Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-04 / 1. szám

Mi volt a jelzett átmeneti években a mi törekvésünk, megmondja az 1862 végén irt „int az idő* cirnü vezércikkünk, e következőkben: „Eddig- a szervezkedéssel foglalkoztunk; most arról kell gondoskcdnunk, hogy a f. lállitott ós jónak talált szervezet biztosítására kellő anyagi alapot teremtsünk.* „Mindenki értheti, hogy itt az egyházi domestikára célozunk.* „Egyházi életünk biztosítására szolgáló emez intézmány létrehozásának m^g csak első stadiumában vágjunk, és senki nem csodálkozhitik, ha egyelőre minden egyházkerület külön, az eddig használt és szokásban volt eszközök által kíván célt érni.* „Meggyőződésem szerint azonbin, egyházunknak mint társadalmi intézménynek jövendője biztos alapra fektetve mindaddig nem lesz, míg ama föltételnek, mely minden társadalom létrejöttének és fennmaradásának alapja, elégtéve nincs; értem a kölcsönös segélyezést, m8ly által a g\öngébb biztosíttatik az elnyeletés ellen, az erősebb pedig hittlma gyakorlásában^ javai élve/etében, a háborgattatásfól ovatik meg, s midőn erejéből másoknak ád, öregbiti öntevékenységét, mely minden emberi boldogul hatásnak legkiapadhatlanabb kútfeje." „Mig hazánkban számos egyházak lesznek? melyeknek jelszavuk : mindenki gondoskodjék önmagáról, — addig sem az ügyefogyott egyházakon segítve, sem ők maguk a fejlődés azon fokára emelkedve nem lesznek, melyen^ a szellemi élet áldásos működése kezdődik.* A t. közönség ismeri a tényezőket, melyek e szépen megindult törekvésünknek útját állták. Nem háborgatjuk tehát a kedélyeket azok újbóli felsorolásával. E hagyatva azoktól is,kiknek érdekébea kiindultunk, föl kellett egyelőre hagynunk az eszme létesítésével, s jobb időkre várva, iparkodtunk csekély erőnket más téren érvényesíteni. Leszorítva a gyakorliti cselekvés teréről, más utón kisértettük meg a hosszas passivitas alatt mármár tespedő lemondásra h»jló lelkeket felvillanyozni és ébren tartani. Megindítottuk az eszmeharcot a tudomány terén ; és ha nem hoztunk is létre világraszóló müve" ket, annyi bizonyos, hogy sok oly elemet ébresztettünk mozgalomra ós feltörekvésre, mely az -lőtt véka alá rejtve tétlen pangott. Ami e téren azóta törtónt: minő felszámithatlan hatással volt a protestáns -szellem élesztésére a hitalapok vizsgálat alá vétele, s e kérdéseknek a protestáns közönség elibe vivése, mikép tisztalt és erősödött a tudomány légkörében a vallás odi, hogy legyea a társadalmat vógcélji felől eszméitető haladási hatalommá; mikép idézte elő eme haladási törekvés a múlthoz tapadók hátráló kisérleteít, ós mikép eszközlendik ezek ép 3a ellenkezőjét annak, a mit céloznak — mindazt elfogulatlan lélekkel hiven elmondani, a jövőnek lesz feladata. Annyi bizonyos, hogy az 1861 ós 1866 közt lefolyt várakozási éveket jobban hasznosítani aligha lehetett, mint hogy Bethesdánk ama gyógyforrásait megindítottuk. Végre 1865 végével megnyílt újból az országgyűlés, — a nemzet akaratának nem igen kedvező au^priumok közt ugyan eleintén ; de csakhamar isten keze nyúlt az események bonyodalmai közé, ós véget vete a kamarilla kicsinyes mesterkedéseinek. A miért a nemzet három századon keresztül küzdött, meghozta a hét napig tartott porosa hadjárat. Magunk ur

ai lettünk, képviseleti alapon rendszeresített törvényhozással s nyilvánosság ós szabad sajtó által korlátolt felelős kormánynyal. Magyarország, mint önálló, Ausztriával szövetkezett állam, helyet foglalt az államok tanácsában, és befejeztetett a harc, melyet a nemzeti párt három századon keresztül jobbára a protestanlismus segélyével vívott a jezsuitákra támaszkodó osztrák absolutismus ellen. Az országos dolgok e fordultával & protestáns egyház államhozi viszonya más lett, s oly körülmények közé jutott, melyek változott helyzetéhez képest működésének is okvetlen uj iránypontokat je> löltek ki. Azon órától fogva, hogy a felelős magyar minisztérium az alkotmányos élet működését nem egy egyház, nem egy vallásfelekezet, hanem a nemzet közbizalmából iuditotta meg, ós a törvényhozás, hogy országunkat az európai polgárosodás közösségébe bevezesse, oly állam !anok alapján folytatja újjáalakító munkáját, melyekben mindennek inkíbb jut hely, mint ez vagy amaz egyház ténykedésének, — azon időtől fogva, mondom, ép oly veszedelmes lett országos közjogi kérdésekben spet'íice protestáns nózpontokat érvényesíteni akarni, mint amilyen szükségparancsolta, üdvös volt az olyatén torelvéi a 48 előtti időkben. Akkor a romanisumstól támogatott osztrák absolu*«? Sk