Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-08 / 45. szám

PROTESTA1TS EGYHÁ SKOLAI LAP. Szerkesztő és Előfizetési <lij s Hirdetések díja K iad ó-h i Mária utca 10-dik sz., v a t a 1 : bísö emelet, Helyben házhozhordással s vidékrepostai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban 4 hasábos petit sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. külön 30 kr. beiktatásnál — Bélyegdij A perikopák. „Legyen nékik szabadságok az életnek fáján." Ján. Jel. XXII. 14, Az egyház avarján szótszórt száraz levelekből egyet újra asztalomra futt az őszi szól, s azon biztos reményben, hogy vaunak még, akiket a vallás ügye, ez az ötödik kerék a mai ujdivatu világ szekerében, igazán érdekel, ezennel ideirom, mi olvasható e levélen. A kapott irás igy hangzik : „ A teljes irás istent 1 ihlet tt és hasznos a tanításra a feddésre, a megjobbításra, a fenyítékre, mely igazságban vagyon.* (2 Tim. III. 16.) A teljes írásról mondja ezt az apostol. Nem is jut eszünkbe, hogy ezt kétség bevonjuk; mégis az evangelikus lelkészek nagyrésze a gyakorlatban, a perikopázás által, voltaképen, akaratlanul is, ezt teszi. Elmondják hiven, évről-évre, hogy az egyház által k i r e n d e 11 szent igék a mai napra itt és itt vannak megírva, s prédikálunk évről-évre ugyanazon textus fölött. Zsidó zsinagógák, nagy Gergely pápa, nagy Károly ós Luther, jertek ós bámuljatok ! az, amit veletek nagyrészben a kényszerűség tétetett, még mai nap is fennáll, habár nincs ok, mely fennállása mellett, de igen is van, mely az ellen szól. Nézetem szerint mai napság, midőn minden lelkész jártas lehet, ós ezért jártasnak is kell lennie az irásmagyarázásban, nem az egyház határozhatja meg, hogy melyik nap miről prédikáljunk, hanem azon tapasztalati igazság szerint, hogy minden jő prédikáció alkalmi prédikáció, az illető gyülekezetnek viszonya, állapotja. szüksége, s ehez képest a pastoralis pkudentia. Ha az írást p. o. gyógyszertárhoz hasonlítjuk, tévesztett dolog, előre megszabni, hogy ez és amaz orvosság használtassák; bizzuk az orvosság megválasztását magára a lelkek orvosára, a lelkészre. A perikopázás mellett a prédikálás vagy nagyon is könnyű, vagy nagyon is nehéz, de egyik esetben sem építő ós vigasztaló. Könnyű, ha az évi prédikációt zsinórra füzzük s elmondjuk évről-évre, könynyü de nem lelkiösmeretes munka. Nehéz, ha ugyanazon egy textusról több éven át jó prédikációt akarunk készíteni. S ha talán még ez sikerülne is, hol marad az alkalom, hogy szavunk csakugyan „elhasson a velőknek oszlásokig", mert jól mondja bölcs Salamon, hogy „minden dolognak rendelt ideje vagyon." Yagy ha az alkalmat megragadjuk is, mire való a kénytelen textus? Bizony a legtöbb esetben csak arra, hogy mottóul szolgáljon. Nem tudom, mások hogyan gondolkoznak e tárgyról, de azt az egyet tudom, hogy Jézus nem igy tanított, s nem igy vívta ki azon elismerést, hogy „hatalmas vala beszédekben." 6, amint tudjuk, mindenkor megragadta az alkalmat, s talán minden szava alkalom- óz időszerű volt. Dicsérjük s bámuljuk p. o. az irgalmas samaritánusról szóló történetet; de mennyivel nagyobb lesz bámulatunk ós a hatás, ha magunkat a törvénytudó gondolkozásába képzeljük, ki alkalmat adott ez isteni tanításra. Ez az eset áll a tékozló fiúról vett megható példázatnál is. A samariabeli nőben igy kelti föl Jézus az örökélet vizére a szent szomjúságot, a bűnös asszony előtt igy ir ujjával a földön, Jeruzsálem felett igy ejt könyeket s prófétai megrázó szavakat. S igy tovább. Az ő beszédei el nem múlnak soha, s egyenként is egyegy örökbecsű egészet képeznek; mindazáltal a hatást mindenkor az alkalomszerűség fokozta és fokozza a végtelenig még ma is. Ezt kell szerintem nekünk is prédikátoroknak szem előtt tartanunk, s ezért a teljes irást forgatnunk, ezt idő- és alkalomszerűen hirdetnünk, ha 99