Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-08 / 45. szám

bályokra észrevételt nem tesz. — A beleegyezés nem tagadható meg, ha az alapszabályok nem ellenkeznek az állam-alaptörvényekkel, büntető ós rendőri törvényekkel, az általános polgári joggal és a jelen törvény szabványaival. •— 3. Az ó-katholikus egyházközségben egyházi vagy világi hivatalt viselni nem képes az, ki büntótben, vagy nyervágyból, vagy a közbiztonsággal, közrenddel, közintézetek érdekébe ütköző vétség miatt bűnösnek Ítéltetett. — 4. Ha ily egyének alkalmaztatnának hivatalokra, a kormány kötelessége azokat rögtön elmozditni. — 5. Az, ki egyházi hivatalt visel egy ó-kath. községben, világi hivatalt nem tölthet be. — 6. Az ó-kath. egyházközség világi ügyeit az egyházi elöljáróság kezeli, mely az egyházközségben lakó, teljes korú, polgári jogokkal biró férfiakból választatik három évre. — 7. Az ó-kath. egyházi elöljáróság ugy az egyházközségnek, mint a kormánynak felelős és köteles ez utóbbinak minden lefolyt évről legfölebb két hó alatt kimutatást felterjeszteni az egyház község vagyonának kezeléséről és állapotáról. — 8. ókath. egyházközségek igénytámasztásai a katholikusok egyházi vagyona iránt, közigazgatási uton intézendők el. Ily természetű döntvényeknél szabályul szolgál az, hogy az ó-katholikusok az által, hogy nem fogadták el az 1870-ki vaticani határozatokat, korántsem vesztették el jogaikat az egyházi vagyonhoz. — 10. Az ó-kath. egyházközségek törzsvagyona ép oly módon biztosítandó s a hatóság ép ugy tartozik rá felügyelni, mint a hogy ez az alapítványoknál előszabva van. — 10. Az ókatholikusok által kötött házasságok érvényességére megkívántatik az, hogy a törvény által erre hivatott polgári államhivatalnokok által kihirdettessenek és azok előtt köttessenek." A saarbrtickeni ókatholikus gyülekezetnek egy kabinetparancsban közelebb tudtul adatott, hogy a porosz kultusminister fel van hatalmazva minden ezentúl alakulandó ó-katholikus egyházközségeknek elismerésére. Általában a rajnavidéki tartományokban ugylátszik egyre hódit az ó. kathol. szellem. Ezt mutatja azon kökülmény is, hogy p. o. felső Badeüban az ó katholikusok nyilvános szóvitákat rendeznek az ultramontán plébánusokkal, mely szóvitákon nem ritkán az egész közönség nagy részét meghódítják ó-kath. nézeteiknek. Az olasz népoktatásügy fejlődése cím alat a „Revue des deux Mondes" legujabb kötete egy érdekes tanulmányt hoz, melyben alapos tanulmány folytán fejtegeti azon intézkedéseket, illetőleg küzdelmeket, melyek Olaszországban a nópoktatásügy körül főként 1859. óta létrejöttek. Többek közt előadja azon vitákat, melye, ket a f. óv január havában Sciajola minister által a népoktatás teljes reorganisatiojára vonatkozólag az olasz par liament elé benyújtott törvényjavaslat támasztott, mely javaslat be akarta hozni a kényszeriskoláztatást, továbbá a vallás tanítását az erkölcsi és politikai oktatás egy bizonyos nemével célozta felcserélni, s mely a községeket anépiskolai ügyekben jelentékenyobb hatáskörrel vélte felruházandóknak* A javaslat mindegyik pontja, igy az utóbbi is az ultramontán érzelműek részéről erősen megtámadtatott. „Nem kell mondák ezek, a községek buzgalmára és belátására számítani, hisz azoknak maguknak is vezetésre van szükségük. Igaz, hogy Poroszországban minden község tevékenyen foglalkozik a népoktatás felügyeletével, de ez onnan van, mert az egyház szolgái kellő támogatásban részesitik , miért is nem a községeknek , hanem inkább az egyház szolgáinak adandó nagyobb befolyás." Erre azután Sciajola miniszter válaszolá, hogy e tekintetben nagy különbség van Olasz- és Poroszország között. Mig a porosz papság mindig előmozdítója volt a népoktatás fejlődésének, a kath. papság Olaszországban ellenkezőleg cselekszik. A kormány nem számithat támogatására, miután nála rendszeres ellenzésre találnak a tudatlanság elnyomására irányuló törekvések. A világi elem tehát nélkülözni kénytelen a segélyt, melyet egyébiránt nem is kér, jól tudván, hogy a papság, mely ma a tanítás korlátlan szabadságát követeli, ezáltal csak ki akarja annak vezetését ragadni azon laicus társadalom kezeiből, a mely szerencsére el van határozva annak megtartására. A minister e felfogása hangos viszhangra talált ugy a kamarában, mint az egész országban. Correnti, a törvényjavaslat előadója, egyenest kijelenté, hogy „barátja ugyan a szabadságnak, de nem enged a papság tagjainak oly szabadságot, melylyel megronthatják a gyermekek szellemét ós testét, s elhinthetik lelkükben a babonának, az államintézmények gyűlöletének s a legnemesb eszmék megvetésének csiráit." A kamara zajos tetszés-nyilvánításokkal fogadta e szavakat. Ugyancsak Correnti kimutatta egyik mult évi parliamenti jelentésében, hogy a papság még 9000 olaszországi iskolát tart hatalmában, s hogy ezeknek 360,000 uövendéke a világi iskolákóinál sokkal alantabb fokú oktatásban részesül. — Ezen iskolákon kivül, s nem is számítva a római tartománybelieket, 570 tijnövelde van egyházi egyesületek kezeiben 17,158 bennlakó, s 11 ezer 937 külső növendékkel. Mindezekben a fegyelem laza, a tanítás igen középszerű, s a mi legsajnálatosb, a gyermekek Olaszország uj politikai intézményei iránti mély megvetésben neveltetnek fel. A közoktatásügyi minisztérium 1873—74 évi „Annuario"-ja szerint az olaszországi nyilvános és magánnépiskolák növendékeinek száma 1.659.107-re megy Mintegy 2 milliónyi 6 — 10 év közti gyermek nem jár még iskolába s nem tud írni, olvasni, Minden iskolára 70 gyermeket számítva, a jelenleg létező 43,380 iskolán kivül még 13762 uj iskolára lenne szükség, hogy az iskolakényszer elve szigorúan megvalósíttathassák. KÜLÖNFÉLÉK. * A kézsmárki evangel. egyháznak, temploma építésére király ő felsége saját pénztárából 1000 frtot adott. * A „Békésmegyei Közlöny " bői szomorúan olvastuk a napokban, hogy a népes békós-c s a b a i egyház presby-