Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-06-14 / 24. szám

ről érdekelnek, a velők kapcsolatban levő kérdésekkel együtt, milyenek a tanárképezdék, a tanárvizsgáló bizottságok sat. Vagy jobb lesz mindezekre nézve a külön kerületeknek autonomice rendelkezni ? tekintettel vagy anélkül a többi testvérek kivánata s irányára. Vajha az egyetemes tanügyi bizottság, mely 1869 óta f. évi april hóig, öt éven át, munkálkodásában szünetelt, e tárgyakra s kérdésekre nézve eleve tanácskozott s javaslatokat készített volna elő! N'ncs különben. Miután kitűnt, hogy a szentek egyessége, testvériség és közérdek, az egyes superintendentiák autonómiájának s külöuérdekének alárendeltetnek: nem m-trad fenn egyéb, mint ez ügyeket önállólag tárgyalnunk s intéznünk, ugy a hogy tudjuk és birjuk. Maradtak fenn más ügyek is, melyeket évről évre a conventre relegáltunk, azon reményben, hogy azok, mint a magyarhoni ev. reform, egyház mindegyik kerületét illetők együttes tanácskozás és határozat utján fognak elintéztetni. És a jelen gyűlés folyama alatt ujabb tárgyak is fognak előkerülni. Azonban mindezek fontosabbak s nagyobb horderejűek, hogysem előmunkálatok nélkül tárgyaltathatnának ; fontosabbak, hogysem az egyházmegyék jogos befolyása s kellő meghallgatása nélkül véglegesen elintéztethetnének. Annálfogva részemről óhajtom, hogy e f. év őszén egy második közgyűlés tartassék, oly módon, hogy ennek tárgyai az egyházme gyéknek idejekorán megküldessenek, a kerületi gyűlést megelőző e.-megyei gyűléseken előleges tárgyalás s véleményny ilvánitás végett. (Vége köv.) ISKOLAÜGY. Egy szorgalmi éy eredménye népiskolában. Előre bocsátva, hogy ntiszteletű ur már becses lapja cziménél fogva is tért nyit iskolai mozzanatoknak: bátor vagyok egy népiskolai szorgalmi év eredményét visszaadni. A 1. patonai ev. népiskola május 31-én fejezte be szorgalmi évét. Az nap adtak a növendékek próbatétet. Az első körülmény, mi figyelmünket magára vonta s gondolkozóba ejtett, az volt, hogy a hol 159 gyermeknek kellett volna együtt lenni, ott csak 36 volt jelen, köztük 19 fiu, 17 leány. Igy hiányzott 123 gyermek mindkét nemből. A lemaradásnak két oka van: följött a messze elágazó mezei munka s a barmok legeltetése. Kit a terhes mezei munka alá állitottak a szülék, kit meg barmaik pásztorává avattak föl. De ez okot meg lehetne szüntetni még ott is, hol nincs közlegelő, mennyivel inkább, hol közlegelő közös pásztorral van, mint nálunk. A másik ok, és ez nagyobb, hogy a tanfelügyelőség puhán veszi a dolgot. A lelkészi hivatal mindent elkövethet e téren, nincs eredmény. Mert nincs ki a törvény végrehajtásával megfélemlítse a hanyagokat. Hányszor nem provokálunk a törvényre. De mivel még senkinek egy hajszála sem görbedt meg alatta, szavunk kiáltó szó a pusztában. Ennek utána még kevesebb eredménynyel élhetünk a törvény fenyegetésével; mert hiszen tudjuk, hogy a magyar közoktatásügyi miniszter maga is engedékenyebb kezd lenni, rendszabályul adván a tanfelügyelőknek, hogy jövőre tegyenek próbát a „váltogató iskolába járatással". Azaz a szorgalmi idő tartson okt.— márt. végéig, azután apr., máj., jun. juliusban pedig a hét napjainak csak egy részét töltsék a gyermekek az iskolában, a másik részt mezei munkákkal elfoglalva az iskolán kivül. Igy is kijön a törvényszabta 8 hónapi iskola. — Ez eljárás ha életbe lép, a törvény világos i ntentiója: kényszeriskoláztatás, — megszűnik, erét metszik a törvénynek vele. De meg akik ezen eljárásból több eredményt várnak, mint a folyton tartó 8 hónapi szorgalmi időtől, előre is mondhatom, csalatkoznak. Tudni kell, hogy ha egyszer tudja a szüle: „a hét 3 első napján gyermekemet az iskolától távol tarthatom, ugy gondolkodik, a 4-dik, 5. s 6-dikon is oda küldöm, hova akarom." Nehéz az ellenkezőről meggyőzni. Vagyis , amely gyermek egyszer lerázta az iskola porát csak 3 napra is, pláne vizsgázott márczius végével, nem lesz hatalom, m<dy újra az iskolába bevigye. Szerintem a bajnak orvoslása a törvény komoly életbeléptetése. Csak egyszer érezzék a hanyag szülők a törvény szigorát, a gyermek mentve van az iskolának 8 hónapon át. De mikor egyszer sem lesz senki is büntetve, még azok sem, kik egyáltalán nem iskoláztatják gyermekeiket: a nép mindannyiszor markába nevet, valahányszor a lelkész a törvény megtartására buzdit. Vagy ha nincs, ki a törvény szigorát alkalmazni akarná, bizony több eredményt vivunk ki ijesztgetés nélkül. De akkor nincs szükség iskolai törvényre, mincs szükség oly költséges hivatalok fölállítására minő a kir. tanfelügyelőség. Azután meg, ha ily kis létszámmal is meg vagyunk elégedve ott, hol annyinak kellene lenni, mire való a tanfelügyelő zaklatolódása, hogy egy második tanterem is építendő ? Végre meglenne a nagy költséggel berendezett 2 tanterem 2 tanitó s az év nagyobb részében 36 gyermekkel időzne csak 2 tanitó. Ez a dolgok megfordított reudje volna. Különben a vizsga a 36 növendékkel is jól ütött ki, dacára, hogy a többség 6—7 évesekből áll. De nem csak tanulási szorgalmo^nak mutatták be