Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-06-14 / 24. szám

váiiyók szláv szövegezése mellett, csak a tantárgy UK CS osztályzat, jegyeztessenek magyar nyelven i s, meg fog nyugodni. De a pártfogóság nem nyugodott meg, gyűlésében jegyzőkönyvileg is kimondta, hogy az egyetemes gyűlés humánus határozata sérelmes és a protestantismus elvébe ütköző (!) s azt az eddigi szokás megtartása mellett egyhangúlag, igy tehát a tanárokkal együtt tudomásul vette, megengedvén egyébiránt az igazgatónak, hogy kivételes esetekben, az illető szülék kivánatára az osztályzatot zárjel között más nyelven is kitehesse. E dacoskodásra az 1871-ik évi egyetemes gyűlés jegyzőkönyve 31. pontjában azt rendelte: „Az 1871 ik j. k. 40 ik pontjára, mely szerint a nagyrőcei gymnasium pártfogósága azon határozatban, hogy iskolai bizonyítványainak szláv szövegezése mellé, csupán a tantárgyak és az osztályzat magyar nyelven i s jeleztessék, — meg nem nyugodott: kimondatik, miszerint az egyetem tavaly ezen végzés hozatala mellett a keresztyén szeretet és méltányosság szempontjából indult ki. Miután azonban nevezett intézet pártfogósága ezen eljárást nem méltányolja, mi a tavaly ajánlSIag volt kimondva, most határozottan kijelenti, hogy a nagy-rőcei gymnasium a bizonyítványokat mind szláv mind magyar nyelven kiállítani kötelességének tartsa." A pártfogóság pedig végre meghunyászkodva, de nem hódolva, az 1872-ik év junius 25-én tartott közgyűléséből határozatilag kijelentette, hogy az egyetemes gyűlési jegyzőkönyvi köteleztetésnek mint parancsola tnak ellenszegülni ugyan nem fog, de jogát, bizonyítványait egyedül szláv nyelven kiállíthatni, törvényes uton kivívni meg nem szünend! Az autonomia cimével ily rútul visszaélő intézet pedig mindezeket akkor miveli, midőn az egyház-kerületnél jelentést tesz arról, hogy tanitóképezdei harmadik tanfolyamot szándékozik megnyitni, melyről alább lesz még szó. De mit is lehete egyebet várni azoktól, kik az autonomia alatt saját tetszésök szerinti eljárást értenek? mit patronátustól. melynek szóvivő papjai épen azt az autonomiát, melyre hivatkozni szeretnek, készek voltak lábbal taposni akkor, midőn elfogadták az 1859-ik évi vallási pátenst, melyet autonom uton keletkezettnek csak nem mondhattak ? mit azoktól, kik esperességi hosszura nyúlt vitában tiltakoztak a jutalmak ellen, melyeket a megye oly tanítóknak osztott, kik elemi tót iskolában a magyar nyelv sikeres tanításában kitűntek, mert ez a tótok elnemzetesedése mellett a magyarosítást mozdítja elő? mit evarg. papoktól, kik a tótszenf

ek Cyrill és Method évezredes emlékének egyházi megünneplését esperességi gyűlés által elrendeltetni erőlködtek ? mit ily paíronátus fejétől, a gymnásium jelenlegi felügyelőjétől, a bukott Bach-rendszer egy pensionáíusától, ki nyugdiját a magyar államnak azzal hálálja meg, hogy a magyar nyelv ellentől "A gymnásium karától azonban mást kelle várni, miután biztosított állásában a rajongó pártfogóság túlzott követeléseinek kész eszközeül csak oly tanárikar, csak oly igazgató dobhatja magát oda, ki vele rokonszenvez ; nekünk pedig gyűléseinken hosszú türelemmel kelle hallgatnunk, miut buzognak épen a gymnásium tanárai és időnkénti igazgatói a demonstratív álláspont védelmében, melyet a szláv bizonyitványi ügyben foglaltak, mintha ez nem is patronátusi kívánat, de saját leikök gyöngye volna. III. A nagy-röcei gymnásium tanítványai. Szláv algymnásiumra kértek é> nyertek engedélyt; az egyházkerület elnézése mellett az 5-ik és 6-ik osztályt lassan becsempészték, a gymnásiumot aztán bejelentéssel 7-ik és 8-ik osztálylyal kiegészítették, egy hozzátoldott tanítóképezde vei, melynek egyedüli alapja a tanárok erejének túlfrszitése; s most kell a zólyomi vádiratra adott válaszban olvasnunk és szóval is hallanunk, hogy az esperesség, a kerület s az egyházegyetem képezdével összekötött főgymnasiumra kizárólag szláv tannyelvvel engedélyt adott volna. Erre okmányt kiokoskodni és bizonyos sajátszerű észjárás dialecticájával constatálni, a gymnasium patronátusa és tanári kara képes lehet, de előmutatni nem! S épen ezen sajnos kizárólagosság mellett a nagyrőczei gymnásium tanulói, nem az országgal érző fiai a nagy Magyarországnak, de fiai egy más honnak, egy ábrándos Szláviának, melyet hangos Zsiviókkal éltetnek, melynek külön joga, szerkezete és nyelve legyen, melynek a nagy-rőcei gymnásium gyrmiastikai udvarán lengett s tanodai ünnepélyeknél hordott kék, fehér, vörös szinű tricolorja* van, — van a gymnásiumi fiatalság ünnepélyein kivont kardok kíséretében vitt, s a majális alkalmánál diadalkapu felett tót tricolorok közé kitűzött czimere : három hegyen kettős kereszt kék mezőben; vannak keletkező bajnokai is, milyen egy Salva nevü 5-ik osztálybeli növendék, ki az önképző szláv kör érdemkönyveiben orökilett: Mladezi svitá stávajte! (ifjak, virad, keljetek fel!) című költeményében felhívja szláv társait, hogy vérök árán is rízzák le az 1000 éves jármot, s távolítsák el a rajtok esett sérelmet; s saturálva vannak oly eszmékkel melyek nyíltan tagadva, de nyíltan tüntetve őket oly útra terelik, melyen nemcsak nyelvökkel, de nézeteikkel, érzelmeikkel, vágyaikkal és reményeikkel is oly távol vannak tőlünk, mint a volgaparti lakosok. Hol ilyenek történnek, hiába veszi fel ott az intézet az igaz keresztény felvilágosodás, tudomáuy és műveltség, — kivált a tót evang. nép közötti terjesztésének — álcáját; — a nép szeretetével elválaszhatlanul összekötött hazaszeretetök — milyennel a zólyomi vádra adott feleletben kérkedni bátrak, — nem a magyar hazáért lelkesül, de egy ábrándos Szláviáért, összeforrva a magyarok ellen táplált gyűlölettel. Vagy nem arra mutat e a constatált tény, hogy egy gymnasiumi tanítvány ocsmány szavakkal illette a magyar nyelven kiszolgáltatott urvacsorát? vagy az, hogy midőn néhány polgár március 15 kén az utcán a hazát éltetné, a gymnasium szomszédságából kirohanó, mintegy 4 gymnasiumi tanuló, a hazát piszkos szóval illetve elenökben zsivio Szlaviát kiáltozott ? Tóny, hogy