Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-10-25 / 43. szám

védve van, melyektől mindenki sujtatik, ki az egyszer elfogadott tanban kételkedik, vagy helyébe ujat és jobbat felállítani akarna. Sokan az orthodoxok közül az egyház terén is mindent a régi kerékvágásba szeretnének hajtani, és a véleménykülönbség által kellemetlenül érintetvén, az egyformaságot még ott is keresik, hol a különféleség a dolog természetében fekszik. Igy p. o. semmi sem természetesebb mint a különféle nézet az újszövetségi birálat mezején, sőt némileg arról ismerhető meg az igazság utáni törekvés őszintesége, ha mindenki saját fejével gondolkodván és saját tudománya segítségével kutatván, néha más eredményhez jut, mint társa, ki ugyanazon reformpárthoz tartozik. És mégis Márk Ferenc a Figyelmező mar nevezett füzetében mintegy szemrehányásul hozza fel: „hogy az uj szövetségi bírálatban ugyanazon reformpárt kebelében egymásnak határozottan ellenmondó nézetek feküsznek előttünk". Aki azt akarja, hogy véleménykülönbségek, vagy ellentétek a vallás terén, és különösen a bibliai kritikában ne létezzenek, ós hogy itt is az egyformaság kicsinyben ugy mint nagyban kifejezést találjon, az anélkül hogy észrevenné, kacérkodik a római egyházzal, hol csak egy az igazság, az attól eltérő vélemény pedig háresis, és hol már másfél ezer évvel ezelőtt a sokat tudó de néha más meggyőződésben levő Origenesnek ezen szemrehányást tették: „Ki egy ugyanazon igazságot tanit, az csak egy könyvet ir, a ki azonban az iratok nagy számával lép elő, annak a hite kétes ós állhatatlan/ Az orthodoxia többnyire türelmetlen azok ellen, kik schablonjától eltérnek. Emlékezzünk csak meg a németországi ós magyarhoni protestánsegyletekről, melyek csupán a pangó protestantismust óhajtják a korszerűbb fejlődés folyamába hozni, ós még ez ártatlan törekvés ellen is mily hangos anathemákkal lépnek és léptek fel az igazhitüség kül- ós belföldi lovagjai. A reformerek elhagyták az egyház alapját és azért kizárandók az egyházból, az egyházi hatóságok felelősségre vonják ama haeretikusokat, aut-aut, vagy maradjanak az egyházban ós hagyjanak fel szándékukkal, vagy menjenek ki s ott reformáljanak — az intolerantia ily támadásaival igen gyakran találkoztunk és találkozunk igazhitű atyánkfiai részéről. Ily türelmetlenség! vágy kielégítésére hol találkoznék ugyan jobb és gyakoribb alkalom mint a római jezsuitikus egyházban, melynek főnöke ugy látszik mindinkább kifogy az áldásokból, de annál számosabb átkot szóró villámokkal rendelkezik. Igazhivőink az ujabb kor és tudomány eszméitől áthatott könyvek irányában ellenszenvvel viseltetnek, és azokat egyszerűen hasznavehetetleneknek ítélik, a helyett, hogy érdemleges cáfolatukba bocsátkoznának. A Figyelmező többször emiitett számában ily szavakkal bélyegez meg egy-egy e féle művet: „gyarló féremű" ugyané könyv felett tanítóihoz bocsátott körözvényében így sóhajt fel egy szomszéd lelkész: »Grott bewahre unsere Kinder vor diesem Buche, egyik egyházkerület hivatalos értesítőjéből pedig, melyhez szintén beküldetett, végképen kihagyatik ós nem létezőnek tekintetik. Nem emlékeztet-e ily eljárás azon szokásra, melyszerint az egyház őrei a könyvek objectiv és tudományos bírálatába nem bocsátkoznak, hanem egyszerűen az indexbe teszi mindazon müveket, melyek a dogma határain belül nem maradnak. Es az állam ujabb fejlődései ellen neaa hasonló élességgel keltek-e ki a prot. orthodoxia tulhajtói, mint a romanisrnus szóvivői, itt ugy, mint ott elitéltetett p. o. a községi iskola, ós a polgári, házasság. Ily érintkezési pontok ós rokon nézetek, melyek a prot. orthodoxia szélsőségei^ és a katholicisrnus között feltalálhatók, könnyen megmagyarázzák az áttéréseket az egyik: táborból a másikba. Mária bajor anya királyné conversióját is a müncheni Harlesz-Rode féle orthodoxismus segité nagyrészben elő anynyira, hogy a tiroli kath. káplánnak nem nehéz feladata volt, midőn a megtérő asszonyt az egyedül idvezitő egyháznak megnyerte. Ellenben a szabad prot. irány ós a romanismus között ily összekötési pontokra uem akadunk, ugy hogy jól mondja egy német lap*) : „Eher tritt der ganze Berliner Oberkirchenrath zum katholicisrnus über als ein Schenkel oder Zeller." Valamint e. lap azon szavait is teljesen elfogadjuk: „Niemand arbeitet Rom und den Jesuiten mehr in die Hánde, als jene orhodoxen Eiferer, welchen den freien Fortschrítt in der eigenen Kirche zu vernichten trachten, indem sie den Greist in spanische Stiefel einschnüren, bereiten siedenselben für die kath. Lehre vor." WEBER SAMU. *) N. F. Pr. 3636