Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-09-13 / 37. szám
formai védelmet értek; vannak-e a tanároktól oly politikai nyilatkozatok, melyekből kitűnik, hogy szeretik a magyar hazát. Tegyék kezüket szivükre, uraim, és mondják ki, szeretik-e a magyar hazát ? (A dunáninneniek fölkelnek és zajosan felkiáltanak : Szeretjük! Szeretjük!) Mondják ki, hogy soha sem fognak-e agitálni a magyar nyelv ellen? L (Itt csak négy-öten kelnek fel; Mudrony és Daxner ingerülten kiáltanak föl.) Nagyon örvendeni fogok, ha ezen felszólalást tettel fogják igazolni és meg fognak szűnni az eddigi súrlódások; meg fog szűnni azon vád, hogy hitfelekezetünknek oly tagjai is vannak, kik izgatnak a magyar állam elten. Részemről a fennforgó kérdésben nem látok jogi kérdést, mert ez esetben más lett volna az eljárás. A rőcei gymnásium ellen nem először, hanem évek óta mondanak vádakat, de a pártfogóság és el tanárok még sem adtak megnyugtató felvilágositást. A kormány végül vizsgálatra szólította föl a superintendentiát; ez megtette kötelességét, és ennek eredménye az, hogy be van bizonyítva, hogy ez intézetben csakugyan magyarellenes szellem uralkodik, nem akarnak magyar bizonyítványt kiadni stb. (Ellenmondás a kisebbség részéről.) Ne vonjanak kétségbe bebizonyított tényeket, mert különben ón is kénytelen leszek kétségbevonni, amit előbb szivretett kezekkel állítottak. (Zajos taps.) A kerület megvonta a gymnasiumtól pártfogását s a kormány megszüntette a gymnasiumot. Ez csapás a cultura ügyére, mert tudom, hogy nem igen sok iskolánk van ; — nekem különösen fáj, hogy épen tót iskola szüntettetett be ; én melegen óhajtom, hogy legyenek tót iskolák, de ne a magyar szellem rovására, a magyar nemzet elleni gyűlölet terjesztése végett. Ismerjék el, hogy ezen állam magyar állam; önök is emlegetnek hazafiasságot, de emellett csak a haza terüretére gondolnak, mig mi a haza múltját, intézményeit, szellemét tartjuk szem előtt. Vérző szívvel határoztuk el magunkat arra, hogy egy közművelődési intézettől meg kellett vonnunk pártfogóságunkat, melyet igen szívesen adtunk meg. Önök azt mondják, hogy a tanárok ellen kellett volna vizsgálatot elrendelni; bajos dolog egy derék, müveit ember ellen pert indítani és egyenként jelentéktelenek, de együttvéve nagy bünt képező, apróságok miatt őt szerencsétlenné enni. Mint hazafi ős mint protestáns, a bányai kerület közgyűlésén kifejtett és elfogadott nézetemhez képest a tiszai superintendentia eljárását tudomásul kívánom vétetni. (Hosszan tartó élénk éljenzés.) Erre b. Prónay Gábor a három kerület egyhangú nézete szerint kimondja a határozatot, hogy az egyetemes gyűlés a tiszai kerületnek a nagyrőcei gymnasium ügyében hozott határozatát f en tartand ón ak elismervén, helyeslőleg tudomásul veszi s ennek következtében az ügyet befejezettnek tekinti. (Roppant éljenzés s a panszlavok részéről dühöngő zaj.) A panszlavok óvást akarnak benyújtani; a csend csak botrányos zajongás után állott helyre és ezzel a n.-rőcei gymnasium ügye bevégeztetett. Negyedórai zaj után Karsaynak sikerült kinyilatkoztatni, hogy a gyűlés áttér a turóc-szent-mártoni gymnasium ügyére. A vitát Geduly Lajos dunáninneni superintendens nyitja meg, gondosan kidolgozott, meleg hangon előadott beszéddel, melyben igyekezett eljárását mentegetni; beszélt saját hazafias érzületeiről, a magyar és tót nemzet évszázados barátságáról és előadja a kérdéses intézet történetét; elmondja, hogy mult év május havában meglátogatta azt, és kifogástalannak találta; a pártfogóság akkor készséggel hozzájárult azon indítványhoz is, hogy a hazai történet magyar nyelven adassék elő. Ekkor a miniszter ismert leirata érkezett le ; ő concrét adatokat kivánt, de azokat nem kapta meg, de ha megkapta volna is, nem tekintette volna hivatásának a vizsgálatot elrendelni. A superintendenssel a kormány nem disponál; mások a nyomozó közegek, a superintendens csak ítél a nyomozás eredményei felett, ő különben nagy elfoglaltsága miatt — nem teljesítette a vizsgálatot. A vádak abstractak voltak és jogi actio alapját nem képezhették : Azon vád ellen, hogy az autonómia köpenye alá rejtett merényleteket leplez, azt feleli, hogy az autonómiáról legkevésbé volt szó ; episcopalis sem volt, mert hisz ép az egyházgyülést várta be és nem akart önhatalmúlag intézkedni ; azt is állították, hogy ő panszszláv, holott épen őt üldözte legjobban a pánszláv párt. — Ezek után kijelenti, hogy ő csak lelkiismeretére hallgatott és ezért elmondja Lutherrel: „Hier stehe ich ; ich kann nicht anders ; möge Gott mir helfen." Végül még kifejti, hogy a t.-szt.-mártoni gymnasium jelentéktelen algymnasium, ha az egyházi tekintetben volt bünős, sújtsa az egyház;; ha politikai bűne van akkor érezze a politikai hatalom kezét ; ő csak arra kéri a gyűlést, hogy az egyházban őrizze meg az egyetértő szellemet. (Hangos éljenek a kisebbség részéről.) Ivánka Imre nézettársaival szintén óhajtja, hogy legyenek tót iskolák és örömmel fogadnák a t.-sz-mártoni gymnasiumók elleni vádak alapos cáfolatát. Egyébként a kormány helyesen járt el, midőn a superintendentiához fordult, miután pedig ez nem engedett a felszólításnak, az egyetemes gyűlés kötelessége a vizsgálatot elrendelni. Karsay superintendens felszólalása folytán fölolvastatik a dunáninneni superintendentia idevonatkozó határozata, melyben az áll, hogy concrét adatok hiányában a vizsgálatot nem lehet elrendelni, de ha a kormány azt mégis elrendelné, ez esetre a kerület „nunc pro tunc" a vizsgáló bizottságba négy bizalmi férfiút nevez ki. — Radvánszky A. nem kívánja Geduly eljárását helyteleníteni, de az egyetemes gyűlés részéről bizottságot kiván kiküldetni. P é c h y Tamás helyesli a superintendens eljárását, a mennyiben a kerület sem érezte magát hivatva a vizsgálatot elrendelni ; de a prot. autonomia érdekében az egyetemes gyűlésnek el kell rendelni a vizsgálatot. A vádakat lehetetlen hallgatással mellőzni, mert ha igazak, a protestantismus nem szolgálhat amaz üzelmek lepleül; ha nem igazak, akkor be van bizonyítva,