Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-10-18 / 42. szám

lenek leányaikat egyes zugneveidékben oly nevelőnők vezetésére bizni, kik magok sem birnak kellő szakismeretekkel növendékeiket s igy szellemileg is eltörpítik; ha pedig ezt tenni nem akarják, beadják leányaikat katholikus n^neveldékbe, hol a leendő családanyák, egyházunk leendő támaszai, kiknek a családi vallásos nevelésnél oly fontos feladatuk van, apácák vezetése alatt neveltetnek. Akárhány világi prot. embert, papot és tanitót ismerek, ki gyermekét apácák vezetése alatt álló neveidébe adja, hol aztán megtanul zongorázni, valami keveset franciául, németül stb. beszélni, de magyarul annál kevésbé, a menynyiben az ily helyeken szigorúan tiltatik a magyar szó, a magyar nyelvtant pedig nem tartják szükséges dolognak a tankönyvek sorába is felvenni ; innen van aztán, hogy midőn ezen neveidéből kijön a leány, hasonlit a szép virághoz, mely belsejében gyilkoló mérget rejt; mert mindent megtanul ott, mi nem lényeges, csak épen azt nem, mi az életben nélkülözhetlen, t. i. nyiltszivüséget, vallásos, tiszta hitet s alapos tudományosságát. Ily nevelési rendszer mellett alig várhatjuk azt, hogy Lorántfi Zsuzsannáink, P. Horváth Máriáink, jeles, vallásos, áldozatkész s kötelességüket érző családanyáink legyenek. Ily helyzetben vagyunk szegény anyagi körülményeink miatt. Nagyon kívánatos azért, hogy ezekről komolyan gondolkozzunk, s egyházkerületeink is beható tanácskozás alá vennék nevelésünk ügyét, mig nem késő, s együttesen találnának ki valami eszközt arra nézve, hogy nőneveldéink számát miként lehetne a kívánalmakhoz képest szaporítani, és berendezni akként hogy ott mérsékelt dij mellett is eszközölhető lenne a neveltetés. Különös gond fordíttatnék erre minél előbb ott, hol a baj veszélyes, nevezetesen az oly véghelyeken, hol a ruthenismus, ultramontanismus s más veszélyes elemek túlszárnyalással s elnyeléssel fenyegetnek; mert máskülönben majd felnevelik leányainkat az apácák, de nem lesz benne köszönet. 'Fürjész István. A sémi népek civilisatiója es monotheismusa. (Vége.) Ámde Renannak ez a nézete nagy kifogások alá esik. Néhány sémi ágnak nagymértékű a paganismusa. A sidoniak, tyrusiak, carthagoiak, palmyraiak, az arabok egy lábig pogányok voltak, s nálok az istennő szó nem is barbár. Renan reflektál előre is erre az ellenvetésre, s a phoeniciekről kimondja, hogy nálok a paganismus a költözködés es az idegen befolyás eredménye; Arabia vallásának alapja pedig a legfőbb Allah kultusa volt. Ámde kérdés, hol van egyeden történelmi nyoma, hogy a tyrusiak valaha egyistenhívők voltak ? A nyelv kétségkívül legigazibb tükre egy faj tisztaságának: hol van hát a phoenici nyelvben az az elem, ami az idegen nyelvek behatását, az általok okozott vegyülóst jelezné eszmében, hitben. Az arabokra mondott felelet szintén nem oszlatja el kételyünket. Elfogadjuk, hogy Allah fogalma a legmagasabb, hogy alapfogalom, de abból még nem következik, hogy az arabok monotheisták voltak; ép mint nincs jogunk állítani, hogy a görögök egyistenhívők voltak, mert a fenséges Z e u s r ő 1, az istenek és emberek atyjáról fogalmuk volt; vagy hogy a latinokat, a miért Jupiter optimus maximusban hittek, a polytheista népek közé ne számítsuk. Renannak különben azon igen tiszta gondolatján, hogy „a puszta egyistenhivő", sötét folt van. Ha a sémieknek a pusztaság jelentette ki az egy isten eszméjét, akkor az külbefolyásból ered; de aztán az is áll, hogy Ázsia fensikján polytheisták voltak s vándorlás közben, a pusztán lettek monotheistákká. Ily felfogással, az eredeti polytheismus még Renan szempontjából sem történeti szükségképiség. Nyomozzuk bármennyire egy primitív törzsnek Ázsia vagy Afrika bármely kietlen pusztájának egyhangúsága által kijelentett fogalmait, soha-soha sem fogunk azokra az átalános és fenkölt eszmékre akadni, melyek a héberek hitének alapját teszik. Azok az alapelvek jóval fölülmúlják az egyszerű és kezdetleges fogalmakat. A teremtő, — vagy az egységes universumot alkotó isten, a jó, és rosz tudása az Éden közepébe ültetett fában ábrázolva; végül a bűn származása abban a világban, honnan a kormányzó azt kiküszöbölte volt: mindezek nagyon kifejlett metafizikai eszmék, melyek közt a láncolat könnyen felismerhető. Ezekben semmi primitív elem nincsen, ellenben mély és elvont fogalmakkal, a dolgok összegéről és az emberi sorsról való elmélkedések eredményével van dolgunk. Ezek egy világba lépő, uj vallásnak a jellemvonásai. Renan nézetével ellenkezően, a polytheismus természetes előzménye az egyistenhivésnek, s mint olyan, a társadalmak és azok hitének történelmi fejlődéséből keletkezett. Igaz, hogy a régesrégi időknek sok nyoma elmosódott, sok okmánya elpusztult, amik az eszmék magyarázását megkönnyitenék ; de nem legyőzhetlenek ezek az akadályok akkor, midőn a társadalmi fejlődés törvényeiből többet ismerünk, midőn a kevésbé ismert korszakokra a filiatió és gradatio törvényét alkalmazzuk, midőn az évkönyvek a legtávolabb eső időkben rokon vallásos változásokat mutatnak. Az árja törzsnél nagyon régen volt egy fontos szerepű vallásos forradalom. Ennek a nagy mozgalomnak a feje, és az uj hitnek a törvényhozója Zoroaster volt, ki zend nyelven egy azóta rég r T jAl ±rL G -A..