Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-08-30 / 35. szám

^^ r T Jtrl (H JÉZUS KRISZTUS. Európa és izsia Értekezés Kesab Tsander Sentöl. — Olvastatott 1866. máj. 5-ón Calcuttában. — (Folytatás.,) Futólag rajzoltam a keresztyénség keletkezését, haladását s lassankéuti kiterjedését a föld legszélsőbb határáig. Áttérek most erkölcstanának megbeszélésére, tekintve alkalmazását, s befolyását az európai és belföldi társaság jellemére Indiában, s pedig azon szándékkal, hogy üdvös tanúságot vonjak le maguktartására, kölcsönös viszonyaink rendezésére és méltánylására nézve. Tárgyam e meglehetősen gyöngéd részének elemzésénél kerüluöm kell minden pártszellemet és faji ellentétet. Én a testvériség alapján állok s visszautasítom még a legtávolabbi oly feltevést is, minthi én hallgatóim körének egyes osztályait egyrészről elkeserítő s roszakaratu vádakkal, másrészről alacsony hízelgéssel megsérteni akarnám. Nem mondhatjuk azt, hogy nekünk Indiában Krisztussal s a keresztyénséggel semmi dolgunk sincsen. Valyon ezen országnak bennszülöttei teljesen elvonhatták magukat a keresztyénség befolyása elől, s nem köszönnek Krisztusnak semmit? Kell hallanom olyfélét honfitársaimtól, hogy ők csak távoli, töiténeti részvétet éreznek ama nagy mozgalom iránt, a melyet rajzoltam? Látták önök, mint alakultak a Krisztus egyházának terjedése folytán ezen félreeső országban keresztyén missiók, s mily eredményeket szültek ezek. Az emberszeretet s önmegtagadó jóakarat sok nemes tettei, melyeket keresztyéntéritők teljesitének s a különböző szellemi, társadalmi és erkölcsi haladás, melyet ők iit életrek?ltettek, nem szorulnak hizelgő emlegetésre ; ezek a nemzet hálás emlékezetébe vannak bevésve, és scha sem lesznek elfelejthetők, vagy ehagadhatók. (Tetszés.) Én nem kétlem, hogy az egész nemzet háladattal fogja elismerni, mennyire le van kötelezve India jelen jólétéért Krisztus ezen önzéstelen nagylelkű követői iránt. Mig igy hazánk a missiói tevékenység által nyugat felvilágosult népeivel összeköttetésben volt, a bölcs ós jóságos gondviselés politikai érdekeit egy keresztyén kormány kezeire bizta. Ezen jelentékeny esetekbeu a közember nem láthat mást, mint közönséges politikai jelenséget, de azok önök közül, kik a gondviselés kezét az egyesek, mint a népek életében felismerni tudják, kótségkivül itt is látni fogják annak bölcs és kegyes intézkedésé^. (Halljuk ! Halljuk!) Én csak hálás megindulással tudok ama napra gondolni, melyen a brit nép először India téreire lépett, s azon intézkedésekre, melyek által a brit uralom ezen országban megalapittatott s megszilárdult. A brit kormánynak köszönhetjük a szabadulást az elnyomástól és rosz kormányzástól, a szellemi sötétségtől ós nyomorúságtól, a tudatlanságtól és babonától. Ama felvilágosult nézetek, melyek a nemzetnek egész életét átalakították s lassanként oly csudás haladást idéztek elő a benszülöttek társadalmában, mind e kormánynak adományai, s igy egyúttal a gondolat- és tettszabadságuak — melyet méltán oly nagyrabecsültink — megbecsülhetlen áldásai. Valyon nem elógséges-é ezeknek tekintetbe vétele felébreszteni legmélyebb hálánkat s odaadásunkat a brit nép s legkegyelmesb felsége, Viktória királyné iránt V (Helyeslés.) Az ő jóakaró kormányzása nem csak politikai, hanem társadalmi s erkölcsi tekintetben is áldás lett reánk nézve, s megvetette az alapot nemzeti jólétünkhöz s nagyságunkhoz ; s igen természetes, hogy mi semmi más érzelmet nem táplálhatunk irányában, mint az odaengedő hűséget. Itt állunk tehát, a gondviselés bölcs végzése folytán, politikai érdekek egyenlősége által is összekapcsolva egymással s a kegyelmes felségnek közös engedelemmel adózva; s az isten bizonynyal megköveteli tőlünk, hogy viszonyainkat egymás közt ugy rendezzük, feladatunkat ugy oldjuk meg, hogy egymásnak használjunk, és egy értelemmel munkáljunk közre közös céljaink előmozdításán. Uralkodik-e azonban jelenleg egyetértés köztünk? Valyon ugy vagyunk-e összekapcsolva az erkölcsi kötelék, mint a politikai által ? Testvéri szeretet uralkodik-e a győzői és legyőzöttek között? Elismerik-e az elsők Jézust, mint példa és mintaképet viseletükban az utóbbiak iránt, s az igaz keresztyén élet befolyásával hatnak-e ezekre ? Ugy vannak áthatva európaiak és indiaiak amaz isten- és emberszeretettől, melyet Jézus Krisztus hirdetett, hogy egyetértéssel fognak kezet közös jólétük előmozditására s a gondviselés szándékainak teljesítésére ? Oh! a kölcsönös jóakarat és testvéries viszony helyett a legkeserűbb haragot, gyűlölséget és a gúny, szemrehányás és rágalmak végtelen cserefolyamát találjuk! (Helyeslés.) A roszakarat tüzét a belföldi és angol sajtó csak táplálják, melyek a helyett, hogy a szenvedélyeket oltanák, a békétlenkedést engesztelnék, a dühössóg dörgő kifakadásait szórják egymás ellen. Ezen lapháboru — kótségkivül ismertető jele mindkét társulat jelen hangulatának — közben-közben megdöbbentő kiterjedést nyer, s a sziv legalsóbb szenvedélyeinek, a végletekig menő kimóletlenség veti oda a fékszárt. Én őszintén sajnálom ezt; nem valami személyes érdekből, hanem mivel India jóléte és Jézus Krisztus dicsősége áll kockán. Hazám társadalmi ós szellemi emelkedése iránti legbensőbb részvéttől eltelve, nem nézhetem szomorúság nélkül, hogy mindkét fél felelősségre nem vonható viselete következtében egy átokteljes ür létezik köztünk és azon nép között, melynek segélyével épen hivatva vagyunk a népek lépcsőzetén