Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-08-30 / 35. szám

tekintély elve a csend és rend látszatával a társadalom nemesb törekvéseit elaltatja és a legjobb erőket buta passivitásra, tétlenségre kényszeríti, anélkül hogy a tömegek kizsákmányolására irányzott végzetes erők initiativáját gyöngítené. Csakugyan nem ignorálható tény, hogy a szeut atyák mind elejétől fogva semmitől jobban nem irtóztak, miut minden olyan társadalmi intézménytől, mely a népet nagykorúnak tekinti, vagy a nép nagykor usitásának nagyobb mérvbeni eszközlését célozza, aminő első sorban a képviseleti parlamenti alkotmány s ennek corollariumai: szabad sajtó, szabad vallás, szabad egyesülés és jogegyenlőség, melyeket a pápai syllabus mind egyetemleg ördögi találmányoknak címezett. A föltótlen tekintély elvéből tehát egyház ós állam közt ekóp kifejlett antagonismus gyakorlati jelentőségű ós következményeit az állam minden esetre sokkal jobban sínli, mint a protestáns egyház, mely amaz elv alkalmazása által legfölebb dogmá iban van megtámadva, erre nézve pedig az emberiség ma azt tartja, hogy il y a des accomodemeus avec le ciel, mig más különben a jogállam törvényei által védve teljes biztosságban fejlődhetik. Épen azért a római hierarchiával a véglusát megvívni nem a protestáns egyház feladata, mely mint az egyéni szabadság kifolyása számos sectáival hatalom gyakorlására nincs is hivatva, — hanem & jogállamé. A protestantismus mint egyház ez idő szerint a mai hierarchiának ellenese csak, de nem ellensége ; erre az adott jogviszonyok közt lélektani elegendő ok sincsen, ha csak itt-ott mesterséges fanatizálás okot nem támaszt. Ellenben az állani, mely magát létalapjában látja fenyegetve és megtámadva, a harcot a haladás ama makacs ellenével ki nem kerülheti ós ha Bismark ki nem vívja, ki fogja vivni a jövő nemzedék. Ezt a mai állam igen jól tudja, de azt is tudja, hogy ama harcban győztes csak ugy és akkor lehet, ha a szabad tudomány fegyverével elfoglaltatja a néppel a tevékenység mind azon mezejét, melyről azt a föltótlen tekintély uralma századokon keresztül leszorította. Az állam tehát, mely modern alapokra fektetett újjászületése óta hazánkban is az iskolaügyet illetőleg h protestantismus szerepét átvállalta, az öufentartása tekintetéből kénytelen ugy vinni, ho kor tényeivel és igényeivel számolva, állami létét a polgárok igazi felvilágosítása által biztosítsa és a benső erők ós érdekek versenyének szabad tárt nyisson. Nem képzelhető e szerint fonákabb politikai rövidlátás mint azon protestánsoké, kik az iskolaügy kérdésében ma is csak ugy mint 48 előtt örökké az önkormányzati jog gyakorolhatását hangsúlyozzák, s azt sürgetik, hogy az iskola az állam kezéből kivétetvén a felekezetek kezébe adassék, mi által az állam elébe akadályokat görditenek épen ezeu munkájában, melynek célja a miénkkel egy és ugyanaz, minélfogva minket oly feladat kiküzdóse alól fölment, melylyel megbirkózni, a mint láttuk, nem a mi hivatásunk, de ahhoz való erőnk, tehetségünk sincsen. Ezek oly világos, maguktól érthető dolgok, hogy az ember a bővebb fejtegetést szintén rösteli, és mégis mit tapasztalunk ? Oly nagy a megszokott (szmók lenyűgöző hatalma, hogy tiszteletreméltó politikusok mint Zsedényi, tudós tanférfiak mint Kiss János, ma is egyre a régi nótát fújják ós még azon sem veszik észre magokat, hogy a túlsó táborban minden szavukat ujjongatással fogadják. Félnek az ultramontanismus lehető túlkapásaitól s félelmükben magok siettetik és növelik a veszélyt, amelytől mindnyájan rettegünk. S valyon mikép hiszi Kiss János collega elejét vehetni a fenyegető veszélynek ? Megmondja elég világosan im e következőkben: „Magyar protestantismus ! jövőd titka mint eddig : ezutánra is iskoláidban rejlik. Egyéni szabadság szellemedet, mely éltetőd, és a melynek zászlója most inkább mint valaha átlengi a prot. Európát, iskoláidban őrizted meg eddig, iskoláidban foghatod megőrizni ezután. Gyinnasiumaid újrateremtése, hogy azok ne csak a kor színvonalán álljanak, hanem magukba rejtsék a magasabb jövőt, jogakadémiáid fenntartása, vagy a föltétlen tekintély elvének és szellemének győzelme, ez a kérdés: válaszsz, s a jövőd felett határoztál. Szép, elég hangzatos, ha nem is elég szabatos beszéd! mire ón csak azt a száraz kérdést vagyok bátor a collega úrhoz intézni: jutott-e eszébe, mikor ama sorokat leírta, hogy a kor színvonalán álló gymnasiumok és jogakadémiák fenntartásához pénz is kell, még pedig ez idő szerint sok pénz ? Honnan azt a sok pénzt hamarjában előteremteni ?