Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-08 / 45. szám

azt akarjuk, hogy az ige újra „istennek hatalma legyen minden hivőnek üdvösségére." Az igehirdetésről azev. zsinati munkálatokban ezt olvassuk: „Az oltár előtt olvasandó, ós a szent beszéd alapját képező szent irási szövegekre nézve azon rend tartandó, hogy első évben oltár előtt pericopákban levél-, a beszédekben az evangeliomi szövegek használtassanak; második évben mind az oltári, mind a szentbeszédi szövegek a bibliának canonikus könyveiből szabadon választhatók." E szerint tehát minden három évben csak egy éven át lehetne szabadon, alkalomszerűen prédikálnunk. A dunántuli e v. egyházi rendszer már több szabadságot ad e tekintetben, midőn igy szól: „A lelkész tanítása a szentirással megegyező legyen, alapjául szolgálván annak az átalában nálunk ág. evangyélmiaknálszokásban levő evangeliumokós epistolák, melyek helyett azonban a körülményekhez képest, néha más a sz.-irásból vett alapigéket is választhat, tekintettel arra, hogy amennyire lehet, az egyházi beszédek idő- és alkalomszerűek legyenek." Itt tehát van némi szabadság, csakhogy kevesen élnek vele, sok helyen azért nem, mert a nép, megszokván a perikopákat, a régi szokástól nem mindenütt akar elállani, Az egyházi rendszer épen most van nálunk dunántul ujabb átnézés alatt; azt hiszem tehát, jó szolgálatot tenne a bizottság, ha erre is kiterjesztené figyelmét, s teljesen szabad kezet nyújtana a szöveg megválasztásában. Ekkor ott is, hol a nép a régi szokásra hivatkoznék, könnyebben sikerülne az előítéletet legyőzni, mert mi meg hivatkozhatnánk egyházi törvényeinkre, s mindenki élvén szabadságával, nem reflectálhatna egyik gyülekezet a másikra, hogy ott még a perikopázás divatozik. Csekélységnek látszó dolog ez, de elvégre is nagyot változtat az igehirdetésen. S nekünk, kik nélkülözzük a katholikus templomoknak csaknem minden külső vonzó varázs-erejét; nekünk, kiknek a közös éneklés meg imádkozás mellett csaknem egyedüli szellemi fegyverünk az igehirdetés, azt hiszem, nem lehet itt a czólszerü reformmal tovább is késlekednünk. Ha már nem tudjuk egyelőre a templomkerülőket az Ur házához édesgetni, legalább ne idegenitsük el a templomlátogatókat az Ur házától azáltal, hogy előttük gépies, mindig egy körben mozgó munkát végezünk. Megírtam e sorokat, bár lehet, hogy én is ugy járok, miut Ritter József és Bergmann Lajos, k;

k épen ilyen felszólalásukra (lásd Prot. Egyh. ós Isk. Lap 1845 évi 49. számát) még mai nap is várják a sikeres választ; de mégis megírtam, azon erős meggyőződéstől ösztönöztetve, hogy ha talán a jelen nem, bizonyosan kielégítő választ ad nekem a jövő. Bizton hiszem, hogy a jövő válasza lelkészeinkhez ez leszen: Legyen nékik szabadságok az életnek fáján." SÁNTHA KAROLY. Egy szó a pnt. lelkészválasztások ügyéban Nincs oly törvény, vagy rendszabály az embervilágban, — bár a legjobb belátással, s az emberi szükségletekhez mért ügyes tapintattal hozatott is,"— hogy évtizedek s századok lefolyása alatt érvényét megtarthatná a nélkül, hogy vagy alapjában, vagy részleteiben tökéletesítésre ne lenne szüksége. Mint minden kornak meg van a maga sajátsága ugy minden emberi intézmény azon kornak hordozza sajátságát, tulajdonságát, melyben létesíttetett. Ebből következik, hogy a mit a jelenkor alkot, s talán mint remekműre büszke önelégültséggel tekint, a jövő hiányokat fogyatkozásokat fedez fel benne, s vagy javításán törekszik, vagy azt mint hasztalan rongyfoszlányt félredobva uj intézmény alkotásán fáradozik. Az emberi intézmények hiányossága részint onnan ered, hogy az alkotó egyéniségek nem ismerhették eléggé a gyakorlati élet szélesen elterülő mezejét, részint onnan származik, hogy a mü alkotásánál csak a kort, melyben éltek, vették figyelembe; nagyon természetes azért, hogy intézményük nem lehetett hosszú életű; mert a horpadt sírokon felnőtt uj embercsaládot minden izében nem elégíthette ki. Uj idők, uj embereket szülnek. Az uj emberek érzés-, gondolkodásmódja, értelmi felfogása, szellemi emelkedettsége más alakú intézményt kiván, mint milyent a lezajlott évtizedek s századok mesterei alkottak. És ez nem is lehet máskép; mert az emberi fejlődő ész, értelem, okosság s korral haladó szellem, — mint bányász az elnyúló aranyszálakat. — mindig azt nyomozza, kutatja, a mi jó, jobb s legjobb mindenben, s igy örök haladási útjában nem szenvedheti a multak hiányos intézményeit. Hat, alkot, gyarapit. A csontosult alkotások helyett, melyek kívánságait ki nem elégítik, ujakat, a kor igényeinek, a gyakorlati élet kívánalmainak megfelelőbbet hoz létre. A prot. egyházi intézmények, rendszabályok, akár a haladó korszellemhez! viszonyukat, akár a gyakorlati életre kiható jótékonyságukat veszszük figyelembe, mint nehézkesen mozgó szekér kerekei, a szélgyorsan haladó gőzgéppel, nem állják ki a versenyt a modern miveltség-, s