Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-09-20 / 38. szám

főhelye, Ráckeve; a körmöci pénzverde, mely egyetlen az országban; Dévény nagyszerű várromjain kivül az ország ezen nyugoti legszélső városa azért is megérdemelte volna a íölemlitést, mert itt szakad a Morva a Dunába. A Muraközben fölhozza Perlakot, Kottorit, de kimarad fővárosa, a történelmi nevezetességű Csáktornya; Ökörmező, a mármarosi gyémánt egyetlen leihelye hazánkban; Ecsed a róla nevezett lápvidék központja. Zarándmegyéről mindössze ennyit ir: „1. Halmágy. 2. Körösbánya. 3. Brád;" ez akár van, akár nincs, mindegy ; legalább Körösbányához oda kellett volna irni, hogy megyeháza s arany-ezüstbányái vannak. Szászvárosszéken nem mellőzhetni a Kenyérmező, Aranyosszéken a Keresztesmező fölemlitését, a Barcaságról Rozsnyót, Zernyestet, Törcsvárt. A kovásznai Pokolsár, ahomoró#

d-a 1 mási barlang, továbbá L i p p i k, a legkitűnőbb jódfürdő egész Európában, kár hogy kimaradtak. Átalában véve szerfölött röviden adatnak elő az egyes nemzetiségek ethnographiája, s kivált hazánk anyagi ós szellemi művelődési viszonyai. De elég is lesz már arról beszólni, ami nincs a műben; ezután jó lesz utbaigazitóul tartalmának egynémely részét kiigazgatnunk. Nézetünk szerint szerzőnek jobb lett volna a régi módihoz hiven, rögtön a városok nevei után és nem a kikezdés legvégére tenni a lakosság számát. Sok furcsaság jő igy ki pl. Zentánál győzelem a törökökön. (20,000 lakossal); vagy : „Szarvas ágostai középtanodával. (22,500 lakossal)." Hibásan irja Charleville-t és Trübswettert (igazábban, elfogadott magyar neve szerint : Nagy-Ősz) francia falvaknak, mert ezek csak francia eredetű, most már tiszta német ajkú községek. A Tiszatorkolat itt is, mint minden földrajzi tankönyvben Tételen alól van helyezve. Igaz, hogy azon alól ömlik a Tisza a Dnnába, csakhogy azon alól 1 mf. del, tulajdonkép éppen a történelmi nevezetességű Zalankeménuel (Szlankamen) szemközt. Végül Légrádot se adjuk a horvátoknak ; e város azért, hogy a Dráván tul fekszik, nem Körös megyéhez, hanem Zalához tartozik. Mindezek azonban csak apró, jelentéktelen hibák, tévedések, melyeket jó tanáj könnyen utánpótolhat. Lényegében jó, életrevaló a munka, melyből használható, képző alapismereteket meríthet a növendék; e mellett földrajz-irodalmunkban olyan uj irány hírnöke, mely csalhatlanul jobb a régi slendriánnál, s ezért bizonyosan előbb-utóbb uralomra fog vergődni iskoláinkban. Ezt a tankönyvet mi ugy tekintjük, mint a mely hivatva van az uj iránynak útját egyengetni, s meggyőződésünk szerint hivatva van arra, hogy a Visontay, Hanke, Kőrnyei, Kuttner-féle elavult ós határozottan rosz kézi könyveket lassanként kiszorítsa középiskoláinkból. Ballagi Aladár. Reflexió Dr. Ballagi Mór urnák e lapok 35-dik számában megjelent fürdői levelére. Föltettem igen tisztelt kartárs úrról, hogy „a magyar protestantísmus jövője" cimü cikkemet lapjába fölveendi, már csak azért is, hogy elmondhassa, mint ezt fürdői levelében cselekedte, miszerint „nem képzelhető fonákabb politika, mint azon protestánsoké, kik ... azt sürgetik, hogy az iskola az állam kezéből kivétetvén a felekezetek kezébe adassék . . ; de föltettem azt is, hogy elmondandja mind azt, mit czikkem ellen elmondani tőle kitelik. Ez emberi dolog, s rajta épen azért nem ütközöm meg. Egyet azonban hogy mondjon igen tisztelt kartárs ur, róla nem tettem fel. A hírneves protestáns hittantanár dr. Ballagi Mór úrról nem tettem, nem tehettem fel, hogy azt mondja: „a protestáns szellem missióját betöltötte." A protestantismusnak nincsen hát igen tisztelt kartárs ur szerint jövője. Vészterhes szavak egy protestáns hittanár szájában, a ki leginkább hivatva van átérezni és hirdetni azon hitet, hogy ha háromszáz éven át a protestantísmus a vérzivatarok közt magát fentartotta: a huinanismus korszakában nem csak fenn fogja magát tartani, hanem szelleme győzelemről győzelemre halad. És dr. Ballagi Mór hittanár ur e hittel ellenkezően azt hirdeti, hogy „a protestáns szellem missióját betöltötte." Lélekzetem eláll e szavakra, s a világosság, melyet a protestáns vallás lelkemben gyújtott, egy pillanatra sötétséggé változik. Hát azért volt eddig dr. Ballagi Mór ur a magyar protestantísmus meggyújtott gyertyája, azért hittük őt mindannyian mi magyar protestánsok a mi világosságunknak, azért tartottuk azon sónak, melly által magyar ref. egyházunk megizesedik, hogy végre is e szavakkal vágjon arcul benünket: „a protestáns szellem missióját betöltötte." Miképp izetlenedhetik igy meg a só ?! E nyilatkozatot a nagy tudományos képzettséggel biró dr. Ballagi Mór úrtól csak ugy érthetem, ha az a gyanú, melly lelkemben iránta ennek fürdői levelében olvasásakor támadt, nem puszta gyanú, hanem történelmi valóság. Ha ez a tan, melyet dr. Ballagi Mór ur a pesti ref. hittantanár, kétségkívül, tanszékén is hirdetett, és a pesti ref. papnövendékek szivébe és lelkébe bcsepegtetett, a magyar ref. egyház többi theológiai tanárainak szivébe és lelkébe is átszöknék, s általuk is a magyartef, papnövendékek szivébe ós lelkébe átplántáltatnék ; akkor, semmi kétség, hogy ha a protestantismusnak van is: de a magyar protestantismusnak bizonyos, hogy nem lenne jövője. Ismétlem azért, ismételnem kell a magyar protestantismushoz Jézusnak cikkemben felhozott e szavait : „vigyázzatok, és imádkozzatok. . . ójjátok magatokat, vigyázzatok és imádkozzatok (Máté 26: 41. Márk 13 13)." Részemről lélekismeretem ellen vétenék, ha dr. Ballagi Mór úrtól nyilvánosan hirlapilag hirdetett azon tannak, hogy „a protestáns szellem missióját betöltötte," csak egy pillanatig is hitelt adnék. Tévedettnek tartanám lólekismeretemet, ha e tannak még csak árnyéka is hozzáférhetne. Mételye lenuák e Laaaal tanszéke men a pro 86*