Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-06-14 / 24. szám

phraseologiáján, s ábrándoztak a „G 1 e i c h b e r e c h tigung a 11 er N a t i o n a 1 i t á te n" felett. De —nem is említve a politikai és közigazgatási élet alakítását, kiábrándulhattak, midőn látták, hogy német rendszert parancsol a tanodák szervezésére kibocsátott „Entwurf", melynek folytán a protestánsok iskoláinak átalakítása is szükséggé lön. Egyházkerületünk is rendezte tanodáinak ügyét ugy, hogy kiváló figyelmet fordított a szláv érdekek kielégítésére, elrendelvén hogy minden tanodájánál a szláv nyelv a szláv születósüekre nézve kötelezett tantárgy legyen, ugy hogy a gymnasiumi alsóbb osztályokban fokozatos haladásban tót nyelvtan, a felsőbbekben a szláv törzsek történelmi és irodalmi fejlődése taníttassák, a vallástan mellett pedig a bibliai idézeteket, és mondatokat tovább is kiki anyanyelvén tanulja. A panaszok azonban most sem szűntek meg, s végrs is, hogy a tót ajkú ifjúságnak alkalom adassék anyai nyelvén való kiképeztetésére. Nagy Rőcze környékének buzgó tót papjai egy Nagy-Rőczén megnyitandó algymnasiumot terveztek. Az esperesség ily intézetet már csak azórt is üdvösnek látván, mivel abban magyar ajkú szülék gyermekei, a vegyes, népességű felvidéken sokképen szükséges tót nyelvet sajátjokká fogják tehetni, s remélve hogy ily tanoda megnyitásával a folytonos súrlódásoknak, melyeket mind az esperességben mind az egyházkerületen előidézett egynehány nem annyira egyház, mint tót pap: készséges pártolással terjesztette egy Nagy-Rőezén megnyitandó szláv tannyelvű algymnasium megnyithatásának engedólyadását az egyházkerületgyülés elhatározása alá. Az egyházkerület 1862-ik évi közgyűlése jegyzőkönyvnek 9-ik pontja szerint a nagyrőczei algymnasium ügyét örömmel magáénaií vallotta, Zsedényi Ede kerületi felgyügyelő pedig, — az autonom kellékek megőrzésének föltótele mellett, — 2000 frttal járult alapjának növeléséhez s épen a nagy-rőczei gym. nasium mostani igazgatója, akkor még rozlozsnyai lelkész, Skultéti Ágost áradozott hálálkodágban a kölcsönös bizodalom és szeretet fölött. A nyugalom azonban nem volt tartós, mert már az 1864-ik évi egyházkerületi gyűlésen memorandummal léptek föl a tót agitátorok, mely Ratkóról volt keltezve s beadva. A memorandum nagy vádat emel az egyházke rületnek és különösen a gömöri esperességnek kálvinizálási ós magyar izálási törekvései ellen, vádat emel részint az ágost. hitvalláson, de főleg a nemzetiségi egyenjogúságon állítólag elkövetett sérelmek ellen, oly ellenséges álláspontról s oly vakmerően, hogy a gyűlés az egész iratot valótlan ráfogásnak nevezte, a következett 1865-ik évben pedig, a gömöri esperesség igazolása folytán, a kérdéses emlékiratot a gömöri esperesség irányában határozatilag alaptalan rágalomnak bélyegezte. E memorandum itteni fölemlitésének helye azért van, mert jellemzi a helyzetet s azért, mert szerkesztésének részesei voltak a nagy-rőcei gymnasium tanárai, aláírója pedig jelenleg a nagy-rőcei gymnasium, akkoron még a ratkói egyház felügyelője: Dasner István. Éz alatt az egyházkerület jóváhagyása nélkül az ötödik ós hatodik osztály megnyitásával bővíttetett a gymnasium s csak 1866-ban tétetett jelentés arról, hogy a nagy-rőcei gymnasium a hetedik osztályt is megnyitni akarja, s egy „z e n e in t óz e t"'-et szervezni, melyben a néptanítói pályára készülők egyházi énekben és zenében gyakoroltassanak. Az egyházkerület most is, elnézve a be nem jelentett terjeszkedést, örömest vette tudomásul a tervezett haladást, s csak a pártfogóságot figyelmeztette arra, hogy a szükséges tanerők fenntartására a biztos alap ne hiányozzék. Yégre az 1867-ik évben a tanoda elégségesnek látszó alapot mutatván ki, a 8-ik osztály megnyitásával arra kérte az egyházkerületet, hogy a nyilvánosság és érettségi vizsgák tarthatásának jogával ruházza fel, s mint ilyent közhirrététel végett a magas ministeriumnál is bejelenteni méltóztassék. A gyűlés már baljóslatú sejtelemmel a kórelmet teljesitendőnek határozta, elvárván hogy a tanoda növendékeit tiszta protestáns, de egyszersmind hazafiúi szellemben s a magyar haza iránti hűségben nevelendi. II. A nagyröcei gymnasium pártfogósága. Az egyházkerület várakozása teljesedésbe nem ment, baljóslatú sejtelme valósult. Mert már az 1868-ban tartott egyházkerületi gyűlésben panaszosan felhozatott, hogy a nagyrőczei gymn. igazgatósága iskolai bizonyítványait egyedül tót nyelven állítja ki, mely nem mindenütt értetik. A gyűlés a gjmnasium igazgatóságát odautasitotta, hogy jövőben a tanodai bizonyítványokat magyar nyelven is állítsa ki. A gymnasium pártfogósága pedig gyűlési határozattal a tisztán szláv bizonyítványokat fentartva, fölírást intézett az 1869-ik évi kerületi gyűléshez, melyben kéri, hogy mult évi határozatától álljon el. A pártfogóságnak ezen eljárását sajátságos fénybe állítja az , hogy ugyancsak az 1868-ik évi kerületi gyűlés jegyzőkönyve 18-ik pontjában adatott tudtára, hogy a n. m vallás- és közoktatási m. k. ministerium a nagy-rőcei hét-osztályu gymnasium tót nyelven szerkesztett jelentését áttekintés tárgyául sem vehette, minek folytán a tanodai igazgatóság oda utasíttatott, hogy ezentúl évi íudósitásait magyar csatolmányban is küldje fel; — s az, hogy épen akkor kérelmezi tanodája növendékeinek a néhai Teleky-Roth Johanna grófnő által alapított ösztöndíj részesítésében. A gyűlés a nagyröcei okoskodások támogatására idézett 1868 : 44 t. cz. 56 §r

a ellenében a 23. §-t látta mérvadónak, s a nagyröcei gymnasiumot újból oda utasította, hogy a hozott határozatot tisztelet" ben tartsa és foganatosítását szoros kötelességének ösmerje. Erre az exclusiv szláv jogát vitató intézet az egyházkerület ismételt határozata ellenében, 1870-ben az egyetemes gyűléshez folyamodott. Ez minden szigort kerülni akarva, jkönyve 40. pontjában csak meggyőződését fejezte ki az iránt, hogy a folyamodó pártfogóság a tiszakerületi gyűlés ily értelmű határozatában, miszerint a bizonyít-