Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-08 / 45. szám

a réginél mélyebb gondolkozás szülte ujabb intézményekkel. Nincs meg az az életelevenség, a szépet és jót magába ölelő egyöntetűség bennök, mely okvetlen szükséges arra, hogy tartós létnek örvendhetnének. Túlszárnyalta a kor szelleme, s mivel a mult idők távolában nyert csontosult idomzatát nem képes átalakitani, — mint Mózes a törvény tábláit, — összetöri azt, s az uj idő rostáján megmaradt egyes kiváló részeket meghagyván a gépezet alakításához, uj intézményeket alkot. Nem szólunk a jogakadémiák nagyhorderejű kérdéséhez, mert abban tökéletesen egyetértünk e becses lapok szerkesztőségével; de mellőzünk egyebeket is, tudván, hogy határozatképes convent nem létében, sok mindennek maradni kell in statu quo. A lelkészválasztási szabályokra terjesztjük ki figyelmünket, a mennyiben ugy tapasztaljuk, hogy bár egészben véve vívmánya is a kornak ; de részleteiben idomító kezekre vau szüksége, mert hogy nem felel meg az egyháztársadalmi igényeknek, mutatják a választás körül mind sűrűbben feltünedező visszaélések, melyeknek olvasása mély fájdalommal tölti el lelkünket, s tudnók szavainkat közelből vett példákkal illustrálni, de „exempla sünt odiosa". Szabad papválasztás a képviseleti rendszer fejleménye. Nincs kifogásunk az elv ellen ; mert hogy egy autonomicus egyház szabadon válaszsza lelkészét: természeti jogalapon megkívánhatja. Azonban a lelkészválasztási szabályok ellen a gyakorlati élet főként azért bizonyit, hogy a választói jogot a szélső határig kiterjesztette, a mennyiben : „szavazattal bir mindazon nagykorú egyháztag, ki az egyház'terheit viseli, s azt rendesen teljesiti." Eszerint az a néptömeg van szavazati joggal felruházva, mely csak is akkor buzgó egyházához — tisztelet a kivételeknek - - mikor lelkészt kell annak választani, s máskor alacsony értelmi fejlődése, s vallás iránti közönyössége folytán, tartozó kötelességeit sem teljesiti. Szomoritó látvány egy ily alapon történő lelkészválasztás. A tömeg mielőtt gyűlésbe menne: bepálinkázza vagy borozza magát, s ugy megy borvirágos arccal s feltörült homlokkal a választás helyére, s jaj annak, ki ellene állani mer ! Szól éktelenül, viseli magát barbárul ha inyóre nincsen a dolog; mert egyik a disznóktól, másik a marháktól megy lelkészválasztásra; de hiába! joga van, tehát érvényesíteni akarja olykor káromló szavak közt is. Az ily alapon történő lelkészválasztás szerintünk soha sem neveli az egyház tekintélyét, méltóságát; sőt a viszálkodások egyenetlenségek, korteskedések, etetések, itatások egyházunkat létalapjában támadják meg, megfosztják a nymbustól, mely idáig szent orcáját körítette. Mi ohajtanók, hogy a pesbyteriumok hatásköre szabályoztatván, s szélesebb alapra fektettetvén : ruháztatnának fel — mint a nép törvényes képviselői — a lelkészválasztási jogélvezettel is, és szűnnének meg a karavánonként szavazni vándorló tömegek lármás gyülekezetei, melyek kicsapongásukkal, éretlen pöffeszkedő szavaikkal gunycégért akasztanak egyházunk homlokára. A régi falusi gyűlések, nem egyebek voltak mint epés kifakadások, viszálkodások színhelyei. Most a választott bizottság összeül s szép csendesen elvégzi mind azt, mi hajdan a viszály, egyenetlenség lángjait lobogtatta fel a tudatlanság, s dolog nemértés miatt. Ha a kerületek az értelmiség győzelmének lehetsógesitése érdekében a leik. választási szabályokat ekként módosítanák: szent hitünk az, hogy megszűnnének a már is csömörletig vitt választási visszaélések, annyival inkább ; mert egyházelőljárónak a lelkész felügyelete alatt rendesen az értelmes, becsületes egyháztag választatik, a ki aztán nem adja el lelkét legelőért, bor, buza, vagy pá Unkáért; sőt az egyházi hatóság is könnyebben boldogul a leapasztott választók seregével, ha netán ellenkező nézet merül felszínre, mint a karhatalom gyanánt előtte álló százak illemet nem ismerő durva tömegével. Azonban a számban megnevelt presbyterium általi lelkészválasztás esetében is a tapasztaltnál szigorúbb eljárást óhajtunk; mert merjük állítani, hogy sok esetben részint a lanyha, részint a részrehajló eljárás oka a bajnak. Legyen bár a törvény vagy rendszabály annál jobb is: de ha végrehajtásában érdek, léha felsemvevés, részrehajlás szerepel: azonnal elveszti hatályát; ellenben az eszélyes, igazságos s szigorú eljárás még a rendszabály hiányát és kipótolja. Mintha hallanók ezek után a szavazatfosztásérti kárhoztató szavakat. Nem bánjuk: „fiat applicatio." Meggyőződésünket őszinte szilárd lélekkel nyilvánítjuk a másként érzők ellenében is: lelkész választási szavazatot soha sem adnánk oly ember kezébe, ki a szavazati jog szentségét tudatlanságánál fogva nem képes beismerni, s az azzali üzérkedést, — mint a prot. szabadság élvezésére éretlen — bűnnek sem tartja; mi a leik.-választásoknál az értelmiséget — a nép savát — óhajtjuk látni a szavazati urna mellett ; mig másrészről hivatalvesztéssel büntetnők az olyan lelkészt, ki szabályellenesen, a lelkészi tekintély lealacsonyitásával, aljas uton akarja boldogságát megalapítani. Molnár Sámuel, ref. lelkész. ISKOLAÜGY. Az udvarhelyszéki ref. egyházmegyei tanitóegylet közgyűlése. Az udvarhelyszéki reformált egyházmegyei tanitóegylet idei julius 2-án közgyűlést tartván, legyen szabad e lap olvasó közönségét arról néhány sorban értesítenem. 1. Megnyitó gyanánt az elnök következő szavakat mondotta: „Eltelt egy év, nemcsak de el a másodiknak is fele. Ha ügyeink rendes kerékvágásban mehettek volna, nem 99*