Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-07-19 / 29. szám
zásaikkal ne rontsák le a kegyeletet hivatala és személyisége iránt. Teljességgel nem az önzés szól belőlem, midőn azon észrevételt teszeu, hogy a magyar protestáns egyháznak nagyobb gondot kellene fordítni a lelkipásztorok tisztességére. Ha ezen oltár szolgáiban a szolgálat iránti ksdv és lelkesedés elöletik: semmi sem menti meg az oltárt az összedülástöl. Azért egyházunk helyzetében különös meggondolást érdemel az, hogy habár földhöz ragadt szegénysége közepette egészen a hívek önKénytes buzgóságán áll fenn; ezen buzgóság ós egyházias érzület ápolása és fentari ás i tekintetében igen-igen korlátolt számú eszközökkel rendelkezik. A lehető legkorlátlanabb autó nomia, a suffrage un verselle, melyet a legfontosabb életkérdésekben alkalmazunk, a képviseleti presbyteriumok, egyszóval a demokratikus elvek valósítása a várt gyümölcsöket nemhogy e téren, de még a szorosan vett közigazgatás mezején sem hozták meg. Az egyházak kezdettől fogva elhanyagolták a szegényekről való gondoskodást, a mi külföldi hitrokonaiskoál az egyházi működés rendes kiegészítő részét képezi, s mi célra a legtöbb helyt tekintélyes a lapok léteznek, s e keleti közönynél fogva, melynélfogva az ügyefogyott ember mint az evangeliumi Lázár, saját nyomorúságában hagyatik, a szegényebbek nálunk csak terhét érzik az eklézsiának, de jótékonyságát alig. Ily körülmények közt, a magyar prot. egyház jövője jóformán attól függ, hogy a lelkipásztori állás hatása jövőre ne csak meg ne gyöngitte^sék, sőt okvetlen fokoztassék, s erre nézve maguk az egyházi elöljárók is mindent elkövessenek. # * E lelkipásztori működésnek ki kell terjeszkednie, a mennyire lehetséges, a társadalmi bajok megfigyelésére ós orvoslására is. A lelkésznek azt a jó véleményt kell önmaga felől a hívekben ineggyökereztetnie, hogy neki melegen érző szive van az alsó osztály szenvedése és nyomora iránt, s kész mindég azon tehetsége szerint segíteni. Egyszersmind a külső elöljárók ós a presbyterek utján is gondosan őrködnie kell a tekintetben, hogy a közrend, a régi tisztességes szokások, öltözet, munkásság, szülők iránti tisztelet stb., a közerkölcsiség, az elöljárók és a törvények iránti tisztelet és engedelmesség hanyatlásnak ós pusztulásnak ne induljanak ; s az e részben fennforgó hibák, fogyatkozások és visszaélések kipótoltassanak és helyrehozás-anak. Különösen szükséges oda hatnia, hogy az istenkáromlás korlátoztassék ós megszüutettessék, az italmérő ós egyéb gyanús helyek kellő felügyelet alatt legyenek, a vad házasságok és a cégéres együttélések botrányai lehetőleg eltávolíttassanak, s az ez ellen vétők egész szigorral rendreutasittassanak. Ha a lelkész tapasztalná, hogy szavait hallgatói a társas életoen való érintkezés alkalmával csak fentarfcással fogadnák, ha azt venné észre, hogy az alsó néposztály ami bizalmatlansága, melynél fogva nem hisz senkinek, a ki nem maga formájú, rá is kiterjesztetnék : akkor jobb nem keresni társadalmi téren a velők való személyes érintkezést, hanem néhány emberrel a népből maradói folytonos összeköttetésbeu, kik örömest találkoznak vele, s kik által gyakorolhatja közvetve befolyását igen sokakra, mindaddig, mig az ő tiszteletreméltó élete ós tettei folytán a hivek gondolkozásmódja ós érzülete olynemü átváltozáson nem megy keresztül, hogy végre azok magok kívánják, hogy vele közvetlenül érintkezhessenek. * * Nem kívánom tovább részletezni és példákkal világosítani javaslataimat, melyek által a nazarenus hivő felekezet tovább terjeszkedését meggátlandőnak hiszem. Az eddig mondottakban azt kívántam megértetni, hogy e bajt helyi gyógykezelés, közvetlen a nazarénusokra való hatás utján nein lehetséges megszüntetni, s nem is tanácsos orvosolni akarni. A kérdéses felekezet jelenléte csak egy jelenség a sok közül, mely arra mutat, hogy a nedvek anyaszentegyházunk testében nem egészségesek, s a szervekben és tagokban mindenfelé nagy s elharapódzott bajok dúlnak. Továbbá azt akartam kifejteni, hogy mind e nyomorúság orvoslása első rendben reánk lelkészekre néz, s hogy e tekintetben valamit tennünk kell — míg késő nem lesz. A magyar protestantismusra nézve dicstelenebb sors nem várhatna, mint hogyha neki, ki egykor a puszták sivatagjain farkasokkal ós oroszlánokkal diadalmasan küzdött meg, most a béke otthonában élődlek által kellene elvesznie. Ezt azonban előbb tetemes elgyöngülés, mindenféle külső és benső tisztátalanság ós nyomorúságos vergődés fogja megelőzni. S meglehet a férgek megjelenése már csak azt fogja jelenteni, hogy a lélek egy idő óta elköltözött a testből. Mikor a XYI. században a reformáció megindult: a katholikus egyház rettenetes elaljasodásra jutott már, ós igen nagy elgyöngülósbe esett, melyet főkép a hit-