Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-22 / 47. szám

sem ritka, korcBmai verekedés szinte mindennapi, de az ilyen rákon cátlankodóknak rendesen nincs egyebük mint a testük, lelkük, ha megtették a kárt s kivilágosodik, nincs miből megtéríteni, ha bezárják , börtöneink most már oly kényelmesek, hogy az eféle csavargók jobban érzik benne magukat mint szabadlábon, mert dolgozni nem kell , enni pedig kapnak. A botbüntetés eltörlésével kedvezett a törvény a társadalom ostorainak; becsületes embert ezelőtt se szoktak megverni* csak aki gonoszságával kiérdemelte; akinek se nevelés, se intés, se szép bánás nem használ, hanem mind ezek dacára is lopással szennyezi be lelkét, az már nem lesz aljasabb s gyalázatosabb az által se, ha deresre húzzák. Most a becsületes ember ki van téve annak, hogy uton-utfélen az erősebb gazember beleköt s vérig veri, a gazembernek pedig hajszála se görbül, mert verni nem szabadj ránézve pedig más büntetés nem létezik. Békés időben a tolvajokat és verekedőket büntetés nélkül hagyják a társadalomban garázdálkodni, s jöhet egy erős politikai mozgaom, majd akkor aztán a becsületes hazafiakat nem kímélik akasztófától és bottól, mint 1849-ben és után Haynau delnőket és papokat botoztatott. Ha külföldön eltörölték a botbüntetést, állítottak helyette mindenfelé dologházakat, sőt, némely államnak sziget-gyarmatai vannak, hova a társadalom szemetjót ürítheti; ha nálunk is ilyesmiről nem gondoskodnak, kénytelen lesz a törvényhozás a botot visszahozni. A nevelés Csak kevesbíteni fogja a rakoncátlankodók számát, de végképp kiirtani nem fogja soha! ! 4. Baky urat bántja a keserű s gúnyolódó hang a nép irányában, állítja — de nem bizonyítja —hogy a nép de bizony jó. Én tényeket hoztam fel s ha azok igazak, akkor tán állitásom se hamis. Egyébaránt ha felséges népnek nevezzük is, ha minden szépet és jót rákenünk is papiroson, azért a nép egy szikrával se lesz jobb. Többet használunk neki, ha intjük, dorgáljuk és fenyítjük, mintha hízelkedve dicsérgetjük; a dicséretet már annyiszor hallotta, hogy kezdi is unni ! A baranyai nép általában jó és engedelmes, csak parancsolni kell tudni neki, a szép szóra s capacitatióra pedig nem hajt semmit. Vannak biz itt példány gyülekezetek is, de számosan vannak amolyan másféle példányok is. A nép egyenként jó és szelid, de ha összecsőditik nép gyűlésbe, akkor szilaj, zabolátlan, s azok agitálnak leghangosabban a pap ellen, a kikkel legtöbb jót tett. Hogy mennyire jó belső emberei iránt a mi népünk, az is mutatja hogy mindenütt convenciót csorbít, a földeket elfoglalgatta, vagy ki nem adja. S ha a pap követeli, akkor kihordással fenyegeti. S igy igen sokan olyan helyzetben vagyunk, hogy vagy oda kell engedni egy darab földet a papi vagyonból a jó békesség kedvéért, vagy a legdurvább bántalmaknak vagyunk kitéve jogos követelésünk miatt. Tessék bár megolvasni ezen lapok 40-ik számában „a váraljai lelkész üldöz t e t é s ét", egészen mellettem bizonyít.! „A nép hogyha szabad s virtusi nincsenek, gyermek, mely keziben kést s üszőket visel!" azt mondja Berzsenyi. 5. Apapokatpedigsárralnem dobáltam, hanem az elharapódzott egyháziatlanságot Botos Mihálylyal én is megróttam. Mind a komjáti, mind a gelei, sőt még a budai canunok is határozottan követelik papjainktól az egyházias külsőt is. Már azt be kell ismerni, hogy nekünk, mihelyest egykissé jól érezzük magunkat, első dolgunk az egyházias külső levedlése. S papos külsejű férfiak helyett leszünk stutzerokká, vagy szutykos mesteremberformává, szóval mindennek nézhetnek bennünket, csak papnak nem. S ezen a másfelekezetbeliek tán örvendenek, de a magunk népe megbotránkozik, amint hogy minden oldalról hallatszik is, a megrovás ; de van ennek még más következése is a más felekezetbeliek nem ismerik el, hogy csakugyan pap ok vagyunk sőt kezdi el nem is merni már a magunk nyája is. Lám a rác pap megtartja papi köntösét mindenütt s úgyis bánnak vele mint pappal illik. Mi pedig járunk tarka bugyogókban, sneiderkitliben s divatmintát veszünk a vasúti kellnertől, zsidó legénytől stb. s ha mondjuk is vidék helyen hogy de bizony mégis csak papok vagyunk, nem igen akarják elhinni. S népünk gondolkodására különös világot vet, hogy némely ekklézsiáink elöljárói plebánusokhoz mentek tanácsot kérdezni a pengő kros ügyben, mert azt mondák „nekünk nincsenek papjaink." Egyik nagy tekintélyű baranyai egyházban plebánust akartak papnak választani; mert azt mondák, olyan eklézsia megérdemel igazi papot is!! Ilyen jelenségek negyedfélszáz év óta nem mutatkoztak egyházi életünk egén, jó lesz az idők jeleire figyelmezni!! A felső baranyai református tanitók felcsaptak az ultramontán iskolai lapok munkatársául, s ugy piszkolják a református papokat, mintha csak fizetve volnának érte, sőt tanitói képviselőnek a tractus- gyűlésre pápista papokat akartak választani. A körösi praeparandiában sok mindent tanulnak a nemes ifjak — tán még az egyházi hatóságnak engedni nem akarást is onnét hozzák — ; de azt nem akarom hinni, hogy az ultramontanismus felé kacsingatást is ott tanulnák, alattomban alighanem a jezuitismus próbálgat a zavarosban halászni-Én jelzem jó lélekkel, figyeljenek azok, akik a fő őrállomásokon vannak, az említett fekete pontok mindenesetre megérdemlik a megfigyelést. 6. A község és egyház egysége őseredeti calvini szer" vezet, ilyen volt Genf, ilyenné alakultak az áttért magyar községek is a reformatió után, a kül- és belkormányzat egy volt mindenütt s csak a legujabb időkben, midőn már itt-ott katholikusok is kezdettek beszivárogni, mutatkozott néhol, de nem mindenhol, a község és egyház külön választásának némi szüksége. A Bach rendszer igenis külön választotta, hogy egyházainkat magukra hagyja, de Baranyában ez nem sikerült, mindenütt oly erős volt még a tiszta kalvinista községekben az egységnek