Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-25 / 4. szám

T A FL CA. Könyvismertetés. Egy káldei okmány a vizözönről. (Vége.) A hajó mértéke nincs meg egészen az ékiratokban. Annyi bizonyos, hogy az ékirat is épen ugy singgel méri a hajó nagyságát, mint a Teremtés könyve. A különbség csak az, hogy az ékirat egyenlőnek mondja a magasságot a szélességgel, a Teremtés könyve pedig azt állítja, hogy a szélessége nagyobb volt a magasságánál 20 singgel. Az ékirat megegyezik a más két mondával a bárka megtöltésére nézve. De különbözik a „Teremtés" könyvétől abban, hogy nem emliti meg a tiszta állatokból a hetes számokat, s a bárka épitője családján kivül másokat is veszen fel a bárkába. A biblia és Berosus jelzik a vizözön kezdetének idejét. Az ékirat is emliti az 5-ik napot; de minthogy e helyen a tábla össze van törve, nem lehet kivenni a vizözön kezdetét. Yalószinü, hogy az épen maradt 5-ik nap a vizözön kezdetéhez tartozik. Ennél sokkal nagyobb az ellenkezés a vizözön tartamára vonatkozólag. A biblia szerint a vizözön a 2-ik hónap 17-én kezdődött; a bárka az Ararat hegyén 150 nap múlva, a 7-ik hó 17-én állott meg; s a víz teljesen a következő év 2-ik hónapja 27 ik napján száradt fel. Berosus a vizözön tartama idejét egészen elhallgatja. Az ékirat szerint a szél és vihar csak hat napig dühöngenek; a vizözön a 7-ik nap leapadt, s a hajó még hét napig a hegyen marad, mig Izdubár a madarakat kibocsátja. Innen némely bibliai tudósok — nem helytelenül — azt következtették, hogy a bibliában kétféle leírásunk van a vizözönről. A biblia szerint a bárka az Ararát hegyén állott meg. Némely bibliamagyarázok szerint e hegy Örményországban van. Más theologusok a bibliának e helyét összehasonlítva Berosussal, arra a véleményre jöttek, hogy az Ararat hegye alatt nem a mai örményországi Ararátot, hanem az Assyria keleti felében levő Kurd hegyek egyikét kell érteni. Ez utóbbi nézetet igazolni látszik az ékirat, a mely azt mondja, hogy a hajó a Nizir hegyén állott meg. Hogy a Nizir hegye hol volt, erre nézve teljas felvilágosítást adnak a kezünk alatti ékiratok. Ugyanis ez ékiratok azt mondják, hogy Assur-nazir-pal, Assyria királya kirándulást szándékozván tenni e vidékre, egy Arbela melletti assyr városból elindult, s az alsó Zabon átmenve kelet felé tartott és megérkezett a Nizir hegyéhez. Ilyenformán Nizir Assyriától keletre feküdt, s egy részét tette az Örményország északnyugoti részéig terjedő hegyláncnak. Mindhárom monda megegyezik a fődologra nézve, hogy a bárkában levők madarakat küldöttek ki megtudni, valyon a viz felszáradt-e. Azonban a részletekre nézve némileg eltérnek egymástól. Az előttüük álló három monda abban is egyezik egymással, hogy a bárkában levő emberek a vizözön felszáradása után oltárt építettek, és azon áldoztak. Azonban a biblia szerint Noé még sokáig élt a vizözön után; az ékirat és Berosus szerint pedig Sisit az istenekhez hasonló lénynyé változott át. A biblia is emliti ugyan ez átváltozást, — csakhogy Noé helyett Énokot változtatja át. Az érintett mondáknak egymással való összehasonlításából az tűnik ki, hogy ezek sokkal inkább megegyeznek, minthogy egymástól függetleneknek lehessen tekinteni. Vannak ugyan kisebb eltérések különösen a biblia és az ékirat közt, — mindazáltal annyira megegyeznek a vizözön eseményeire nézve, hogy bátran állithatjuk, hogy az események mindkettőben ugyanazok. E körülményből önként következik, hogy a bibliai monda alkotó részét teszi a babyloni mythologiának, s szoros viszonyban áll a Mózes előtti akkad évszámítással. Ez állításunkból semmit sem von le az a körülmény, hogy a bibliában némileg módosítva találjuk az események részleteit. Ez a körülmény csak azt fejti meg előttünk, hogy melyik régibb a két elbeszélés közül, és hogy a bibliában valósággal két elbeszélés létezik a vizözönről. Tagadhatatlan, hogy az ékirat és a biblia kö^ül mindenik sajátszerüen adja elé a vizözön részleteit. E körülményből kiindulva Smith azt állítja, hogy az eredeti elbeszélés a maga hajójával és kormányosával egy tengerinép sajátja, a biblia elbeszélése pedig egy szárazföldi népé, a mely a hajózáshoz nem ért. Mások az ékiratnak a bibliával való azonságából azt húzzák ki, hogy mindkét monda egy forrásból eredt ugyan, azonban a koldeabelieknél a mondának pogányos alakja, a bibliában pedig maga a valódi történet maradt fenn. Hogy a bibliai elbeszélés egyenesen káldeából és a káldei mondakörből eredt, bizonyitja a két monda közti azonság. Bizonyítja továbbá az, hogy a biblia nemcsak a monda tartalmát vette át, hanem még az ékirat kifejezési alakját is megtartotta, a mi a bibliai mondának idegen eredetét és mythikus jellemét mutatja. Például a Jehovista nemcsak a madarak kibocsátását, és a bárkából való kijövetel utáni oltárépitést emliti, sőt épen oly kifejezéseket használ, a milyenekkel az ékiratban találkozunk, milyenek „az élet minden magva", „a föld szine", „minden élet elpusztíttatott", és az = a r i b i holló (yp) szó használata. A bibliai monda káldei eredetére mutat továbbá a Jehovistánál az állatoknak tiszta és tisztátalanokra való leiosztása. De nemcsak a Jehovistánál hanem az Elohietá-