Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-08-30 / 35. szám

emelkedni, s a melytől Krisztus magasztos erkölcstanának hasonlithatlan kincsét kell el^játitnunk. Az Indiában levő európai társaságnak vau egy osztálya, mely nem csak teljes szivéből gyűlöli a bennszülötteket, hanem ugy látszik, hogy e gyülölésben örömét is taJálja. (Helyeslés.) Egy ily osztálynak létezését lehetetlen elvitatni. Ők ugy tekintik a bennszülötteket, mint a legelkorcsosultabb népek egyikét, — reménytelen elsülyedve minden bűnben, mint olyanokat, kik az emberiséget megbecstelenitik s az állatiság fokára lealacsonyítják. Méltatlanak tartják a benszülöttekkel még csak közlekedni is. Belföldi nézetek s izlésiránylatok, hazai erkölcsök és szokások előttük utálatosak s megvetettek, mig a benszülöttek jelleme, felfogásuk szerint a hazugság és roszaság legalacsonyabb typusát mutatja. Szemeikben a bennszülött oly ember, kire a hazugság már atyjái után van tapadva, és a nép, egy hazugokbólj álló nép; szóval a benszülöttek nemzeti jellemében a megkülönböztető vonás: örökölt hajlamuk a hazugságra. Az élet minden terén, a szellemin, családin, társadalmin és vallásin, ezekben csak hazugok fajzatát látják. A legszelídebb kifejezést használom, midőn ezt igen szeretetlen elferditésnek nevezem. (Halljuk! Halljuk !) Én hiszem, s ki kell mondanom bátran s határozottan, hogy a bennszülöttnek szive a természettől nem romlottabb, mint az európaié, vagy bármely más népé a földön. Azt állítani, hogy a hazugság természetes és vele született hiba az indus jellemében, egyszerűen izetlenség. Nem is találok okot arra nézve, miért teremtette volna isten különösen e népet benrejlő hajlammal a hazugságra, s szerelte volna fel a többit mind bőkezűen tisztasággal és ártatlansággal. Valóságban az emberi természet mindenütt, minden égalj alatt s minden szélességi fokon ugyanaz, azonban a viszonyok befolyásolják, s a vallás és erkölcsök különböző alakot adnak néki. Képezzék önök a bennszülöttnek szivét s épen oly képesnek fogják találni a tokélyesedésre nemesülésre, mint az európaiét. Bármint legyen is; ama nagy hiba, melyet e négergyülölő európaiak makacsul a benszülöttek jellemének tulajdonítanak : a megrögzött hazugság és becstelenség. Ez az ő véleményük szerint elég arra, hogy a bennszülötteket egy alapjában megromlott néppé alacsonyítsa. Ők a bennszülöttet rókához hasonlítják, (Derültség) gonosznak, ravasznak, alávalónak, telve tisztátalan vágyakkal, csalárdság és hamissággal született, s nőtt fel mint róka, s arra is van rendelve, hogy mint róka éljen és haljon is meg. (Helyeslés és derültség.) őszinteség, egyenesség és nyilt fellépés előtte ismeretlenek, minden utai az álnokság ós ravaszság utai. Ő folyton a gonoszságra hajlik s fegyverei, melyeket czéljainál mindig alkalmaz, éprn ugyanazok, melyeket egy róka is használna. Csudálatos alattomossággal rászedi magát ravasz ellenfelét is, s rendesen nagy ügyességgel titkolja el valódi szándékait. Csalárdsággal telve, s a sötétben kémlelve kész megtenni mindent, bármi legyen is, csak önző céljának elérésére segélje. Gyöngeség tudatában nem retten vissza a legalább való mentségektől, s ravaszsággal pótolja, a mit erőben nélkülöz. Azért a bennszülöttet, mint rókát mindig bizalmatlansággal kell tekinteni s gyűlölséggel és megvetéssel bánni vele. Ez nézete igen sok Indiában élő európainak a bennszülöttek jelleméről. Másrészről a bennszülöttek az európait farkashoz hasonlítják; (Derültség), boszuvágyónak, vadnak, kegyetlennek ós vérszomjasnak született és nőtt fel, mint a farkas, s rendeltetése, hogy mint farkas éljen és haljon meg. (Derültség.) Szelídség, mérséklet és könyörület ismeretlenek előtte. A legcsekélyebb ingerlés fellázítja belsejét, feltüzeli haragját s vak boszura ösztönzi. Ha egyszer magánkívül van, zajong ós dühöng, a legkegyetlenebb s legbarbárabb kínokat készíti ellensége számára, hogy kielégítse boszuját, s néha a legborzasztóbb gyilkosság elkövetésére ragadtatik szenvedélye által. Sérelmeket eltűrni, ellenségének megbocsátani képtelen. Indulatos és kegyetlen, örömét találja a hatalmaskodás gyakorlatában, s azt igen sokszor mindeu alap vagy ok nélkül gyaktrolja. Harcvágya nagy, s csak kevesen tarthatják éltüket biztosnak, ha egyszer fölgerjesztették haragját. (Helyeslés). Némely bennszülött valóban oly borzalmat érez az európai iránt, hogy ha elkerülhetné, soha sem utazna vele ugyanazon vasúti vonaton sem. És ezen félelem, mondjuk ki nyíltan, nem azon félelem, mely egy felsőbb lényt megillet, hanem az melyet az állati vadság ébreszt. G y u r á t z F. (Folytatása következik.) Régi dolgok ujra előhozva. „Tu non videris perdidisse quod petis ; Te credo surripuisse quod pulchre negas." Phaedrus Fabul. X. A mohosodni kezdő sírok bolygatásánál, a rohadni indult csontok szétszórásánál s a gyógyuló sebek felszakgatásánál bizonyára nincs kellemetlenebb, undorítóbb, sőt embertelenebb foglalkozás. Igazán nehezére esik lelkemnek, hogy ezúttal mégis ilyenforma munkára vagyok kénytelen vállalkozni. De elvégre a sírokat is meg kell bolygatni, ha valaki arra hivatkozik, ha az igazság földerítése ós megállapítása más uton immár nem remélhető. Emlékezhetnek reá e lapok olvasói, hogy a köztem és Tóth Mihály debreceni hittanár között ez év elején fölmerült irodalmi vita ott szakadt meg, hogy a debreceni hittanszaki tanárok együttesea egy nyilatkozatot tettek, közzé, melyben engemet areopagusi határozottsággal kiközösítenek, a bírálatomat, tudományos indokolás nélkül, a mit pedig egy tudományos testülettől méltán megvárhattunk volna, egyszerű hatalmi szóval elitélik. Nem tartozván azok közé, kik az utósó szót másnak sohasem engedik, s kik annak elnyeréseért készek egész a vérig dulakodni, én e nyilatkozatot, bár alapos észrevételeim lettek volna rá, szó nélkül hagytam, csak hogy a kellemetlen ügynek egyszer már vége szakadjon s az elmérgesedett huzavona lecsöadesedésének én ne álljak útjában. Nem csak, hanem a jó békeség kedveért, csupa engedékeny-