Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-07-12 / 28. szám

feladatom. Csak röviden kívánom megjegyezni, hogy azon főalapelvöknél fogva, hogy mindaz, ami a bibliában van, isten szava és betű szerint veendő (innét nevezik önmagukat néha „A szentírás betiii szerinti keresztyéneknek"): bármily közel látszanak is hozzánk állani, a valódi protestaníismussal kibékíthetetlen ellentétbe jutottak, mely a kombinatio, allegorikus és eszményítő magyarázatot mindig követte, vallási téren is a haladásnak volt barátja. Amaz elvöknél fogva ama secta tagjai ép oly obscuran3 hivői a csalhatatlanságnak mint az ultramontánok, azon különbséggel, hogy ők nem is egy embert, kiben még ész, jellem, fenköltség és haladás gondolható, hanem csak holt betűket bálványoznak, melyekről utoljára sem képesek csak annyit sem megállapítani, vájjon egynémely részben a szövegitészet szerint nem helytelenül jutottak-ó bele a szentkönyvbe? De mig ennélfogva képtelenné teszik magukat arra, hogy az emberiség lelki életét s valláseszméinek fejlesztését egyetlenegy hajszállal is előbbre vigyék: másfelől el kell ismernünk, hogy gyakorlati törekvéseiknél, és a tagokat összekötő szoros erkölcsi kapcsolatnál fogva, a társadalom oly rétegébe vihetik le a vallás megszentelő erejét, mely eddig általunk meg sem közelítve teljes sötétségben ós erkölcsi elfajulásban szenvedett. Egyes hitcikkeiket, s átalában vallási és társadalmi törekvéseiket tekintve, elmondhatni, hogy azok nem olyan erőszakos ós felforgató jellemüek, minők egykor Knipperdolling és társainak tanitmányai valának. A mi hívőink nem mondják ki az osztálykülönbség eltörlését, a népsöpredék uralmát, a vagyon és a nőközösséget; s a társadalmi rendre nézve nem látszanak oly veszélyeseknek, mint voltak münsteri elődeik: s ennélfogva magam részéről kétségtelennek tartom, hogy valamint a kormány ós hatóságok a fennálló törvények dacára már eddig is több kedvezményekkel látták el őket, ugy az álladalom sem fog semmi gátat sem vetni terjeszkedésük útjába. De egyrészt épen ezen sima alázatosságnál fogva, melynek köntösében járnak, s azon nyájas fogadtatás miatt, melyben őket a polgári hatalom is részelteti, válhatnak ők egyházunkra nézve félelmes ellenfelekké, a kik ellenében meg kell tennünk az óvintézkedéseket, mig meg nem erősödnek; mert sok eshetőség van arra nézve, hogy ha elszaporodnak, egyházunk laza teste nem fog ellenállni tudni felolvasztó hatásuknak. A hivők vallása még most a primitív korszak minden gyámoltalanságával bir. Nem barátja a mívelődésnek, a szabad vizsgálódásnak, a jogállamnak: de emlékezzünk rá, hogy a keresztyénség is a maga zsönge korában ellentétes irányt követett a világmüveltséggel. Tertullián a classikai irodalom ellen ezen irodalom teljes ismeretével folytatott harcot, s a pápák átok alatt tiltották el Aristoteles olvasását. Az ős keresztyének is s mellőzendőknek tartották a bíróságokat a világi előnyökről, élvezetekről is lemondtak és igy tovább. A hivő vallás is kivetkezhetik mostani gyámoltalanságából és mosdatlanságából; szabályos idomot, erős tagokat nyerhet idővel, s életrevalóságát, főleg ha az államvallás ós a bevett felekezetek időszaka elmúlik, s a vallásszabadság törvényesen proklamálva lesz, a mi rovásunkra fényesen bebizonyíthatja. Mit kell hát tenni ellenök? (Vége köv.) SZEREMLEY SAMU. n > <30C» i n Válasz Nagy Sándor ágyai lelkész urnák. Ezen lap 25-dik számában Nagv Sándor ur egy nyilt levelet, s abban két rendbeli kérdést intézett hozzám. Ezekre vonatkozó válaszomat következőkben foglalom össze. 1. Ha a Papp Károly ur prédikációjából kiirt tételek értelme valóban az, melyre az első tekintet utal, hogy az ugy nevezett föltámadási test egészen más, e mi mostani testünktől annyira különböző lesz, hogy benne semmi se lesz e mi földi testünkből való: én e nézetet nem osztom. Mert a Pál apostol tanitmányával összeegyeztethetőnek nem találom. Ugyanis midőn Pál apostol a feltámadás miként leendő történésére vonatkozólag ily tételekkel ól: „elváltozunk 1. Kor. 15, 51., testünk átalakittatik Fii. 3. 21., e halandó test felöltözi a halhatatlanságot, e romlandó a romolhatatlanságot 1. Kor. 15.52.: mindezekkel eléggé világosan azon nézetét fejezi ki, hogy a feltámadási test a mi jelenlegi testünkből fog, csakhogy elváltozás, átalakittatás, halhatatlanság elsajátítása mellett előállani. Ezen eredményt előttünk tartva bizton mondhatjuk, b) hogy midőn 1. Kor. 15, 42-ben ez mondatik: „e 1-vettetik rothadandó test, feltámasztatik rothadatl an:" ezen előadást nem ugy kell érteni, mintha itt két testről volna szó, ugy hogy más volna az, melyet illetőleg ez mondatik: „elvettetik" és más az, melyet illetőleg e mondatik: „feltámasztatik." Hanem egy ugyanazon testről van itt szó, csakhogy két különböző megjelenésében és minőségében. Mert az értelme ez: az emberi test elvettetésekor romlandó, de majd föltámasztatásakor romolhatatlan lesz, (vagy ugy vettetik el, mint romlandó, ugy fog feltámasztatni mint romolhatlan). — Midőn az apostol az elvetett magtól kölcsönzött hasonlattal akar felvilágosítást adni azon kérdés tárgyában, hogy mikép támadnak fel a halottak, és minő lesz azok