Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-07-12 / 28. szám

teste 1. Kor. 15, 35.: ezzel elég világos belátást enged azon ő gondolatába, hogy mikép az elvetett és elrothadt magból marad fen valami csíra, melyből fog aztán az isteni munkásság folytán (erre vonatkozik az 1. Kor. 15, 38-beli azon tétel, hogy isten ád annak testet, a mint akarja stb.) az uj növény előállani: ugy a mi földi testünkből is fog valami fenmaradni, melyet a hasonlat szerint a test csirájának mondhatnánk, melyből fogja aztán az isteni erő a mi jöveudő testünket átalakítás, romolhatlanná tevés mellett előállítani. Mert a feltámadás a szent iratban soha sem tekintetik természeti processusnak, hanem mindig az isteni erő munkásságának eredményeül. Már e szerint a Pál apostol tanitmánya szerint a feltámadási test részben (azonban csakis részben) egy s ugyanaz lesz a mi jelenlegi testünkkel, az ebből fenmaradó részből fogván előállíttatni az isten által. E nézet mellett aztán megállapiható földi személyiségünknek túlvilági személyiségünkkel! ugyanazonsága, a mennyiben személyiségünk főfő tényezője, a lélek, a feltámadáskor is teljesen ugyanaz lesz, a test is legalább részben ugyanaz. És épen e tekintetből, ugy szinte a személyiség ugyanazonságával kapcsolatban álló kérdések szempontjából, a feltámadási test minőségére vonatkozó ezen pálias nézet előnyben van ama sokkal észszerűbbnek tetsző nézet felett, hogy a feltámadási test teljesen más, azaz olyan lesz, melynek semmi közössége se lesz földi testünkkel. De ha nem osztom is ezen imént érintett nézetet, nem tartom azt veszélyesnek már ma sem. Megengedem, sőt hiszem ós vallom, hogy ha a lelkész hallgatóiban elhanyagoltatott volna az erkölcsi érzület felgerjesztése; ha folyvást meghagyattak volna azok ama téves nézetben, hogy a síron túli életben ránk várakozó jutalom és büntetés a testre tartozik, a jövendő életbeni test pedig tökéletesen egy lesz e földivel: akkor midőn a lelkésztől először hallanák azt a tant, hogy a föltámadási test tökéletesen más lesz, ebből azon gondolat származnék bennök, hogy az osztó igazság szerint csak az a test vehetvén jutalmat vagy büntetést, mely e földi életben jó vagy rosz cselekedetei által magát arra érdemesítette, ama feltámadási test, melynek földi cselekedeteinkben semmi része se volt, se nem jutalmaztathatik, se nem büntethetik; igy jutalom s büntetés nem vár ránk a síron tul, éljünk tehát kényünk kedvünk szerint. De ama praemissák mellett ugyanazon gondolat fogna támadni a hallgatókban akkor is, ha előttök a lelkész a Pál nézete szerint nyilatkoznék a föltámadási test minőségére nézve. De valyon az-e a lelkész hivatása, hogy hallgatóit meghagyja téves nézeteiben ? Talán gyönyörködik abban, hogy hallgatói magának az erkölcsiségnek rovására orthodoxabbak legyenek magánál Pál apostolnál, sőt orthodoxabbak magánál a Jézus Krisztusnál is, kinek az őt megakasztani törekedett sadduceusokhoz intézett ama szavai, hogy az emberek a feltámadáskor nem fognak megházasodni, és férjhez menni, hanem olyanok lesznek, minők az angyalok, Máté 22, 30., eléggé bizonyítják, hogy feltámadási testünk szervezete és állománya nem olyan lesz, a milyen földi testünké, s ekép a feltámadási test nem lehet tökéletesen egy a mostanival! Nem, a lelkész hivatása ez: „ronts, épits, irts, gyomlálj, plántálj." Csakhogy a rontást rögtön kösse össze az építéssel. Igy nem félek a rontás veszélyes eredményétől. 2. Az urvacsorája alkalmával feltétetni szokott kérdések harmadikának uj formulázását illetőleg véleményem ez. Ha ama kérdése szavai „feltámasztja isten a porból" a föntebb kifejtett pálias értelmet foglalják magukban, a feloszlott emberi testből fenmaradó ama csira a porban lenni képzeltetvén, s ebből lévén alkotandó, vagy föltámasztandó az uj test: akkor az uj formulázásnak nem látom szükségét. De ha talán ama szavak ezt jelentik, mind azon porokat, melyekre oszlik a felbomló földi test, összeszedi, s azokból teljes mostani minőségében újra életre hozza isten az emberi testet: akkor nem tartván e nézetet az uj szövetség tanával egyezőnek, helyén látom az uj formulázást. Csakhogy olyan legyen az, hogy az alapfogalom a szerint is a bibliai alapra fektettessék, azaz belőle a föltámadás fogalma ki ne hagyassék. Ehez képest az előnkbe adott négyféle formulázás közül csak a negyediket helyeselhetem. De ugy hiszem, hogy az ily változtatások joga és kötelme a legfőbb egyházi hatiságot illeti. Jól tudom, hogy a hittani kérdésekre adandó olyatén felelet, minőt én a szent iratra való utalással adtam, mely mellett az ujságkiváncsi szemlélődő több oly kérdést meríthet fel, melyre én észszerű meggyőző érvekkel s okoskodásokkal megfelelni nem volnék képes, teljességgel nem elégítheti ki a modern világnézet híveit. De én azzal nem törődöm. Én a hitet nem zavarom össze a tudattal. A hittárgyaknál nincs tudat. Itt sem a tapasztalat, sem az emberi ész okoskodása nem uyujt teljes biztosság u meggyőződést. Hiszen az emberi ész, ama főfő hitkérdésnél is, valyon létezik-e személyes istenség, melyből hitnézeteim és erkölcsi elveim kisarkallanak, oly különböző, épen ellentétes megoldásokra vezet. Az ész a hitkérdéseknél sokszor csak rázkodtatásokat okoz, kételyeket támaszt, de meg nem nyugtat; sebet üt, de be nem hegeszt. Azért én, bármennyire becsüljem is különben az emberi észt, méltatván vívmányait, a hit terén nem adom magam acnak kalauzolása alá feltétlenül oda. Hitemet, mely engem megnyugtat, könnyelműleg el nem vetem, csak arra vigyázok, hogy a miben netalán biztosan felismerhető tudat léteznék, ezzel hitem ellenkezésbe ne jöjjön. S ha az eféle hitet kicsinyelve azt mondja valaki, egyike a modern világnézet azon követőinek, kik talán még a theismus alapján állanak „te a f;e hiteddel elmaradtál az előre haladt korszellemtől" : vigasztalásomra szolgál az a körülmény, hogy az ily félhaladásu előhaladottnak viszont azt mondhatja, s mondja is bizonyosan hasonló kicsinyléssel egy naturálista: „együgyű vagy te azon te nézeteddel, hogy van személyes istenség, ez a te nézeted nem fór össze az előre haladt világnézettel.* Azért mondám az imént ezt talán, mivel azt hiszem, hogy a modern világnézet követője, ha következetes akar lenni, nem ma-