Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-07-12 / 28. szám

radhat meg fél uton a theismus mellett. Mert midőn az okok egybefüggő láncolatán felfelé halad, a láthatára szük köréből a beláthatlan végtelenségbe szegezve pillantásait, s a világóra fellapján szemébe tűnő parányiságból e roppant mü összes belszerkezetére, láncolatára, előre örök mozgékonyságunak hitt erőmivezetére merész bizakodással vonja következtetéseit, ottan-ottan a valószínűt valónak, a megeshetőt biztosan megtörténőnek vévén, s igy vetvén felebb emelkedése támpontjául, utoljára lesodortatik e bizonytalan bizonyosság alapján a theisticus nézetről, s eljut oda, hogy tagadja a személyes istenség létezését; oda, hol aztán vége szakad az olyatén lelki megnyugvásnak és erkölcsi érzületnek, minőt a vallás támaszt az emberben. Ezen eredmény az én szivem vágyait nem fogná kielégíteni. Azért én az ide vezető utat nem követem teltétlenül. Menyhárt János. A feltámadási taunal mind általában a magyar theologiai irodalom, mind lapunk, aránylag elég bőven, s elég hevesen foglalkozván, önként értetik, hogy az e feletti vitát távolról sincs szándékunkban feleleveníteni; épen azért ugy a felhívást, mint a választ adjuk ugy, a mint hozzánk beküldetett; örömünket fejezve ki az e felhívásból is tapasztalható azon tény felett, hogy lelkészeink a mint látszik szeretnek mindinkább a saját hivatási körükbe vágó eszmékkel, tan tételekkel, és mindenek felett azon fontos kérdéssel foglalkozni, miszerint reformokat lehet-é, kelle-é az egyszerű nép közé is behozni; lehet-e, kell-e haladni a korral a protestantismus minden rétegének, vagy elég ha csak az u. n. mívelt osztály siet előre, a tömeget pedig hagyjuk az apák álláspontján; vagyis más szóval: lehet-é s helyes dolog-é nálunk is azt tenni, mit a katholicismusban látunk, hogy a fej — a művelt rész — hova tovább jobban elszakad a testtől. Szerkesztőség. ISKOLAÜGY. A kecskeméti ev. iskolajárás tanitói értekezlete Tápió-Sz.-Mártonban. Hazafiúi fájdalommal tapasztalja mindenki, hogy nincsen talán egy közügy sem, mely a törvény és a közvélemény erős támogatása dacára oly nagy pangásban sinlődnék, mint épen a köznevelés ügye. A tanfelügyelői intézmény, melyhez oly vérmes reményeket köténk, egy futó árnyhoz hasonlít, melynek imponáló ereje nincs, s melynek drágán fizetett sovány eredménye egy hasznavehetetlen, az életre ki nem ható statistikai jegyzék-halmaz. Az iskolai kényszer — utópiából hozzánk áthangzó phrasis, melynek ha valaki, lelkész vagy tanitó létére szószólója kíván lenni: megéri azt, hogy a „profanum vulgus" szemtől szembe kineveti, mert ösztönszerűleg érzi a nép, hogy az „óh néppel" sem szolgabíró, sem törvényhatóság, sem a kormány (lásd annak a váltogató iskoláztatási rendszert tartalmazó rendeletét) kikötni nem akar és nem bir. Miután így az egek egéből lehullottunk a rideg valóság földére, és itt Istenre s ügybarátokra bízva látjuk a köznevelés ügyét : legjobbnak tartjuk en famille megtenni mindent, mit a lelkiismeret szava e magasztos ügyben nekünk dictál, és mit gyenge vállaink az adott mostoha körülmények között megbírnak. Ily kis körű, világra nem szóló törekvéstől vezéreltetve jött össze e hó l-jén Tápió-Sz.-Mártonban a pestmegyei ev. esperesség egyik iskolaköre, a kecskeméti iskolajárás, tartván itt tanügyi értekezletét. Elnök Frenyó András körlelkész megnyitván az értekezletet, melyben a két ceglédi, a t.-szelei, a farmosi, a tápió-sz.-mártoni s vendégként az albertii tanítók, ugy szintén a ceglédi és szentmártoni lelkészek vettek részt, jegyzőül felkéré Kusz János ceglédi tanítót. Tekintve a kör tagjainak számszerinti kicsinységét, felmerült azon indítvány, vajha a pestmegyei ev. esperesség kezdeményezne egy pestmegyei ev. tanitói értekezletet, mely hivatva lenne együttes erővel a köznevelés általános ugy, mint esperességi különös érdekeit ápolni és virágzásra juttatni. E szép indítványnak azonban sok a kiviteli nehézsége mind a topographiai helyzet, mind a költségek ki által való viselése, mind az egyetemes értekezlet központjainak megállapítása tekintetéből. Mindazáltal az esperességi tanitói értekezlet ügye az esperesség figyelmébe fog ajánltatni, s azalatt mig az netalán testet öltend magára, határoztatott, hogy az értekezlet jegyzőkönyve és a körnek a mult iskolaévet leiró statistikai kimutatása a többi 4 iskolakör értekezleteivel közöltessék, elvárva, hogy azok velünk készek lesznek csereviszonyba lépni, hogy igy eleve a szellemi kötelék fűzze össze a különvált tagokat. A korbeli értekezletre nézve pedig határoztatott, hogy azok vándorolva, évenkint más-más iskola vizsgája alkalmával fognak megtartatni s hogy ugyanakkor a megfigyelt vizsga behatóan fog megbíráltatni. Ezek után a mult jegyzőkönyv nyomán értekeztek a jelenlévők a bibliai történetek tanításáról, mely azonban a népiskolai vallástanítás rendszere feletti vitává nőtte ki magát. S e részben örvendetes egyértelműséggel állapodtunk meg a következőkben. Az 1—4-ik osztályig csupán a bibliai történetek, az annak folytatását^képező népszerű egyház- ós reformatió története képezzék a tananyagot, belefűzve mindig az erkölcstant, s csak az V. és YI. osztályban tanittassék a káté vagyis a hittan. A bibliai történetek tanításához Bánhegyi kézikönyve jelöltetett ki vezérfonalul. Az egyház és reformatió történetére pedig jövő évi május l-ig Kovácsics Gyula szelei tanitó készitend vezérfonalat, mely mondott határnap előtt Kusz János és Udvardy Károly ceglédi tanítóknak fog bírálat végett kiadatni s