Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-01 / 44. szám

tamentes ist alles auszuscheiden, was dem sittlichen Bewusstsein der Gegenwart widerspricht und die Kindliche Auffassung übersteigt." Az uj testameutomi történetet azouban a II. folyamban, t. i. Jézus történeti életében, mint keresztyénségünk suly- és középpontjában, oly kiterjedtséggel adtam, a minővel az eddig aligha adatott. Innen látható, hojzy teljesen jogosulatlan lenne ezen szemrehányás, mintha a bibliai történetek rendszerem mellett elhanyagol tat nának, miután csak azok mellőztetnek el, melyek arra valók, hogy a népiskolából kimaradjanak. Lehetnek továbbá, kik fennakadnak azon, hogy egyházunk hivatalos orthodox tanairól rendszeremben megfeledkeztem. Kijelöltem én ezeknek is az őket megillető helyet. Legyenek c tekintetben nyugodtak azon kémkedő, fülbesugó és áruló elleneim, kik nem szűnnek meg jezuitikus módon nemes és önzetlen célom ellen ármánykodni és a vallás-erkölcsi oktatás megújításának nemtelen eszközökkel is útját állani. — Ha a népiskolán belül a gyermeket mint embert és keresztyént vallás-erkölcsi tekintetben Diesteiweg azon elve szerint növeltem, hogy „Das Wahrhaft-christliche ist das Wahrhaft-menschliche, akkor a népiskolán kivül, azaz a confirmátiói oktatás alkalmával mind azt előadandom neki, a mit szükséges tudnia mint az evang. ág. hitv. egyház jövő hívének, mit sem hagyván ki az orthodox-tanból, a mennyiben az lényeges az ismertetési e. És alig szenved kétséget, hogy itt e tekintetben is a 13 —lő éves gyermekeknél több sikert fogok aratni, mint azok, kik az egyházi dogmát már a 6 éves gyermekekre reá kezdik oktrojálni. Ha növendékem a népiskola elhagyásával az életbe lép, hármas célt értem el vele. Az első fokon volt alkalmam részint profán, részint bibliai paedagogicus- történetek fonalán a vallás-erkölcsi érzelmet fejleszteni, a második fokon bevezettem a tanulót Jézus történelmi keresztyénsógébe, és a keresztyén igazságok sorsa ós diadala szemléltetésébe az egyháztörténelmi életképekben, a harmadik fokon pedig megismerkedett a növendék az egyház hivatalos tanával. Hogy ezen érintett tantárgyak közül Jézus történelmi személye és tana a legmélyebb benyomást fogja gyakorolni a gyermeki kedélyre, az a dolog természetében fekszik. Mert a vallásalapító magasztos személyisége mindig mélyebben meghatja a sziveket, mint a r'la alkotott abstract fogalom. Jézus maga maradandóbb, mint, a reá vonatkozó, változásnak alávetett és mulandó dogmák, és az idvezitő szent valódisága vonzóbb az egyházi tannál, mely amazt nem mind g tökéletesen lükrözi vissza, és nem áll mindenütt teljes összhangzásban az idő és tudomány haladásával. Kövesse azért minél gyakrabban a vallástanitó Spener intéseit, ki azf

mondja: „Wozu sich wieder mit der Lehre von Menschen berumquálen und btschweren, wenn man der Propheten und des Erlösers eigene Worte habén kann ! Wozu i . mer die altén Worte der Bekenntnisse wiederholen, wo es doch ein ganz anderes Bekenntniss giebt, das im Glauben an die Oífenbarungen Gottes haftet ? Vozu dem Volke die Spreu und die Tráber von Menschengeschwátz vorsetzen, wo uns Gottes Wort wie ein himlisches Manna laben kaon ?" Szepes-Bélán, szept. hó 1874. Weber Samu. Iskola fölavatási ünnep. A n.-dómi evang. leánygyülekezet, mely alig 250 lélekből áll, (udvágyának s áldozatkészségének fényes tanújelét adta az által, hogy ez óv folytán a kor Ízlésének, a nevelés kívánalmának megfelelő uj iskolát emelt, diszes temploma közelében. E tény annyival inkább méltó a közzé tételre, mert az emiitettem lélekszámot, két család kivételével, szegénység alkotja. Továbbá, még a helyet is melyen iskoláját fölépítendő volt, drága pénzen kellett megvásárolnia, nem levén hozzá saját helyisége. Mégis az egész költekezést — jóval fölözi az ezer forintot, — önön szegény erejéből teremti ki, csupán a gyámintézettől nyert e czélra a múltban némi segélyt (de ezt is köszönettel vettük.) Jövőre azonban óhajtanám, hogy különösen az oly gyülekezetek, melyek nem csupán készülnek, de építésben vannak, nagyobb támogatásban részesülnének a gyámintézet által, nem holmi morzsalékokbau sokan, de a szeretet nagyobb adományában kevesebben. Meit a gyámintézetnek, szerintem, ha magasztos célja utján jár, ugy kell eljárnia a szeretet adományainak kiosztása körül, mint eljárt az irgalmas samaritanus az ő betegje körül, végkép kigyógyítani nehéz bajából. De mivel ez sokakon nem történhetik egyszerre, az okból kevesebben bár, de tetemesen nagyobb összeggel segélyeztessenek, különben csak a kolduló egyházak számát szaporítják, melyek szüntelenül alamizsnáért könyörögnek. Évről évre kiosztunk sokat soktel é, a seb még is tátong mind enütt. Az uj iskola fölavatása okt. 25-én d. e. ment, végbe. Megjelent ez alkalomra közöttünk a győri egyházmegye szeretett esperese is, nt. Mészáros István ur, ki a fölavatást hivatalánál fogva teljesítette. Fölavató beszédjében tudtul adta a híveknek a szónoki melegség megható erejével, hogy az uj iskola emelésében a szülők gyermekeik boldog jövendőjéhez a nélkülözh etlen alapot rakták Je. Ezt megelőzőleg a templomba gyűlt össze a kisded nyáj, hol buzgó ének s ima után, meljben hálát mondtunk a teremtőnek az elvégzett munkáért s áldást kértünk a jelen avatási ünnep és az itkolába járó kincskereső gyermekekre ; alulírott a fölött elmélkedett: Mivé kell fejlődni a népiskolának, hogy hivatásának megfeleljen? Felelet : 1. a gyermeki élet ovodájává ; 2. a gyermeki élet fejlesztőjévé; 3. a nép mivelődési intézetévé. Még csak annyit mondok, hogy jól esett a népnek ez örömnap. Köznapi sokféle baját legalább e napra felejtette. Bognár Endre, lelkész.