Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-18 / 3. szám

Kaucz a főtanodákra nézve lát nehézséget a vándorgyűlések miatt. A 27. §-ra, mely a zárvizsgáról szól Kaucz a szerkezetet elfogadja, P u 1 s z k y a zárvizsgát a kormány főgarantiájának tartja szemben a gymnasiumokkal s ezeket a miniszter által kinevezett bizottságok által kívánja végrehajtatni, ha lehelne még akadémiai és egyetemi, műegyetemi tanárokat is kinevezni e vizsgákra. Molnár ugyanezt követeli, vegyes bizottságok előtt, részint a miniszter által kinevezve az illető helyeken. V á r a d y az államintézetekre nézve elfogadja, a felekezetieknél az illető hatóságok jogát nem kivánja csonkítani, bár a miniszter fölügyeletét a tanfelügyelő által nem kivánja kizárni. Ajánlja a félévi vizsgákat is.~ Mészáros nem tartja helyesnek behozatni az időpazarlás miatt. Yárady külön bizottságok előtt egy főgvmnasiumbaii 2 hetet elégnek tart. Mészáros elégnek tartja a kétségesek 1

/í éves megvizsgálását. Molnár is ellene szól a gyakori vizsgáknak. H o ff m a n n legnagyobb garantiát tálát abban, ha az illető növendék a középtanoda évi vizsgáit letette. Nem vár az érettségi vizsgáktól jó eredményt ez idő szerint. Kaucz határozottan a zárvizsga rendszer mellett van. A felekezeti iskolákkal szemben is kivánja a Pulszky és Molnár által javaslott bizottságok által eszköziendő zárvizsgákat fenntartatni. Schwarcz fölvételi vizsgát óhajt az illető felsőbb tanodáknál alkalmaztatni. Ez az állami intézeknél nem is vonható jogilag kérdés alá ; ellenben a felerezetek ez iránti autonomiájokat nem kivánja érinteni. Tisza e kérdést később kivánná megvitattaíni, mert ott van helyén ; pártolja Yárady nézetét a felekezeti intézetekre nézve. A zárvizsga- rendszert elfogadja, az eddigi módban azonban nem lát nagy eredményt. E helyett oly vizsgát kivánna, melyből az ifjú gondolkozási és előadási képességét lehessen meghatározni. Kivánja a zárvizsga tárgyait meghatározni. T r e f o r t is egy véleményben van a zárvizsgára nézve; nem tudja, miként képzelik a bizottságok összeállítását. M o 1 n ár javaslatát ugy magyarázza, hogy a bizottságok nem mennek be a nem állami intézetek kebelébe, hanem bizonyos központokon, vidékek szerint. E tárgy folytatása a 15-én tartott ülésre maradt, mely alkalommal Molnár A. ur e szakaszra három pontból álló javaslatot terjesztett elő. A bizottság a 27-ik §-t azzal fogadta el, hogy a miniszter indítványára kihagyatott azcn tétel, mely szerint „a zárvizsgálat módozatait a miniszter határozza meg." Molnár Aladár javaslatának azon részei fölött, melyek a zárvizsgálati bizottságok szervezésére s a vizsgálat irányára, szellemére vonatkoznak, a tanácskozás fölfüggesztetett azon időre, midőn a tanterv kérdése kerül szőnyegre. A Hl. fejezet fölött való tanácskozás megkezdése előtt Molnár Aladár a nem-állami gymnasiumokról szóló IV-ik fejezetre több rendbeli módosítást terjesztett elő. Az egész szerkezet kinyomatik s a tagok között szét* osztatik. A 28. 29-dik §§-ok változatlanul efogadtatnak. A 30-dik §-nál a tandíjmentesség kérdése körül fejlett ki szívósabb vita. Schwarcz Gyula a tandíjmentesség iránt a tanári kar által hozott határozatot felebbezhetőnek véli. Yárady Gábor nem tartja helyesnek, hogy a tanári kar határozata a tanfelügyelő felülvizsgálata alá jöhessen. Elfogadtatott, hogy a szorgalomra tekintet legyen, a „jó előmenetel" helyett „kielégítő" tétessék, s a tanári kar adja meg a tandij-mentességet. A 31-ik §-ra Ho ff m a n n indítványozza, hogy e §. szabványa csak azon állami középtanodákra vonatkozzék, a melyek tanárai közvetlenül az állam által dijaztatnak. Tisza K. indítványára elfogadtatott, hogy az illető hitfelekezetek lévén kötelesek gondoskodni a hittan oktatásáról, a hitoktatók dijait az illető bitfelekezeti községek meghallgatásával a miniszter határozza meg. A 32. 33. 34. §§-ok elfogadtattak. Egyébaránt Hoffmann indítványára egy külön §-ban kifejeztetik, hogy az államkormány alatt álló 'azon tanintézetekben, melyekben a fennálló gyakorlat szerint szerzetesek tanítanak, a tanárok és igazgatók a miniszter jóváhagyásával neveztetnek ki. A 35. §. Molnár A. irályi módosításával, a 36. §. Várady G. módosításával elfogadtatott. A „Hon" után. A gyinnasialis intézmény rövid története Németországon. (Vége.) II. A közélet minden momentumában láthatni, hogy az elvek elméleti meghatározása a mennyire könnyű, épp oly nehéz azok gyakorlati megvalósítása. Ez állítás igazsága legnagyobb mértékben a nevelés és oktatás terén tűnik ki. Az oktatás czélja a képzés. Feladata tehát az ember individuális természetét minden irányban növelni, gyarapítani. A képzés nem engedi az embert primitív előállapotában maradni, hanem csekély eszmekörét kiszélesítve, közelebb viszi a nagy egészhez s felemeli őt azon nemes öntudatig, hol önmagát a nagy egyesületben s a nagy egyesületet önmagában fölösmeri. (Nágelsbach.) Vagy rövidebben: a képzettség az egyéni parányi eszmekörtőfvaló távozás s közeledés a nagy általános felé. De miképp valósul meg e primitív eszmekör öregbülése ? — felelet, ha azon lelki kincseket sajátítja el az ember, melyek által azon életviszonyok közé jut, hol önmagát valódi embernek ösmeri föl.