Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-02-01 / 5. szám

fel. (3. §.) Az engedély, állami helybenhagyás nem adatik meg, ha az illető testület czélja ellenkezik a közrenddel, erkölcsiséggel és államgazdasági tekintetekkel (5. §.). Az államkormány a fennálló corporatióktól is bekérheti utóla­gosan az alapszabályokat vagy más szabványokat, (6. §.) — A 8. 9. és 10. §§. az egyházi testületek esetleges felosz­latásáról foglalnak magukban határozatokat. Ez eset akkor áll elő, midőn a testület tagjai oly tetteket követnek el, melyek a közrendet és családok békéjét zavarják és veszé­lyeztetik, vagy ha testületi elnökök ismételten oly bünte­tendő cselekmények miatt Ítéltettek bűnösöknek, melyek birvágyból származnak, a közerkölcsiséget sértik, vagy általános bosszúságra ingerelnek. Ha az egyházi testület tagja kijelenti a politikai hatóság előtt, hogy ő nem akar többé tagja lenni a testületnek, az állam részéről a testü­letből kilépettnek tekintetik. (13. §.) A testületi főnökök tartoznak minden évben az államhatóságnak bejelenteni a testületi tagok összes számát, ugy szintén a tőrtént vál­tozásokat és az előfordult fegyelmi büntetéseket. (16. §.) Alapítványok, ajándékozások és legatumok egyházi testü­letek javára a 20. §-ban körülirt esetekben, nevezetesen, ha az illető vagyonrész 3000 frtot felülhalad, állami hely­benhagyástól tétetnek függővé. Ha az a gyanú támad, hogy az egyházi testületek belsejében törvényellenes dolgok mennek végbe, a politikai hatóság vizsgálatot tehet. (25. §.) Külföldi egyházi testületek letelepedése és belföldi birtok szerzése szintén állami helybenhagyástól függ. A törvény­javaslat 30 §-t foglal magában. A harmadik tvjavaslat a javadalmi birtokok hoz­zájárulását szabja meg a vallásalaphoz a kath. cultus szükségletének fedezésére. E hozzájárulás a vallásalaphoz 10—10 évi időközökre állapittatik meg. Ez idő alatt kitesz a hozzájárulás a vallásalaphoz 10,000 forintnyi birtok után 7.%-ot, 10,000 frtnál nagyobbnál 172 %-ot és felemelkedik 400,000 frtnál nagyobb birtoknál 1272 °/0 -ra. (9. §.) E járulók a rendes lelkészi jövedelmek javítására, továbbá oly cultus célok által igényelt kiadások fedezésére fordítandó, melyek eddig elölegképen az államkincstárból fedeztettek. E javaslat harmincegy §-ból áll. A negyedik javaslat 17 §-t foglal magában és a vallási társulatok törvényes elismeréséről intézkedik, melyből kiemeljük e határozmányokat: Egy eddig törvényesen el nem ismert hitfelekezet­nek a következő feltételek alatt adatik meg az elismerés : 1. ha hitvallása, istentisztelete és alkotmánya nem tar­talmaz törvényellenes vagy az erkölcsiségbe ütköző tant; 2. ha olyan elnevezést visel, melynek megengedése nem foglal magában más vallásúak iránt sértést; 3. ha biz­tosítva van legalább egy községnek törvényes módon való felállítása és maradandó fennállása. Ha e feltételeknek elég van téve, a vallás- és közok­tatásügyi miniszter kimondja az elismerést. Ez elismerés által a vallási társulat részesévé válik mindazon jogok­nak, melyek az állami törvények értelmében a törvénye* sen elismert egyháai és vallási társulatokat megilletik. Ez elismerés azonban nem ad igényt állami segélyre. Valamely a törvény alapján elismert vallási feleke­zet tagjául csak az tekintendő, ki egy rendesen megalakult hitközséghez tartozik. Arra, hogy az e törvény alapján elismert vallási tár­sulatok hitfelekezeteket alakítsanak, vagy a meglevő hit­községi kerületek kölcsönös határai megváltoztassanak, ál­lami jóváhagyás igényeltetik. A jóváhagyást az első eset­ben a vallásügyi miniszter adja meg, egy^tértőleg a belügyminiszterrel; a második esetben a tartományi ha­tóság. Egy elismert hitfelekezet községében lelkészül csak osztrák állampolgár alkalmazható, kinek magaviselete er­kölcsi ós állampolgári tekintetben teljesen kifogástalan, és ki általános műveltségét legalább is nyolc évi gymnasiumi tanulmány kimutatásával bizonyította. Lipcsei levelek. III. (A kötelező 'polgári házasság behozataláról Németor­szágon. Ellenzői és érvelésüli jogosultsága. Szemelvényék egynéhány ujabb vallás-bölcsészeti műből.) Nagytiszt, szerkesztő ur! Becses lapjában közölve volt már ama törvényjavaslat, melyet a porosz kormány az anyakönyvek vezetéséről és a házasságkötésről az or­szággyűlés elébe terjesztett; felemlittetett az is, hogy Falk cultusminister és Bismark herceg minő nyilatko­zatokat tettek e javaslat ellen intézett támadásokra. Nem akarván ismétlésekbe esni, csupán arra szorítkozom jelen tudósításomban, hogy általánosságban mondjak el egyet s mást e szőnyegen levő fontos ügyről. A polgári házasság intézménye tudvalevőleg Né­metországon nem újság. Az úgynevezett rajnai tartomá­nyokban, melyek közé a rajnai bajor-, poroszország ós Hessen számítandó, érvényben van az mind ez ideig a „code civil" rendelete következtében. Franciaországtól nyert jellegét hiven megtartotta, ós sokszoros benső vál­tozásai dacára sem lehetett azt elnyomni. Az ujabb időben több német államban erősen hangsulyoztatott ós tényleg be is hozatott a kényszer-polgáriházasság, mely szerint még azon esetben is érvényesen köthető a házasság, hogy ha az egyházi esketés felekezeti dogmatikus szempontból nem volna eszközölhető. Ezt látjuk keresztülvive itt Szász­országban is, az 1870-ki dissidens-törvényben, mely ál­tal legfőkép azok irányában történt kedvezés, kik a szász törvényekben ez ideig el nem ismert felekezetekhez tar­toztak ; Poroszországban is ez történt még jóval előbb, részint az említett okból, részint azért, mert gyakran fordult elő, hogy törvényesen elválasztott személyeket a katholikus papok nem akartak újra megesketni. A kö­telező polgári házasság eszméjét is megtaláljak az 1848-dik évben ugy Németországon, mint Poroszországban fel­színre jutott eszmék között, de gyakorlati keresztülvi­tele az utókornak tartatott fenn. 1859-ben a' szabadéivü­ség zászlóját az államhatalomra jutott uj kormány len-10*

Next

/
Thumbnails
Contents