Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-01 / 44. szám

BELFÖLD. A magyarországi protestánsegylet Ill-ik közgyűlése. Ezen közgyűlés, melynek még a mnlt év augustus havában kellett volna Marosvásárhelyen megtartatni, az országszerte dühöngött járvány miatt elhalasztatván, a jelen év october 25. és 26-áu tartatott meg Budapesten, nem nagy, de az ország mindkét felének majd mindegyik, még a legtávolabbi vidékeit is képviselő egyleti tagok jelftnlétéb >n. A reform, egyház tanácstermének — melyben a gyűlés tartatott, — szerény külsejével összhangban állott azon egyszerű kis kör, mely e gyűlést alkotá; de azon gondolatok s eszmék, melyek e gyűlésen nyilvánultak, valóban fémesek s emelkedettek voltak, azon nemes buzgóság, lelkesültség, őszinte jóakarat, mely e gyűlés tagjainál tapasztalható volt, messze szóles körben érezhetővé teendi áldásos hatását. Valóban azon nemes lelki örömök élvezése közben, mely e gyűlésen osztályrészünkül jutott, több izben feltámadt lelkűnkben a gondolat, vajha párt feleink közül számosabban lehetnének jelen, hogy itt személyesen meggyőződhettek volna a felől, hogy a tiszta lelkesedés, és a csüggedetlen kitartással, jóakarattal párosult munkásság rövid idő alatt is mily eredményt képes létrehozni. De még inkább óhajtottuk volna, ha ellenfeleink minél nagyobb számmal vettek volna részt e gyűlésben, bogy közülök a jobbak, vagyis azok, kiket az egyházunk iránti önzetlen szeretet, s az ebből kifejlődött komoly aggodalom sodort az egyletünkkel ellentétes állást elfoglaló párthoz, győződtek volna meg, hoe-y aggodalmok merőben felesleges volt, s hogy a midőn egyletünk a valláserkölcsi élet megújítását tűzte ki egyik legfőbb feladatául, ez nála nem üres szó, nem csalóka cég, de a legőszintébb törekvések célpontja; násfelől bogy hadd bámultak volna közülök azok, kiket épen önnön vallástnlanságuknak elpalástolási szándéka, vagy más nemtelen indokok tettek a prot. egylet ellenségeivé, kik orthodoxoknak vallják magukat, a nélkül bogy fogalmok volna a valódiorthodoxiáról, vagy hogy a Kár magán-, akár hivatalos életűkben az igazhitüsógnek még esik árnyéka is meglátszanék. Had i bámultak volna ezek, midőn hallották volm, hogy a nihilistáknak kikiáltott reformerek leikök meggyőződéséből oly tisztelettel beszélnek a vallásról, oly nagy horderőt tulajdonítanak a vallásos hitnek, s a valláserkölcsi élet felelevenítésének, minőről ez álorthodoxokuak, kik előtt voltakép az egész keiesztyónség csak hasznot hajtó mesének, legfeljebb nemzetiségi érdekből, vagy az együgyű nép fékeutartására felhasználható eszköznek tűnik fel, távol sejtelmök sincs. Egyébiránt az egylet év könyve már sajtó alatt van, s nem sokára hü képét hozandja az egósz gyűlésnek, az ezen tartott felolvasott beszédeknek, értekezéseknek; addig legyen elég e gyűlést csak rövid töredékes pontokban ismertetnünk. A gyűlést, mint más alkalommal, ugy ez úttal is isteüi tisztelet előzte meg. A reform, templomot nagy ós diszes közönség töltötte meg. Elénekelvén a 37-ik dicséret két első versét, Síász G^rő kolozsvári lelkész ur lépett a szószékbe. A buzgó ima elmondása után, a theolog. énekkar eléneklé az „Erős várunk" éneket, melynek végeztével Szász G. ur, Pilátusnak Jézushoz intézett azon szavai felett: „Mi az igazság?" egy nagy hatású beszédet tartott, ritka élénk, lelkes ós lelkesítő előadásában erősen kikelvén a modern positivisták ellen, kik, miként egykor Pilátus kérdé, hogy mi az igazság, ugy most ezek kérdik: mi a vallás ? Majd élesen kikelt azok ellen, kik azt hiszik hogy a természettudományok fejlesztése által a val lás talán megingatható, vagy épen megdönthető. Nem ! fejtegeté a legerősebb meggyőződés hangján, a természets általában a modern tudományok a vallást nem tehetik fölöslegessé, nélkülözhetővé, mert a vallás tárgyát képező titkokat a tudomány nein fogja megoldani soha, és igy a vallás pótolhatlan marad. De viszont, hogy a vallás pótolhatatlan, a lélek szükségeit ,valóban kielégítő égi kincs legyen, szükség, hogy az a kor műveltségével s a tudomány fejlődésével lépést tartson; szükség, hogy szakítson az elavult dogmákkal, s hogy szabad vizsgálódást engedjen s ne kivánjon a hívőtől meggyőződésével ellenkező hitet ; szükség továbbá, hogy a vallás ne szorítkozzék csupán a templomra, hanem igyekezzék érvényesülni az élet minden mozzanatában. Az istentisztelet végeztével a tanácsteremben FördŐs Lajos elnök ur a következő szavakkal nyitotta meg a gyűlést: Szeretett testvéreim ! Midőu egyletünk Ill-ik közgyűlését ezennel megnyitom: üdvözlöm önöket. Bárha egyletünk fenállása óta sok eredményt nem mutathatunk is, de működésünk azért meddőnek nem mondható. Működésűnknek bizonyára vannak akadályai, de ezeket folytonos munkásság és ernyedetlen kitartás által legyőzhetjük. Mostani összejövetelünk célja is nem más, mint hogy munkálkodásunk sorrendjót megállapítsuk, s azokhoz a szükséges előint^zbddéseket megtegyük, ós a szent ügy előmozdítása felelt közakarattal tanácskozzunk. Isten vezérelje lépteinket, ós adjon áldást működéseinkre. Azután felolvasta Kovács Albert a titkári jelentést az egylet és a fiókegyletek működéséről. Ebből kiemeljük a következőket: Az idők mostohaságát — úgymond a titkár — minden egylet megérezte hazánkban, megéreztük azt mi is, de e szigorú körülmények egyletünket meg nem rendítették. A magyar protestantísmus bár nem fejlett oda, a hova fejltnie kellett volna, de újjáalakulásban van, és erre a mi egyletünk nagy befolyással volt. A protestáns egyházi irodalmat a mult években alig egy pár mű képviselte, most e téren is örvendetes mozgalom észlelhető. Az egylet által alakított theologiai könyvtár az egyletnek jövedelmet hozott, s ez az első prot. egyházi irodalmi vállalat, melynél az irók rendesen dijaztatnak, s mely mégis nem végződik defiiciltel. A kitűzött pályakérdésekre beéikezett munkák közül Sze-