Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-10-11 / 41. szám

theismust, amiből elsőben a keresztyénség, később a mahomedánismus származott. Nálok született a Biblia, amely könyvről, eltekintve a zsidókra és keresztyénekre vonatkozó vallásos érdekességétől, és a történész előtt megbecsülhetlen okmányaitól, Renan szerint azt kell elmondanunk, hogy „ha a héber szellemet a maga fejlesztésének teljességében elgondoljuk, meglep az az absolut mütökély, ami azt oly értelemben teszi klassikussá, mint a hogy Hellas és Róma műtermékeit remekeknek hivjuk. Keletnek minden népei közt egyesegyedül Izrael birt azzal a szellemi ajándékkal, hogy az egész világ számára irni tudjon. A keleti egyéb irodalmakat csak tudósok olvashatják; a héber literatura a Biblia, a par excellence könyv, az egyetemes olvasmány ; a világon szétszórt embereknek egész milliói nem ismernek ennél más költészetet. Valóban állithatjuk, hogy ha ezek a Bibliában foglalt könyvek magukban valami mélyreható egyetemest nem tartalmaznak, sohasem részesülhettek volna abban a szerencsében, hogy azokat minden kijelentés igazi kútfejének tekintsék, Izrael mint Görögország meg volt áldva az eszmének teljes kifejtése és bevégzett keretben való kifejezése ajándékával; Keleten a proportio, a mérték, az izlés, a héber nép kizárólagos kiváltsága, s ezért sikerült neki a költészetnek ós az érzelemnek átalános és az egész emb3riség által elfogadható alakot adnia." A sémiekkel hirnévben vetélkednek az árják, valószínűen Ázsia központi fensikjáról, a történelemelőtti korban, szétáradó nemzet-csoport: az indusok, persák, thrákok, görögök, latinok, szlávok, germánnk és celtáknak a Gangestől Nagy-Britanniáig terjedő roppant övét alkotván A modern korban ezek kerültek a sémi törzs fölé, s kezökre kerítették minden társadalmi mozgalomnak a kormányzását Sorsuk és irodalmok igen különböző. Az indusokat a kastrendszer és a polytheismus századok óta a maradás rögéhez szögezte. A persák, Zoroaster tanítványai, hajdan egy nagy birodalom alapitói, a musulman iga alá kerültek. A görögök beragyogták az egész világot a filozofia és a tudomány fényével, s ellátták a szépségnek halhatatlan mincaképeivel, ami elbájolja és lelkesítse. A latinok a polgárosult népeket vaskarral egyesitették és a barbarsággal szembeszálló politikai testületté alakították. A celták beolvadtak a latin elembe ; ellenben a germánok vad ereje pillanatra veszélyeztető ezt a bámulatos organismust; de Nyugat erélyének ők is meghódoltak s elkésett testvéreik a szlávck csak most kezdik keményen érezni a nyugoti civilisatió olvasztó és vonzó erejét. Az árja nyelvek közt legrégibb a sanscrit, s ha a héber a sémi idiomok legtökélyesebbike, amennyiben megtartotta azon őskezdeti (primadiale) arculat vonásait, melyeket az ido az ő édes testvéreinél elmosott: ugyanez áll a sanscritról is. Ime két nagy nyelv-család, melyeket a modern nyelvészet minden erőfeszítéssel szintúgy nem birt egy közös gyökre vinni, mint ahogy a fiziologok nem tudtak semmire menni azzal a kérdéssel, valyon a fehér, fekete, sárga, rézszinü és az a sok átmeneti embertörzs (race) egyetlenegy őstől származik-e ? Mindazáltal Renan nem hagyott fel a kettő közti rokonság kutatásával; mert— mint ő mondja — „bármily eltérő legyen is a sémi és az árja rendszer, tagadhatatlan, hogy mindkettő az emberi nyelv kategóriáinak hasonló megértesmódján s ugyanazon lélektanon alapszik. A két nyelvrendszer egyazm race két töredékének a müve. A kutatások szintén e mellett szólnak, midőn abban állapodnak meg, hogy az árjákat Ázsia központi fensikjára teszik, honnan egy rész Indiába, a másik Nyugatra tartott. Itt kell keresni a sémiek nyomait is. A mythologiai geografia a G e n e s i s paradicsomának meghatározásánál közbeszól: Éden keletre fekvő kecses kert; a belőle eredő folyó négy ágra szakad, Phison, Gihon, Tigris és Eufratesre. Ha meggondoljuk — ugy mond Renan, — hogy a Tigrist ós Eufratest a későbbi szerzők jobban keletre s folyókkal helyettesítették, meg kell vallanunk, hogy minden adat Imaus tájékára vezet, Jiová a legszolidabb indukciók teszik az árja törzs bölcsőjét. Ött, mint a Genesis paradicsomában, találhatsz aranyat és drágaköveket. Talán es az az egyetlen pontja a világnak, honnan mintegy ugyanazon forrásból fakad négy tekintélyes folyó: az Indus, Helvend, Oxus és Jaxartes, s hullámaik a legellentétesebb vidékeket öntözik. Erős okaink vannak arra, hogy a Phisont az Indus felső karjávrl, s a Gihont az Oxussal azonosítsuk. Ehez járulnak a sémiekkel és árjákkal közös és igen hasonló mythusok. Renan ezen föltevésének ellentmond az a psychikus tény, hogy a nyelv mindig két tényező közrehatásából keletkezik, t. i. az emberi szellem képességeiből és a külbehatásokból; amaz megfelel a törzs eredeti tehetékének, emez a tájéknak (égaljuak). Az elsőt illetőleg a sémieknek és árjáknak nincsenek külön anthropológiai vonásaik, innen mindkettőjük nyelvében az analógia, vagy, mint Renan helyesen mondja, ugyanazon psychologia. Ámde a lakhely, a kiiltermészet egyenlő volta mellett nincsen helyes ok főbenjáró különbségekre, melyek a sémi és árja idiomokat elválasztják. Ha a két testvérnek egyformán szervezett agyveleje volt s a külvilágtól hasonló benyomásokat kaptak, nyelvöknek is a közös minta szerint kellett volna alakuluiok. Da ez nem törtónt s igy a fentebbi föltevést azzal a helyesebbel kell kicserélnünk, hogy a sémiek lakhelye eredetileg eltérő volt az árjákétól, s igy egy bölcső helyett kettőben szunyadott a két család őstörzse. Emellett a biologia ós filologia eddigi eredményei egyaránt arra késztetnek, hogy mint a növény- és állatvilágnak, ugy az emberi nemnek is őskezdetileg bizonyos számú protista családja, ha ugy tetszik, rétege volt. Ezeknek egynémelyike hihetően elpusztult; s talán nem is kortársak voltak; a közös lélektani alapon külön nyelvök és theologiájok keletkezett; küzdelmök, sorsuk változott, mig végre némelyiknek a tudomány és erő jogánál fogva az idősebb szerepe jut, s mint olyan az ifjabb családtagokat gondja alá veszi, a mindenkit egyformán védő humanitas eszméjét kifejti s erre az alapra az emberi nem erkölcstanát és kulturáját fölépiti.