Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-07-19 / 29. szám

miatt is megkötve érezték magokat; hanem azért sem, mert a vallástani tudományok, és átalában az emberi szellem fejlettsége akkor egészeu másnemű volt mint például ma. Ennek nem lehetett más következménye, mint hogy az orthodox egyház tanitmánya töbh hitcikkre nézve nem részesült a kellő megrostálásban, igen sok része pedig az egyházi intézménynek egyátalán a symbolikus könyvekben még csak meg sem említtetett, melyet aztán a közszokás rendszerint meghagyott abban a katholikus szine- -zetben, a melyben találta. Nem hozok fel példákat ez állítás világositására, minthogy arra ezúttal idő sincs, s meglehet messzire is vezetne bennünket. Csupán annyit kívánok a közelebb mondottakból folyólag nyilatkoztatni, hogy a nazarenus felekezettel szemben nem elég csak a prot. káték közhelyeit az ifjú és a felnőtt nemzedéknek fejébe beletol csereznünk, hanem szükség van arra is, hogy a protestantismus alapelveit mi lelkitauitók folytonosan tanulmányozzuk, vallástanunk fundamentomait koronként elfogulatlanul megvizsgáljuk, a homályt felderítsük, a következetlenségektől szabaduljunk, a hiányokat ós tévedéseket a folyton haladó tudomány segélyével az illetékes forumok utján kiigazítsuk; egy szóval oly hitrendszer, olyan egyházi intézmények és szokások létesítésén fáradozzunk, melyeknél fogva vallásunk eredetéhez, ós eddigi jelleméhez is átalában hű marad, egyszersmind ép ugy megfelelhet a jelenkor életének, mint megfelelt régi hitvallásunk a XYI. századénak. Reformátor elődeiük ily munkálkodásban nagyszerű példával jártak elől, s az utódokat a helv. vallástétel egyenesen felhívja a reform tovább folytatására. Meg voltak okai annak, hogy atyáink formaszerint miért nem engedtek e felhívásnak; de annyi igaz, hogy ez okok ltgnagyobb része napjainkban nem létezik többé; s igaz az is, hogy midőn a katholicismus,inely pedig a maga lótműködéseiben oly hatalmas segédeszközökre támaszkodhatik, mint a katonai minta szerint rendezett hierarchia és szerzetes rendek, továbbá a világi gazdagság és a műveletlen emberek kedélyére oly megragadó hatással biró pompás kultus, szükségét érzi annak, hogy a maga hitrendszerének hiányain ujabb és ujabb dogmák behozatala által segítsen ; s midőn az uj secták elődeik gyöngeségeit ellesve alkalmazkodnak a megváltozott idők igényeihez, s a szentkönyv mélységeibe elmerülve innót ujabb ós ujabb erőt meritnek magoknak: a mi egyházunk a hanyatló vallási buzgóság, anyagi szegénység, ós élhetetlen közigazgatás mellett igen gyámoltalan szorult helyzetbe jut, ha mindenben a rógi mellett marad, s az isteni kijelentés forrásaiból is meríthető megujulás áldásaiból önmagát kirekeszti! * * * E hittani munkálkodás tapintatos ós tervszerű keresztülvitele leginkább reánk lelkészekre néz, va lamint első sorban a mi kötelességünk ébresztőleg ós felvilágositólag hatni arra nézve is, hogy a prot. hivek vallási ós egyházi életének nyugvó Bethesdája megmozgattassók. Az egyháziagoknak nem kellene a vallást valami holt állatnak ós ötödik keréknek gondolniok, melyhez őket legfölebb a tisztesség fűzi, hanem órezniök kell, hogy az a valódi üdvösség ereje ós forrása nemcsak a más világban, hanem már ezen a földön is. Szorosabbra kell fűznünk a kapcsokat az egyház, a ielkósz ós a hallgatók között, s ha erre nézve szükséges, hogy a lelkészi állás teendői akár a kultusban, akár az ifjúság tanításában, akár a hívekkel való gyakorlati érintkezésben ujolag határoztassanak meg: ide vonatkozó terveinket meg kell állapitanunk ós az illető forumok elé terjesztenünk. Mindenesetre elengedhetetlen, hogy a hallgatók lelkészeikkel élénkebb személyes érintkezésbe hozassanak. Ez nem csak azért szükséges, mert a hívek átalában a lelkészt tekintik a vallás ós az egyház képviselőjének, s ha lelkószökkel megelégedve nincsenek, hajlandók sok esetben még egyházukból is kilépni; hanem azért is, mert a személyes érintkezés hatása a lelkekre nézve sokkal közvetlenebb, tartósabb ós erősebb, mint mindenféle pródikálgatás. Most némely ember csak annyiban tudja, hogy ő is hozzánk tartozik, hogy az egyházi adót nekünk fizeti; de nincs fejében egyetlenegy eszme és igazság, szivében nincs egy órzós, életében nincs egyetlen egy szives vagy komoly óra sem, mely őt lelkipásztorára emlékeztetné. Pedig mily kevós kell sok emberre nézve, ha vele személyesen érintkezünk, hogy rá nézve a papja örökre feledhetetlen maradjon! Hogy azonban a hívekkel való tapintatos érintkezésünk az egész közönségre nózve áldásos eredményű legyen, múlhatatlanul megkívántatik az, a mi magától értetődik, hogy a lelkész élete erkölcsi ós társadalmi tekintetben ne csak teljesen szeplőtlen legyen> hmern valódi erényekkel, a jó hírnév tiszteletet ébresztő hatásával ékeskedjék, s az egyház befolyásosabb tagjai féltókenykedóseikkel, aggatódzásaikkal, vagy épen gyalá-