Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-08-30 / 35. szám

ségből, még azt is megtettem, hogy bár, mint Ígértem volt, időközben Tóth Mihály Homileticájának terjedelmes bírálatával is elkészültem, annak közlésétől mind ez ideig tartózkodtam s engedtem Tóth Mihály azon kérésének, melyet velem egy e végett fölkért közbenjáró által tudatott, s melybe azon óhajtásának adott kifejezést, hogy miután ő „Egyházszónoklattanát" ez év őszén újra dolgozni szándékozik, halaszszam bírálatomat akkorra, s hagyjam abba ezúttal szándékomat. Nekem, azon elégedetlenség és szenvedélyes zúgolódás után melyet, Tóth Mihály tanúsított azon géppel szemben, melyet róla, mint iróról adtam, érdekemben állott volna, hogy természethü, a valóságnak megfelelő első jellemzésemet egy második „fölvétel" által is igazoljam; nem tettem azonban ezt, mert méltányoltam ellenfelemnek egy második puni háborútól való félelmét s a megriasztott embernek a fegyverszünet iránt kifejezett óhajtásait. Arról volt szó, hogy a mit sokaknak feltűnő határozottsággal, néhol élesen mondottam és állítottam, most már egy másik, uj oldalról is bebizonyítsam s irne, hogy ne mondják, hogy keresem a veszekedést, a másokkal való kötekedóst, nem estem neki a meglevő rosznak, hanem türelemmel vártam a megígért jót ... a tövis szőlőt, a bojtorján fügét ígért s én vártam, hogy hát produkálja magát. Türelmes magamtartásáia, ez ügyben tanúsított engedékenységemre s visszatartozkodásomra az lőn a viszonzás. hogy a Révész Imre által szerkesztett „Protestáns egyházi és iskolai figyel mezőnek" már júliusi füzetében, az irodaloini rovat alatt, Alföldi Lajos aláírással, egy cikk jelent meg ellenem s az én „viselt dolgaim" ellen. Rendkívül ügyetlen s emellett hetvenkedő puskázás lévén az egész Tóth Mihály megkezdett visszavonulásának fedezésére, s írója a köztünk fennforgó kérdések legkezdetlegesebb elemeiben is megdöbbentő tudatlanságot tanúsítván, az egészet megint szónélkül hagytan s arról vigasztaltam magam, hogy elvégre ahoz is hozzá kell szokni, ha az ember néha ignavis etiam jocus est in casu gravi. Ez megtörténvén, Tóth Mihály levélben keresi meg Filó Lajost s felhívja őt, hogy lépjen fel közöttünk perosztóul. Filó Lajos, csak épen hogy tudjon nekiesni a dolognak , kifejezvén a megtisztelő provocatio „kissé szokatlan," de „indokolható" voltát, elfogadja a megtisztelő bizalmat s véleményének önállóságáról, egyéniségem iránti jóindulatáról, részrehajlatlanságáról biztosítván, nem csak, hanem nem tagadván meg köszönetét sem „Egyházi beszédei" iránt tanúsított méltányló elismerésemért a melyet, közbe legyen mondva, ilyenekre való számítás nélkül, egyszerűen azért adtam meg, mert megérdemli, ítéletét ugyancsak a „Figyelmező" augusztusi füzetében teszi közzé, ilyen cim alatt „Nyilt, levél liturgicai kérdések felett." Filó is kéri, azért kérését én is támogatom, hogy e beleszólásnál felejtsük el azon körülményt, hogy nekünk már egyizben volt egymással irodalmi találkozásunk, hogy távolról se gondoljuk, mintha tollát tartogatott harag, személyes neheztelés, visszatorlási hajlam, tehát személyes indokok vezették volna. Ellenkezőleg méltányoljuk nehéz helyzetét, a reá bizott nehéz munkát s köszönjük meg, hogy elvégre akadt ember, ki az igen komoly, ránk nézve életkérdésekhez komolyan hozzászokott s alkalmat szolgáltatott, hogy tudományos dolgokat tudományos oldalról beszéljünk meg egymás között. Én, bár előre is kénytelen vagyok kijelenteni, hogy Fi lónak köztünk tett perosztására is teljesen ráillik a mesebeli biró kétszínű, csavargó, s jeligémben kifejezett ítélete, szívesen veszem véleményének nyilvánítását; ilyen embernek, ilyen alapon igenis szívesen folytatom a félbenhagyott vitát, mert a Filó által megjelölt ós elővett szempontok már a tudomány szempontjai, ezeknek szellőztetése pedig e lapok olvasóit is közelről érdekelheti s aki azokhoz szól, többé már nem „személyes polémiát űz," még azon esetben sem, ha némely dolgok egyes egyének nevével vagy azoknak munkájával fűződnének is együvé. Ugy Filótól, mint e lapok tisztelt olvasóitól szives türelmet kérek azért, mig az idézett nyilt levél s azzal összefüggő dolgok felett elmondott észrevételeimet, és pedig ugy, azzal a sokat szememre vetett „modorral" amint isten adta tudnom, s a mely sok embernek nem tetszhetik, de amely legbensőbb lényegemhez tartozik, de a melybeu nincsen roszakarat, s a mely egyenes, ha ugy tetszik: keni ény beszédüséget egyáltalában nem is szégyelek, ha meggondolom, hogy vannak emberek, kik simák , hajiékonyok mint a kigyó, a melyről nem tudjuk, hogy melyik oldalról csip meg, s hogy vannak emberek, kikre igazán ráillik az írás jellemzése : „Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy sem hév; vajha hideg volnál vagy hév !* Jel. III. 15 ; ha meggondolom R o t h e vigaszát : „Ich weiss auch, dass sie zwar, íür sich gesungen, sich gar rauh anhőrt, nichts desto weniger aber doch miterfordert wird zum harmonischen Zusammenklang des Ganzén. Káme es auí meine Wahl an, so würde ich freilich viel lieber einen anderen Tou singen ; da sich nun aber kein Anderer findet, der ihn meiner Statt übernimmt und ich an meineu Theil für keinen anderen zu brauchen, bin : so halté ich es für meine Schuldigkeit, meine eigene Stimme, so wenig sie mir auch behagt, mit allém Fleiss in ihrer Art zu der für sie erreichbaren Reinheit, und Stiirke auszubilden, statt mich mit den Versueh abzuquálen, eine andere Stimme durch die Fistel nachzuahmen." (Theol. Ethik. 1867. Előbeszéd.) Filó Lajos, szóban forgó nyilt levelében, egy előbeszéd után, melyben arról értekezik, minő szempontok szerint kell bárkinek is bírálnia oly munkát, melynek szerzője a bírálóval ellentétes irányt képvisel, s minő engedékenységre, elnézésre és önmérséklésre számithatnak egymással szemközt a netaláni elvkülönbözőségek : különösebben négy pontban foglalja össze ellenemben nézeteit s előre is kimondván abeli Ítéletét, hogy az én bírálatom anuak terjedelmessége mellett is, Tóth Mihály „Egyházszertartástanát" ki nem meriti, alapos kifogásai mellett túlzásokra, kis hibáknak erős kiszinezésére, vagy az alapjában helyes állitásnak tévedésig fokozódó feszelósére