Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-10-18 / 42. szám

most tért vissza a hadgyakorlatokról, az iskolaév pedig nyomban megnyílik, első gondjává tegye az iskolát, mikor 5 hétig agy is csekélyre rugó fizetését elhanyagolni volt kénytelen ? Mit tesz tehát az ilyen tanitó ? A mit 5 hét alatt a szünidőben könnyen elvégezhetett volna különben, arra most utólag teszi kezét, az iskola megnyilta után. Mint költőnk mondja : szánt, mert különben jövőre nincsen kenyere ; megint ezért nem taníthat tehát kedvvel; az iskola pedig addig szünetel, veszteségünkre. / Szomorú helyzet bizony az ilyen. Szerintem a törvény ereje, tekintélye nem veszt, igazságtalanságot sem követne el a kormány, illetőleg az országgyűlés a nemzet többi fiaival szemben, annyival kevésbé, mert „nulla regula sine exceptione", ha a tanítókra nézve kivételt tesz az általános hadkötelezettségre vonatkozó törvény pontjai közt. Mert ugy látom, csak ez segíthet a bajon. Mi ugyanis mindent elkövettünk, hogy behívott tanítónkat, kiuek különben is mint tanítónak a kántorság is kötelezettségei közé tartozik, a kényszerhelyzet alul kivegyük. Folyamodtunk. De mind híjába? Mi volna azért a teendő — Meit az országgyűlés nyomós adatok beszerzése nélkül módosítást nem eszközölhet megalkotott törvényein. A helyes eljárást abban találom, ha az egyes tanitókörök, egyletek, külön-külön, vagy együttesen memorandumot dolgoznak ki, s vele megkeresik a kormányt, illetőleg az országgyűlést, hogy a törvény e téren tegyen kivételt a tanítókra nézve. Reményem van, hogy az óhajtandó siker nem marad el. Quoddeusbenevertat! Bognár Endre, lelkész. Néhány szó női nevelésügyünk érdekében. Kétségbe vonhatlan tény, hogy az első vallásos nevelést a családi élet körében nyerjük. Ezen első nevelés igen nagy befolyással van egész életünkre, és ha itt nem plántáltatik be még minden jóra fogékony szivünkbe a vallásos hit s tiszta ártatlan erkölcsiség, a későbbi időben a sors csapásai, az élet zivatarai között vajmi nehezen lesz az eszközölhető. Mindenki előtt ismeretes dolog, miszerint az apákat a megélhetés gondjai, az élet mindennapi szükségei s egyéb fontos teendők igen sokszor távoltartják a szeretett családi körtől, s a legjobb akarat mellett sem felelhetnek meg hiven azon kötelességnek, mely rájok a gyermekek vezetése s vallásos neveltetése körül vár. De ha az atya távol van vagy teendői miatt nem felelhet meg családatyai kötelességének : ott van az édes anya, ki mint Szemere Bertalan helyesen s találóan mondja , „mintegy megszűnik magának lenni s csak gyermekeinek él; csak érettök gondolkodik, irántok érez ; a jövendőben csak az ő jővőjők érdekli; midőn estve lefekszik, szemei ébren maradnak, mint csillag, mely őrt áll s virraszt a gondviselés által alájegyzett ház felett; midőn reggel ágyából felkél, mint felhő kél ki, hogy termékeny esőjével áldást áraszszon a vidékre." Ily fontos szerepök levén már az anyákuak a családi élet körében, teljességgel nem közönyös dolog az, hogy ők magok mily nevelésben részesülnek ; birják-e azon ismereteket, kellékeket, melyekkel áldásosán nevelhetik a ráiok bizott drága kincseket ? Igen sok jeles embert mutathat fel prot egyházunk, a ki vallásos neveltetését, későbbi hírnevét s egyházunk iránt szerzett érdemeit egyedül édesanyjának köszönheti, ki már gyermekkorában becsepegteté szivébe a vallásos érzelmeket, tiszta erkölcsiséget s az istenben való rendületlen hitet. A kath. clérus igen jól tudja azt, mily fontos szerepet játszanak az édesanyák a családi életben; ezért gondoskodik arról, hogy oly anyákat nevelhessen, kik egyházuknak érdekeit előmozdítsák. E célból tetemes áldozatokkai majd minden népesebb városban állított nőneveldéket, melyekben— papok fenhatósága alatt— apácák vezetik a gyermekek nevelését s tanítását. Hogy minő már ezen nevelés, azt — ugy vélem — nem szükség bővebben fejtegetnem; a papok fenhatósága aiatt állván, mindenki tudja, hogy főtörekvésök ad majorem Dei glóriám vakbuzgó, engedelmes, s a ceremóniákat készséggel teljesítő leendő anyákat nevelni, s sziveikbe az alakoskodást, képmutatást jó eleve beoltani. És a clórusnak saját szempontjából igaza van ; mert tudja, hogy a nők, mint a családi élet rendezésének vezetésének fő factorai, az egyháznak a legerősebb támaszai lehetnek. Mint mindenütt, ugy itt is sokat adnak a látszatra, s fő céljuk az, hogy. a közvéleményt részökre hódítsák s a nevelés fáklyavivőinek láttassanak; és hogy számításuk nem épen helytelen, kitűnik abból, miszerint minden ily apáca-növelde kellő számú növendékeket számlál. Lássuk már most, mit teszünk e téren mi protestánsok ? Fájdalom ! keveset, vagy legalább semmi esetre sem annyit, mint tennnük kellene, s a mennyit tennénk, ha módunkban állana. „A tudomány hatalom" ; de ez egy másik nagy hatalmassággal szerezhető meg, mely mai napság a világot mozgatja, mely sok dolognak éltető lelke; ez a pénz, — ezzel pedig nem birunk, mert a Pázmán, Szelepcsényi, Bársony és Lobkowic-féle cselszövények elvették tetemes anyagi javainkat, s mi most egyedül ügy buzgalmunkra, áldozatkészségünkre vagyunk hagyatva. Egész Magyarországon alig van néhány nőnevelőintézetünk s a mennyiben ezek is többnyire a bevételből kénytelenek magukat fenntartani, mellékjövedelmekkel, kellő alappal pedig nem rendelkeznek : nem igen képesek az igényeknek minden tekintetben megfelelni a legjobb akarat mellett sem. Mert vegyük fel p., hogy a tiszáninneni egyh. kerületben mindössze egy ref. nőnevelőintézetünk van Miskolcon. A közeli helyekről a tehetségesebb szülék ott neveltethetik ugyan gyermekeiket; de a további helyekről, Torna, Abauj, Felső-Zemplén vagy Ungból, kivált szegényebb sorsú papjaink, tanítóink s világi embereink nagy erőfeszítés mellett sem tehetik ezt; mert a neveltetés egész évi jövedelműket könnyen felemészthetné, s családjukat nem lennének képesek fenntartani. Igy állván a dolgok, kényte-