Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-08-30 / 35. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és El ő í i zetési d ij : Hirdetések díja K í a d ó - h i v a t a, 1 : Mária-utca 10-dik sz,, első emelet, Helyben házhozhordással s vidékrepostai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban 4 hasábos petit sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. külön 30. kr. beiktatásnál — Bélyegdij Fürdői levél. A rendszeresített semmitevés, mely a Vas Gereben által találón elnevezett „nemzet napszámosaira" nézve a fürdői életet üdülésül oly kívánatossá teszi, nem jár mindég együtt a semmit nem gondolással. En legalább ugy vagyok vele, hogy olyankor szabadulva a mindennapi foglalkozás terheitől, annál többet gondolkozom, és magános sétáimon rendesen bizonyos tárgyat szoktam magam elibe tűzni, melyen eszemet járatván, időm kellemesen telik, anélkül, hogy léháskodnom kellene. Ma Kiss János kartársamnak egy lapomhoz beküldött cikke fölött elmélkedtem, melyet szerző iránti tiszteletem visszautasítani tilt ugyan, de ugy találom, hogy tartozó szerkesztői kötelességet mulasztanék, ha a helyes praemissákból a leghelytelenebb következtetéseket huzó dolgozatot szó nélkül hagyván, táplálókot nyújtanék azon különben is elterjedt egyházpolitikai tévnézetnek, mely jövő képzelt veszélyektől rettegve, kész átörökölt roszak fentartása által valóságos veszélyeket idézni elő. Ezzel azonban távolról sem akarok vádaskodni, sőt természetesnek találom és nem csodálkozom, ha akkor, midőn az 1867 óta folytatott gazdálkodás által remény itől dússá lett nemzet jobbjai minden téren bizalmatlankodnak, a buzgó protestáns fokozott mértékben tartózkodó s nem hajlandó régi, országos pactum conventumon nyugvó közjogi alapját csak ugy vaktában maga alól elrúgni. Igaz, hogy azon pactum conventum, mely az 1797,-iki XXYI. t. cikkben részletesebb kifejezést nyert, ha nem tagadtatott is elvileg, tényleg egész terjedelmében soha nem érvényesült és soha oly mérvben nem alkalmaztatott, hogy a más időben arra való tekintet nélkül élvezett vallásszabadságot csak távolról is megközelítené; de hiába ! a jelenben nem bizó sziveket a jövő bizonytalansága aggasztja s igy nem csoda, ha az ujat élvezvén, a régivel pedig felhagyni nem mervén, közvetítéseket keresnek s az ellenkező szenvedélyek pillanatnyi csillapítására csupa compromissumokon nyugvó intézményeket hoznak elő. Látnivaló pedig, hogy az által a kérdések igazi megoldását nem csak, hogy előre nem viszszük, hanem valósággal nehezítjük, elvonván a céltalanná vált réginek fentartására az erők jó részét, melyeket osztatlanul kellene az újonnan alkotandó jónak keresztülvitelére fordítanunk, hogy kellő sikert lássunk. Ki iskolaügyünk ujabb fejleményeit figyelemmel kisérte, elég alkalma volt, utóbbi állitásunk igaz voltáról meggyőződni. Annál feltűnőbb, hogy Kiss János ur szakférfi létérc sem bir az átörökölt balságos egyházpolitikával szakitani, ugy hogy midőn a szeme előtt történő iskolai reformokon okulva az uj idők követelményeit erősen hangsúlyozza, másfelől azoknak részünkről történendő kielégítésére semmi jobbat tanácsolni nem tud, mint azt, hogy ragaszkodva tovább is a hagyományos nézetekhez, töltsük az uj bort a régi tömlőkbe, pedig akkor a szent irás hirdette, tapasztalati igazság szerint okvetlen a tömlő elszakad, a bor is kárba vész. Ha Kiss János kartársunk a subjectivitás protestáns szilemét a római hierarchia messzeható intézkedéseitől félti, ez aggodalmára kétségkívül elég okot találhatott történelmünk utolsó századaiban. A föltétlen tekintély elve, mely a római hierarchia hatalmi súlypontját képezi, méhében halálos veszélyeket rejt, de nem pusztán a protestantismusra, hanem az összes társadalomra nézve, s nem annyira a rosz miatt, melyet annak személyesitői, a papok tesznek, mert azt a többség személyes jóravalósága kétségtelenül ellensúlyozza; hanem mert a föltétlen 79