Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-25 / 4. szám

nál is vannak adatok, a melyek a bibliai monda káldei eredetét bizonyítják. Ilyenek: a vizözön tartama 7 napjának a héberek kedvenc 40 számjává növelése ; a bárkába bement állatok megnevezése; továbbá, hogy Sisit helyett Jehovával teteti be a bárka ajtaját; és a bárka szélességét 20 singgel nagyobbra teszi a magasságnál. Mindezek, s végre az a körülmény, hogy az ékirat is épen azt az erkölcsi jelentmén yt köti a mondához, a mit a biblia, t. i. hogy a gonosz faj elpusztul, s az igaz ember és családja megmarad, kétségtelenül oda mutatnak, hogy a bibliai vizözön-monda a káldei mondákból eredt, és hogy a bibliában is kétféle elbeszélés van avizözönről. Ilyenformán a Smith felfedezése az orthodoxiát utolsó menhelyétől is megfosztotta, s kimutatta, hogy az ó testamentumot illető hagyományos egyházi nézetet tovább fentartani teljes lehetetlen. Miután a bibliai mondának káldei eredetét bemutattam, hátra volna, hogy a káldei monda keletkezését és polytheistikus eredetét is felmutassam. De ez igen terjedelmesé tenné e már is tán igen hosszura nyúlt ismertetést. A ki a káldeabeliek és babylonbeliek mondáival és mythologiájával ismeretes, az könnyen megfejtheti magának a kezünk alatti legendák kifejlődését, kapcsolatát, és azok akkad származását ; megfejtheti, hogy valamint a vizözön mondája, ugy a bábel tornya, sőt a „Teremtés könyve" cosmogoniája is polytheisticus eredetű, és az akkad mondakör alkotó része; azt is megfejtheti, hogy az akkad ' monda Anuja nem más, mint a biblia Noéja, ós hogy a „Teremtés" könyve szerzője roszul fogta fel aNoé természetét, midőn az Izdubár halhatatlanná átváltozását Énokra viszi át. Ez okból tehát mellőzöm a kezünk alatti ékiratok polytheistikus eredetének és fejlődésének kimutatását. E helyett egyenesen rátérek annak megvizsgálásra, hogy minő világot dérit a Smith felfedezésére a „Teremtés" könyve két különböző okmányának korára és szerzőjére. Az ékiratnak a bibliával való fennebbi összehasonlításából kétségtelen, hogy a bibliában kétféle elbeszélés van a vizözönről. Ezek közül az Elohista elbeszélése annyira összefügg az ékirattal, hogy annak elbeszélését bátran mondhatjuk az akkadoktól kölcsönzött monda ős héber alakjának. Sokkal későbbi eredetűnek látszik a Jehovista elbeszélése. A Jehovistánál több oly adat van, a mi oda mutat, hogy ő elbeszélését az Assurbanipal könyvtárában létezett ékiratokból merítette. Az időszak pedig, a mikor elbeszélése mozzanatait ez ékiratokról lemásolta, nem lehetett más, mint a babyloni fogság kora. Ugyanis a Jehovista azt a négy várost emliti 1 Móz. 10, 10-ben, a melyet a régi babyloni táblák említenek. Továbbá a Jehovistánál előjövő „Éden kertje" (Gan Éden), a melyet ő hibásan ad „Gan Duni" helyett, oly elnevezés, a melyet a Kammurabi dynastiája adott Kaldea déli részének. Végre a „lángkard," a „kerubok" es „az élet fája" olyau fogalmak, a melyek csupán a babylonbeliek sajátja. S mindezeknek a Jehovista általi használata odamutat, hogy az ő elbeszélése szoros kapcsolatban áll a babyloni legendákkal, és hogy az nem régibb a babyloni fogságnál. Minthogy pedig az ó testamentumi irók közül a Noé neve csak az utóbbi Ézsaiásnál és Ézekielnél fordul elé; az „Éden kertjét" és „az ur angyalát" pedig csak is ez az Ézsaiás emliti, e körülmény azt gyanitatja, hogy a Jehovista vagy maga a későbbi Ézsaiás, vagy neki valamely kortársa lehetett. íme t. olvasó, ez az a fény, a melyet a Smith felfedezése és a ninivéi ékiratok egy scytha nép ősirodalmára, mondakörére és az ó testamentumra árasztanak. Szerintünk a Ninivében talált ékiratok végtelen becsüek, már csak azért is, mert egyfelől kezünkbe adták a fonalat, melynek segélyével egy velünk rokon nép ős irodalmáig hatolhassunk, s nyomozhassuk az ó testamentumi történet kezdetét alkotó mondák eredetét; másfelől pedig felnyitották a tudományos világnak, s ez által az emberiségnek szemét egy eddig vallott nézetnek, az ó testamentumi hagyományos egyházi nézetnek, téves voltára vonatkozólag. És e szép nyeremény után örömmel és vágyva tekintünk ujabb vívmányok elé! Simén Domokos. BELFÖLD. A tiszántúli ref. egyházkerület közgyűlése Debrecenben f. é. január hó 10. és 11. napjain. (Vége.) A középtanodai törvényjavaslat részletes tárgyalásánál a küldöttség csakis azon szakaszokra terjeszkedett ki, melyek a prot. egyház középtanodáit érintik. Az egyetemes convent megjegyzései közül azok, melyeket a küldöttség is elfogadott, lehetőleg szószerint vannak felvéve a küldöttségi munkálatba. A részletes tárgyalást azonban egy kis vita előzte meg. — Dégenfeld gróf, főgondnok, elégségesnek tartja csak a főelvek kimondását. — Várady Gábor hasonló nézetben van. — Litkey Péter ellenben óhajtaná, hogy miután a convent részletesen tárgyalta ezen ügyet, olvastassék fel maga a conventi munkálat is. — Széli Kálmán nem tartja szükségesnek a részletekbe bocsátkozni, mivel az egyh.-kerületnek csakis egy emlékirat szerkesztése a czélja. Pápay Imre, Á r m ó s Bál i n t hasonló nézetben vanuak, annál is inkább, mivel a miniszteri törvényjavaslat részleteiben még igen sok változást fog szenvedni, mig az országgyűlés elé terjesztetik. Szeremley Samu: Magát a tanügyet illetőleg még alig nyilvánultak itten n ízetek, pedig az egyh.-kerületnek érdekében fekszik, hogy nézeteit a tantárgyak, idegen nyelvek, tanári fizetések stb. kérdésében is nyilvánítsa. Maguk az elvek még igen keveset érnek : minden az alkalmazástól függ. Litkey ragaszkodik előbb tett indítványához. — Tóth Sámuel ez egyh.-kerületi jegyzőkönyvek alap-