Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-09-27 / 39. szám

mogat, nem lehet hivatásunk a társadalmi desolatiot elősegíteni. Miként örök érvényű vallási formákat, ugy örök időkre szóló egyéb intézeteket sem ismerhetünk, ha azok az okszerű haladás gátjául szolgálnának. így állván ezek, önkényt következik, hogy ha a nevelés és oktatásügy reformjában tevékeny részt akarunk venni, még pedig magasabb szempontból, a protestáns elv és szellem fenntartásáért a mivelődés vezérletében, — körül is kell tekintenünk, mit bírnak meg vállaink ; mert mindent fel nem ölelhetünk. Ha nem lépünk a radicalismus útjára, melynek nyíltan bevallott és követett elve az, hogy átalában s közelebb hazai viszonyaink közt az egyetlen helyes út, kivetkeztetni a nevelés és oktatás ügyét szűk köntöséből, feloldani nyűgeiből és átalakítani azt nemzeti, országos ügygyé; ha, mondom, ezen útra nem térünk, hanem elfogadjuk a törvény által szentesitett munkamegosztást, mely tért nyit egyeseknek, tár sulatoknak, felekezeteknek, a tanügy terén csak annyit foglaljunk el, a mennyit megmivelhetünk, a mennyit dicsőséggel megtermékenyíthetünk ós ott, ahol a protestáns szellem is leginkább gyökeret verhet. Ily terek: a nép egyetemét képző népoktatási intézetek. Az értelmiség zömét nevelő k özéptanodák. Amazokról már intézkedett a törvényhozás s mi elfogadtuk a versenyt; azért azokat ugy kell berendeznünk, hogy a törvóny kellékeinek mindenekben megfeleljenek. A középtanodák törvóny utjáni szervezete immár szintén csak idő kérdése. A legközelebb jövőben nekünk is ugy kell azt megoldauunk, a mint a törvény követelendi. A tudomány terén, mely az emberiség legdrágább érdekeit foglalja magában, alkunak nem, hanem csak életteljes versenynek lehet helye. Gondolnunk kell ezek mellett a bölcsószet-hittani szaktudomány követelte cólosabb berendezésére is. Kétségtelen, hogy a vallásos élet iránti közönyt csak az által leszünk képesek mindenekelőtt legyőzni, ha az egyházakba időnként oly lelkészek küldetnek ki, kik a speciális kenyórtudományok mellett magasabb bölcsészeti, irodalmi, nyelvészeti ós természettudományi kikópeztetósben is részesülhetnek. De ezeket most csak jelezni akartam, hogy a t. közgyűlés figyelmét azon legközelebbi teendőre hívjam fel, melyet el kell intéznünk. Tudva van mindnyájunk előtt, hogy a m. minisztérium egy szabályrendeletet bocsátott ki az állami és római katholikus jogakadémiák szervezésére s felhívott, nyilatkozzunk, akarjuk-e jogakadémiáinkat szervezni vagy nem ? Óhajtottuk volna, hogy ily fontos kérdésben törvény, nem pedig ingatag és alkudozást türö szabályzat határozzon. S azt hiszem, hogy nagy mórtékben megkönnyítette volna feladatunkat, ha a szervezett ós szervezendő jogakadémiák helyett bölcsészet természettudományi szakkal összekötött jogi szakokat szervezett volna függetlenül, önállóan, minden felekezeti versenyt és jelleget kizárva. Én legalább meg vagyok győződve, hogy ha protestáns egyházunk a szakiskolák közül a jogtani intézetekre kivételt hajlandó tenni, az ránk nézve csak opportunitási szempont, miután az államkormány e téren is fenntartotta a felekezetek közti versenyt, s a jelen viszonyok közt nincs még reá kilátás, hogy szellemi irányunkkal összetalálkozó intézetek emelkedhessenek az általunk üresen hagyandótt helyeken. De történjék bármi, a verseny minden tekintetben nagy áldozatokat ró reánk, melyek erőnket kimeríthetik nem közvetU-n érdekeinkórt, s elvonhatják legközelebbi szüksógeinktől. És ezért nem csuda ha sokan találkoznak, kik a jogakadémiákra nézve u^y vélik, hogy ha a m. kormány nem alkudozandott a gazdag r. kath. klérussal a legközelebbi napokban, hanem kimondja vala a közoktatás ügyében a jogakadémiáknak önálló szervezését, az egyháztól elválasztását, nem habozhatnánk kimondani, hogy nekünk prot. felekezetnek, külön felekezeti jogakadémiára szükségünk nincs. így azonban • szemben a bizonytalan jövő eshetőségeivel kénytelenek vagyunk mi protestánsok szintén fenntartani, hanem is minden jogakadómiáinkat, de legaláöb szervezni egy oly főiskolát, mely a tanszabadság alapján állva ifjaink számára a magasabb képzés nólkülözhetlen kellékeit megadja. Azonban ne legyünk ez irányban se szüklelküek se elfogultak, ne ragaszkodjunk bizonyos hagyományos megszokottsághoz, hanem egyesítsük igyekezetünket, tehetségű eket, hogy létrehozzuk egyesült erővel azt, a mit külön-külön sem Patakon, sem Debre«zenben sem Pápán nem eszközölhetünk, egy főtanodát három jól berendezett tudományszakkal. Ha egy ily intézet lócesülendett, nólkülözhetővé válnak azon jogakadémiák, melyek szervezése külön-külön aránytalanul nagy áldozattal ós tudományos tekintetben igen sovány eredmónynyel járna. E nézetet azonbau, mely vélem nem egy ol-87*