseleti alapokon nyugvó s általában a fővárosi hitrokonokat (mert ezek közül kellett