Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-07-12 / 28. szám

látszik csak a másolói állásig vihettük fel. Ez kétségen kivül szerény, de még mindig elóg tisztességes ós közhasznú állás, ha jól betöltjük; s mindenesetre tisztességesebb és hasznosabb, minthogy ha nemtelen vagy kárhozatos irányokra nézve geniali tással bírnánk. A nemzeti szellem e sajátossága, mely csak a tört uton szeret haladni, meg fog bennünket óvni vallási téren is a nagyobbszerü meglepetésektől és extravagantiáktól; s ha a fejlődés netalán mégis az eddigitől más irányt venne, az nem valami véletlennek, hanem annak lesz betudható, hogy a régi rendszer elveszítette erejét a lelkeken, s túlélte magát, engedett egy ifjabb és erőteljesebb szellemi iránynak, mely az emberiség eszméivel és vágyaival összhangzásba jutott. A mult időkre ós a szellem e sajátosságára röviden rá akartam mutatni, hogy beigazoljam azon igen nagy fontosságot, s meglehet végzetes befolyást, a melylyel a nazarenus-hivő kórdós a magyar protestantismusra nézve bir és illetőleg birhat. A külföld tapasztalatai szerint is a katholicismus e secta által sokkal kevésbé van fenyegetve; a mit az elmélet azzal igazol, hogy a nazarenus-hivő ember gondolat- és érzelemvilága távolabb esik azon lelki állapottól, melyben a katholikus ember felnövekedik, ez utóbbi tehát nehezebben folyhat át a másikba. A kath. ember nincs szoktatva a bibliában kutatni üdvössége titkait, mert azokat neki az ő egyháza jelenti ki; ő nincs szoktatva arra, hogy elmélkedjék az egyház szertartásai ós a bit titkai felől; e tekintetben föl van mentve minden gondolkodástól, eltiltva minden kételytől; ha lelki nyugalomra és égi malasztra van szüksége: feltalálja azt bizonyosan gyóntató papjánál; s a vallásos szertartásokat, melyekben helyezi a tanulatlan ember rendszerint a vallást, oly meghatóakcak s érzékileg is mintegy lebűvölőknek tartja és méltán, hogy kevésbé érezheti magát indíttatva azoktól elidegenedni. Gyermek kora óta azt a tant tették hitévé, hogy egyháza öléu találhatja fel csupán az üdvességet, s ez egyházon kívül örök halál és kárhozat sújtaná. Ide járul móg az, hogy a katholicismusban, habár a változhatatlanság és öröklétüség jellemét igényli is magának, nincs a^hitrendszernek az a megcsontosodása, sőt inkább a tovább fejlesztés föltételeivel bir. A szentlélek itt folytonosan munkál, javít, ujit, ha kell csodákat tesz. A mi célszerűnek bizonyul, az be fog illesztetni a rendszerbe, ha szükség dogmai becikkelyezés utján is. S ily módon a vallástan és az egyházszervezet képesítve van minden időviszonyok közt talpra állani. A protestantismusban pedig mindez tapasztalatilag épen ellenkezőleg van. A naz. hivő vallás nemcsak keletkezése, hanem egész mivoltánál fogva elárulja, hogy vérrokonság ban van mivelünk. Vonásai nagy részben a miéink. Egy fajzat, mely mint minden korcs, azt tanúsítja, hogy tulajdonképen annak véréből táplálkozik, a ki ellen támad. A hivők a prot. és kath. egyház közt fennálló váltanok tekintetében velünk tartanak. A mit a legfőbb sarkalatos hitcikkek felől vallanak, minők: a vallás kizárólagos forrása, a szentirat magyarázata, eset, váltság, Krisztus személye és tökéletes elégtétele, sákramentumok, egyházi hatalom, isteni tiszteleti rend és alkatrészek stb. stb. az tulajdonképen a mi egyházunk tanítása. A mi bibliai fordításunkkal élnek; Zürichben és nálunk sokáig a reform, egyház énekes könyvét használták. Vannak vallástani pontok, minők az egyházi fegyelem, az ünnepek meg nem tartása a vasárnap kivételével, a világi örömekről való lemondás, melyekre nézve a régi reformált hitvallásokhoz ós szokásokhoz hívebbek mint mi magunk; más kérdésekben is, minők a gyermek nem keresztelés, a házasság polgári felfogása, az egyszerű temetkezés, melyekre nézve a magyar protestánsoktól különböznek, kimutatható, hogy némely XVI. századbeli reformátorok nézeteit igen megközelítik. Látható a törekvés, hogy több igen fontos ponton, a protestáns egyházat mintegy felüllicitálás által akarják túlszárnyalni. Ha mi a bibliát isteni tekintélylyel ruházzuk fel: ők fel ruházzák annak még a betűit is; ha nekünk nem kell papirend: nekik nem kell a hivatalára külön elkészített papság sem; ha mi a házasságot sakramentumnak nem tartjuk: ők azt nem tekintik egyházi vonatkozású intézménynek sem; ha azt tanítjuk, hogy a láthatatlan egyház tagjai szentek ós igazak: ők azt vallják, hogy a látható egyház tagjai is csak ilyenek lehetnek s igy tovább Általában ellehet mondani, hogy a hivők vallása a régi protestantismus superlativuma; a mi elveink és tanaink torzképe. Mi ránk van sükségök, hogy élhessenek. Vérünket szijják mint a parasyták. Ugyanazon nedveket ós szerveket használják el, melyek a mi organismusunkban az életerőt táplálják. Földrajzi terjeszkedéseikben lépésről lépésre kísérnek