Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-08-23 / 34. szám

gymnasium ügye volt. A nélkül, hogy ezen gymnasium bennünket közelebbről érdekelne s hogy meghal -gatták volna a competens bíróságnak — a tiszai kerületnek — fölötte mondott Ítéletét: elpanaszolták keservesen a bajokat, melyek egyházunkat érik, az igazságtalanságot, melylyel bennünket illetnek, az elnyomatást, mely egyenesen kiirtásunkra céloz, az autonomia ily súlyos megsértését, melyet mint az egyháznak hü őrei meg nem engedhetnek, s a közeledő borzasztó veszélyt, melyet az ily eljárás magában rejt, mely nem egyéb az összes prot. iskolák ellen indított hadjáratnál. Volt itt azután piszkolódás, volt ócsárlás, volt zaj! Perbeidéztetését követelték a zólyommegyei képviseletnek a nélkül, hogy tekintetbe vették volna, hogy ez csak hazafiúi kötelességét teljesítette akkor, midőn a kormányt egy hazaellenes iskola üzelmeire és fondorkodásaira figyelmeztette, s bizalmatlanságot szavaztak egy oly superintendensnek ki magát az állam eszközévé aljasitja s ki saját hitro-, konait cserben hagyja és elárulja. A. dolog persze annyira ment, hogy ez eljárást egyenesen titkos spanyol inquisitiónak nevezték, eperjesi vórtörvényszéknek bélyegezték s a nagyröcei gymnasium vizsgáló-bizottságának tagjait Torquemadával és Caraffával azonosították. A nagy vita, mely álló 3 óráig tartott, azzal végződött, hogy a gyűlés, egynek kivételével, a fentebb emiitett elveket magáévá tette s ezeket az egyházkerületi gyűlésre menendő küldöttjeinek utasításul adá. Ha mindezeket összevetjük, kérdem, nem vall-e szégyent egész prot. egyházunk, midőn az ilyenek a nyilvánosság szine elé hatolnak ? Kíséreljük meg azután az olyan felszólalások elnémitását, milyenek most napirenden vannak, s melyek a protestantismust hazaárulással vádolják, azt a protestantismust, mely hajdan az alkotmányosságnak, a szabadságnak s a haza iránti tántorithatlan ragaszkodásnak és hűségnek nemcsak példányképe gyanánt szolgált, hanem annak jóformán egyedüli oszlopa és zászlóvivője is volt. Az ellenség, a mely pedig napról-napra szaporodik és erősödik, figyelemmel kisóri lépteinket, s igen hajlandó egyes esetekről az általánosságra vonni következtetést, s ha önnönmagunkat bélyegezzük meg, ha magunk adunk, és pedig alapos okot a gyanakodásra, nem lesz senki, ki rólunk e gyanút levegye. Tagadhatlan tény az, hogy a nagyröcei iskolaszégyen foltot hagyott az eddig oly jó hirben állott iskolaügyünkön, s elfordított tőlünk sok higgadtan gondolkozó hazafiúi szivet. Ne akarjuk ezt palástolni vagy szépíteni, ne keljünk oly ügy védelmére, mely rosz fényt vet hazafiúi jellemünkre, s ne adjunk okot a világnak arra, hogy bennünket hazaárulással vádolhasson. Midőn 1859-ben a cs. k. pátens elfogadása vagy el nem fogadása fölött folyt az országos vita, akkor megyei lelkészeink legnagyobb része volt az első, ki ez igába szívesen hajtotta volna fejét, mert anyagi hasznot reméltek belőle. Feláldozták volna akkor szives-örömest, s fel is áldozták sokan meggyőződésüket s egyházuk autonómiáját, és pedig tették ezt egy idegen kormánynyal szemben. S ma a fősúlyt ismét ugyanazon autonomiára fektetik, melyet akkor, mint hasznavehetlent könnyelműen elvetettek. Yagy midőn az 50-es években az összes magyar prot. iskolák ügye forgott veszélyben, midőn nemzeti jellegök eltörléséről s igy létökről vagy nem létökről volt szó : akkor ezen urak közül egy sem érezte magát hivatva arra, hogy ez ügy igazságos védelmére keljen, — s miért nem ? mert mint magyar nemzeti iskolák veszélyeztetésében — ha mindjárt protestáns iskolák is voltak azok, — saját érdekeiket veszélyeztetve nem látták. S ma egy általánosan elismert roszhirü iskola átalakítása miatt, mely átalakítást pedig maga a protestánsok egyeteme tart jogosnak és szükségesnek, tesznek ily zajt, s igy világosan bizonyítják azt, hogy náluk a súlypont, sem az iskoláson, sem a prot. egyházon, hanem azokon kivül esik. A történelem bizonysága szerint a magyar prot. egyház java és üdve a haza alkotmányos életével nemcsak karöltve jár, hanem azzal a legbensőbben van összeforrasztva. Ne akarjuk e két tényezőt egymástól erőszakkal elválasztani; ne igyekezzünk a századokon át fennálló szent frigyet fölbontani, mert ezen fölbontás csak egyházunk kárával, veszedelmével, sőt romlásával volna összekötve. Ifj. Riesz Károly, zayugróci ev. lelkész. RÉGISÉGEK. Közlemények a tállyai ref. egyház történetéből. III. II. BáJwci Ferenc adománylevele a tállyai ref. egyház számára. Nos Eranciscus II. DEI gratia Sacri Romani Imperii et Transylvaniae PRINCEPS RÁKÓCZY, Partium Regni Hungáriáé Dominus, Siculorum Comes et Páter Patriae ; Pro Libertate Confoederati Regni Hungáriáé Statuum, necnon Munkácsiensis, et Makavicziensis Dux, Perpetuus Comes de Sáros, Dominus haereditarius in Sáros-Patak, Tokaj, Regécz, Ecsed, Somlyo, Lednicze, Szerencs, Ónod, etc. Memoriae commendamus tenore praesentium significantes quibus expedit universis, signanter vero Praefectis, Provisoribus, aliisque Officialibus, modernis et futuris Bonorum Nostrorum Regécziensium. Mivel a Szécsényi Ország Gyüllése alkalmatosságával amicabilis Transactio szerint Nemes Zemlény vármegyében lévő Tallyai öreg Templom az ott való Romai Catholicusoknál megmaradóit, s az helyett az Helvetica Confession levőknek Templomjok építésére más Pundust Jure Dominali exeindálni compromittáltunk volt, azon kegyelmes igéretünknek eleget tenni akarván, Bagolly Istvánné Ház Helye felét, mely edgy negyedrészbül áll s Nemes Mihály ma-78