Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-11-08 / 45. szám
teriuina nem gondoskodik kellőleg a magyar iskoláról; több egy hónapja már, mióta a két magyar tanitói állomás üresen áll, s bár az egyházi elöljáróságnak ezen idő alatt volt eléggé alkalma meggyőződni a felől, hogy az azon állomások díjazására kitűzött 500 frtnyi összegéri; alkalmas tanítókat aligha nyerend, mégis konokul vonakodik ezen fizetést a mai kor igényeihez képest emelni, és ez által lecsillapítani azon izgatottságot, mely e miatt egy idö óta a csabai polgárok között uralkodik. * Szinte resteljük közvetlenül az előbbi pont után azon tudósítást közleni, hogy China szomszédságában jelesen Japánban a gyermekkertek a közelebbi időben nagy mérvben szaporodnak ; s egy bécsi lap hire szeri nt a bécsi japáni követ legközelebb nagy mennyiségben vásárolt be Frőbel-íele játszó-szereket, melyek ott a népiskolákban is használtatnak. * Azon heves küzdelmek folytán, melyek az utóbbi három hónap alatt az „Erdélyi prot. közlöny" hasábjain azon théma felett folynak, hogy a n -enyedi ref. theologiai facultás meghagyassék-e továbbra is Enyeden, vagy Kolozsvárra tétessék át, egy kis füzet jelent meg közelebb a Franklin-társulat nyomdájában, mely a n. enyedi ref. egyházmegyének az erdélyi ref. egyházkerület igazgatótanácsához benyújtott véleményét közli ezen cím alatt: „Áttegyük-e theolog. semináriumunkat Kolozsvárra?", s mely hivatkozva a Bethlenféle alapítólevélre, az alapítványok szentségét biztosító törvényekre, majd a czélszerüségre, kimutatni törekszik, hogy a papnövelde továbbra is N. Enyeden hagyandó. * Majdnem elszörnyüködtünk a napokban, hogy mi lesz már a világból. Ha a zöld fával is ez történik, gondolók magunkban, quid tunc cum aridis ? Kezünkbe vettük ugyanis a „Religiót" s egyik cikkét, a nélkül, hogy cimét megnéztük volna, kezdjük olvasni a közepén, és olvasunk ilyesféle eretnek beszédeket: „Lehetetlen szánandó mosolylyal nem tekintenük a nemzedékre, mely az ember [istenitését ily mérvben üzi. Hogy e kitüntetés ily ember-istenitéssó fajuljon, hogy csaknem fensőbb lényt megillető cultussal hódoljon nekik a világ, ez több mint a mit ember megvárhat, több mint a mit az ember embertársának jogosan adhat, ezért elitélendő. Az emberiség mély, igen mély sülyedéséről tanúskodik ily esemény, mely csak is akkor mehet végbe, midőn az emberek elvonva istentől a köteles hódolatot, melylyel iránta mint teremtményei tartoznak, keresve keresnek tárgyat, melynek az ember természetébe beoltott e hódolatot kifejezzék. És korunk, fájdalom, nagyrészt e ponton van. A liberálismus kizárta istent a társadalomból, hogy az ember foglalja el helyét és ennek nyujtsa be a legfőbb lény iránt tartozó hódolatát." Mit gondolhattunk volna egyebet — ezeket olvasva, — mint hogy az eddig oly igen alázatos hangú „Religio" talán megirigyelve Hatala, s a szabadelvű katholikusok dicsőségét, elkezd ő is a csalódhatlanság, a pápa istenitése ellen harcolni. Pedig dehogy ! a mint tovább olvassuk kisül, hogy azon ünnepélyes fogadtatás s tiszteletnyilvánítás ellen dohog, melyet a főváros az északi sarkutazók irányában tanúsított. Nagyon helyesen! Mit is bókolnak nekik ! Ha még is püspök vagy érsek-féle emberek lettek volna, — de egy zsidónak ? ki hallott ilyest! • Ugyancsak a „Religio" legközelebbi számának egyik cikkére, melyben Szász Károlynak a prot. egylet közelebbi közgyűlésén tartott felolvasása felett töprenkedve, arra a szomorú eredményre jut, hogy a protestánsok mily nagy kárára vannak s lesznek az országnak, mert — úgymond — ezentúl a lelkészek vagy azt hirdetik — félredobva hitvallásaikat — a mi felől megvannak győződve, s ez esetben a liberálisokkal s internationalistákkal egyetértőleg a vallásosság megsemmisítésére törnek; vagy pedig meggyőződésük ellenére, prédikálják a confessiót, s igy magok is jellemtelenséget tanúsítva, egyebeknek is a jellemtelenségre példát adva, felforgatják alapjában az erkölcsiséget, — hát ezen cikkére — mondom — ide igtatunk pár statistikai adatot. A legközel bb megjelent „Bulletin Frangais" szerint ugyanis Párisnak a legutóbbi népszámlálás alapján 1.851,792 lakosa van. Született Párisban 1873-ban 55,905 gyermek, kik közül a törvényes születésűek a törvénytelenekhez azon valóban ijesztő arányban állottak, mint 100 a 369-hez. Érti ezt uram? Azon Párisban, mely nagy részében kathol. város, melynek kitűnőbb hírlapírói a közelebbi időkben oly tüutetőleg zarándokolnak a pápa papucsa csókolására, népe pedig ezrenként búcsút jár a lourdesi és nem tudom miféle csodatevő szentekhez, azon Párisban minden két törvényes szülöttre, több mint hét törvénytelen gyermek esik. Hasonlítsa ezzel össze a protestáns egyletek szellemétől áthatott Zürichet, Rajnavidéket, vagy pedig Szászországot, Hollandiát stb. Szintén mostanában jelent meg egy másik statisztika is, az angol igazságügyi minisztérium statisztikája. — Halljuk mit mond ? „Mig a nem angolok az összes lakosságnak csak részét képezik, az összes bünhöncök 7* részét teszik ki, és ezek között első helyen állnak az irek, (a katholikus egyház ezen sokszor magasztalt virágai, az insula sanctornm lakosai.) — A skótok csak 22 /io százalékkal, az irek pedig 14.2 százalékkal vannak képviselve, az irnők pedig Anglia és Wales öszszes börtönei női lakóinak 1 /5 részét teszik ki. Az utolsó népszámlálás szerint az említett két ország 22 millió lakosa között volt 66,540 irlandi s e viszony szerint csak 3- 4000 bünhöncnek kellett volna közülök kikerülni, holott pedig 22,100 került ki összesen. Ha magát Irlandot is bele vonjuk a számításba, akkor a három ország (Anglia, Wales és Irland) 176,000 bűntényt elkövetők számából esik 50,000, vagyis 28.4 százalók az irlandiakra." Ezen adatokkal szemben emlékezzék ön Svájc egyik református kántona kormányzójának ez óv elején tett jelentésére, melyben azzal dicsekedett, hogy a börtönökre semmi szükség sem volt az év folytán, nem került beléjük lakó. Ilyen különbségeket tüntet fel a statisztika az igazhivő pap, ós az igazságot szabad vizsgálódás utján kutató reformer lelkész hivei között!
