Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-07-19 / 29. szám

tan megromlása és az egyházi emberek erkölcs!eleusége idézett elő. De ezernyi csapás után, melyet rá a protestantismus mórt, mintha egyszerre uj álerőt merített volna. Hitcikkeinek szabatos kifejezést adott, az akkori idők szelleméhez képest bátran és következetesen kezdte meg és folytatta a harcot ellenünk, a jezsuiták hatalmas rendében megsokszorozta erejét, a papok erkölcsi élete szemmelláthatókép javulásnak indult; az ellenreformáció művét, nem telt bele egy század, a maga módja szerint oly diadalmasan vitte keresztül egész Európában, a mint azt a szorongattatás napjaiban hihetőleg maga sem remélte többé! Es a mi prot. Jeruzsálemünk nem tudná eszébe venni a mostani napokon, ameljek neki békességére valók? (Luk. 19, 42.) SZEREMLEI SAMU. Egy észrevétel főtiszt. Török Pál ur superintendensi jelentésére. Főtisztelen ő Török P. ur superintendensi jelentése, miután hirlapilag világ elé táratott: azt hiszem, édes mindnyájunkhoz intézetté vált, s főihivatunk mintegy véleményünket reá megmondani. Igy tekintve a. főpásztori jelentést, mely a Prot. egyházi ós iskolai lap f. évi, 24 — 25. számában megjelent, szabadságot veszek magamnak, hogy reá egy észrevételt tegyek. A superintendensi jelentés váltig gyászosoknak jelzi a dunáninneni egyházkerületben egy év óta fölmer alt eseményeket, s ezek közt első helyen megemlitendőnek Ítélte azt, hogy „a convent, ugy amint azt e.-kerületünk szervezni s feljogosítani célozta, nem alakulhatott meg; minthogy két testvérsuperintendentia, a tiszán- és dunátuli, a mi érteimiinket nem javalja, irányzatunkat nem gyámolítja ... Mi conventet akartuuk, mely képes legyen határozni . . - Mi határozat képes conventet óhajtottunk." Egyik, az első helyen megemlítendő gyászos esemény hát az az érdemdús főpásztor előtt, hogy egy határozatképes convent nem jöhetett létre. E gyászosnak jelzett eseményre akaratlanul jut eszembe az egykori nagy államférfi Metternichnek ez állítólagos nyilatkozata: becsülöm én ezeket a magyar protestánsokat, mert egyenként derék, becsületes, tudományos emberek ; de nem lehet velük kormányozni. Nem akarom hinni, hogy az általam igen tisztelt főpásztornak ez fordult meg eszében, midőn gyászosnak mondotta az eseményt, hogy, mint akarta, nem jöhetett létre határozatképes convent. Hanem annyi igaz, hogy egy határozatképes conventtel sokkal könnyebb a magyar evangyéliumi egyházat kormányozni. De üdvös, hasznos, szükséges-e hát a magyar protestanstismusra, hogy vele könnyen lehessen kormányozni? Részemről azt hiszem, és talán e hitben nem kevesen vannak, h<gy alig volt idő, melyben a vele könnyen kormányozhatás nagyobb veszólynek tehetné ki a magyar evangyéliomi egyházat, mint éppen a mai idő. Ezért, és hogy a könnyen kormanyozbatásnak gondolata is távol legyen tőlem, nem csak hogy nem tartom gvászos eseménynek egy határozatképes convent létre nem jöttét; de azt még csak nem is sajnálom. Egy határozatképes conventtel átalakulna a magyar evangyéliomi egyháznak mostani, túlnyomóan presbyteri egyházszervezete, túlnyomóan consistorialis egyházszervezetté. Mert ha mindjárt választás utján jönne is létre, és igy szabadabb alapon nyugodnék : mégsem lenne a határozatképes convent más, mint egy legfőbb egyházi tanács. m°lynek határozatainak a magyar evangyéliomi egyház engedelmeskedő és fejhajtó szolgája volna. Ezt a határozatképes convent fogalma igényli. Egy iUy határozatképes egyházi főtanácsot a presbyteri szellem nem tűrhet meg. A protestáns presbyteri szellem az a csira a keresztyénségben, mely a világ szabadságát rejti magában. Ezt a nemes csirát elfojtani, avagy ennek fejlődését csak hátráltatni ,'s egy határozatképes egyházi főtanácsosai a magyar protestantismus nem akarhatja. Akarnia ezt annak a protestantismusnak, mely vallásszabadságáért annyi nemes harczot vívott, nem lehet, nem szabad. Ezért nem csaknem tartom gyászos eseménynek, hogy a célzott határozatképes convent nem jöhetett étre; de ezt még csak nem is sajnálom. Elismerem én a derék főpásztorral, hogy sok olyan iigve van jelenben a magvar evangyéliomi egyháznak, melyet csak összitett, együttes erővel intézhet el; elismerem azt is, hogy vannak ezek között igen sürgősek. De azt, hogy az együttes miikődhetés egyedüli föltéte egy határozatképes convent volna, el nsm ismerhetem, valamint r.em ismerhetem el azt sem, hogy volna olyan ügy, mely a határozatképes convent létrejöttét mulhatlanul szükségessé tenné. Mert ez csak az az ügy lehetne, ha a magyar evangyeliomi egyház élete a határozatképes convent létrejöttétől függene. Ennyire még. istennek hála ! nem jutottunk. Együttes működést , még pedig erőteljes együttes működést csak nem régiben is tudott a magyar evangyéliomi egyház határozatképes convent nélkül is eszközölni. Nem lehetetlen ez, csak akarni kell. Ha főtiszt. Török Pál superintendens ur a helyett, hogy egy határozatképes convent létre nem jöhetését gyászos eseménynek állította, s e miatt két egyházkerületet vetett okul, azt mondja: intézzünk felszólítást a többi egyházkerületekhez, hogy küldjenek küldötteket Pestre, kik határozatképes convent nélkül tanácskozzanak a magyar evangyeliomi egyház együttes teendőiről, azt hiszem, hogy ha ma nem, de holnap az öt ref. egyházkerület küldöttei együtt tanácskoznának, és megszületnék az együttes munkálódás. És az igy előállt együttes működés hogy lelkesültebb lenne, mint a határozatképes convent határozatával kierőszakolt egyesülés, azt ugy hiszem, mondanom is fölösleges. Egy ilyen egyesüléssel érintetlen marad mindegyik egyházkerület autonomiája, s éppen ezért lelkesültebb az együttes működés; mig elleuben a határozatképes conventtel éppen ugy csorbát szenvedne az egyházkerületek autonomiája, mint az egyház-