Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-06-07 / 23. szám

alapján a jezsuita rend megszorítását, illetőleg felfüggesztését, célba vették, ai acta tétettek. Az ókatholikusok terjedése szintén haladás a katholicismusban, mert nem csak tiltakoznak a csalhatlanság dogmája, az emberi ész ezen gúnyja ellen, hanem általában szabadelvüebbek a vallás terén, és az önálló államot nem sújtják átokkal, hanem örömest alávetik magukat törvényeinek. Németországban körülbelől 50,000 Poroszországban mintegy 17,000-re megy az ókath. lelkek száma. A bádeni országgyűlésbe 20 ókath. tag választatott. A bécsi ókath. gyülekezeten kivül északi Csehországban is alakulnak ily községek. Ilyenekre találunk már Olaszországban is, dacára a mantuai püspöknek, ki ellenük agitál. Legszebb jövőjök azonban Nómetor szágban van. Itt Reinkens felvilágosodott püspök vezetése alatt állanak, ki esküjébeu, melyet Vilmos császár kezébe tett le, világosan kimondta: „hogy az ő reá bizott lelkekben ápolni fogja az uralkodó iránti tiszteletet ós hűséget, párositva a haza iránti szeretettel, ápolni fogja az állam törvényei iránti engedelmességet ós általában mindazon erényeket, melyek egy jó keresztyénhez ós hű alattvalóhoz ill'L" Reinkens fizetése 16,000 tallérral a porosz állam által fedeztetik, és ez a püspök nemcsak itt, de Bádenben ós Hessenben is törvényes egyházfőül elismertetik. Ily alapon tovább fog fejlődni az ókath. község. Lényeges haladás észlelhető a katholicismusban a svájci reform-mozgalmak óta, melyek élére itt Hyacinthe genfi kath. és nős lelkész lépett. Ő következő programmot állított fel, mely napról-napra több követőkre talál, nevezetesen: az isteni tisztelet az anyanyelven tartandó, a sz. vacsora, mint II. Paschal (1110) pápáig, most is két szin alatt ünneplendő; afülbegyónás megszüntetendő; a lelkész a nép által választatandó, kinek a nős élet megengedendő mikép ez szokásban volt VII. Gergelyig; a papi functiók után stóla nem fizetendő; a lelkész hivataloskodása semmiféle politikával össze nem keverendő. Ki ne örülne ily programmnak ós azon körülménynek, miszerint annak hirdetői az egyházból, melyet reformálni akarnak, nem léptek ki, hanem benne maradtak, épen oly célból, hogy az egészet mint valódi evangeliomi kovász áthassák, s uj életre óbreszszék ? Nagy haladásnak tekinthetjük továbbá a katholicismusban az uj idő szellemében hozott ós hozandó azon egyház-politikai, vagyis az egyház és állam közti viszony rendezését célzó törvényeket. Ezek ellen, az igaz, küzd a római kath. hivatalos egyház minden eszközzel, mely rendelkezésére áll. De még is meghozatnak, és pedig áldásdús sikerrel, melynél fogva az egyháznak elég alkalom adatik arról meggyőződhetni, miszerint Bonifáciusnak „Dominus ac redemptor noster" bullája óta csakugyan nagy tévedés volt ugy hinni és cselekedni, mintha a pápának lett volna alárendelve az állam minden életmozzanataival. Svájcban az állam már is ura a maga házának, és minden püspök vagy lelkész épen ugy s azon törvények szerint büntettetik, mint más alattvaló, ki az állam törvénye ellen vétkezik. Ezen büntetés itt 1000 frankig mehet, vagy pedig börtönből, hivatalvesztésből és számkivetésből áll. Poroszországban a fennálló alkotmányos törvény alapján, szintén megtöretik a clerus gőgje és engedetlensége. A pénzbeli büntetés ez évi január hóig 27,000 tallérra rúgott fel. A boroszlói városi hatóság t litélte Förster püspökét 29 törvényellenes hivataliktatás miatt 11,600 tallérnyi birságra, esetleg 2 évi fogságra. Es hogy Bismarcknak nincs kedve lemondani az uj egyházpolitikai törvény kiviteléről, mutatja Ledochow^ki érsek sorsa, ki 8000 tallérból álló pénzbírságát nem fizethetvén meg, az ostrowoi fogságba vitetett. Az osztrák egyházpolitikai törvényjavaslat, ha mint törvény szentesittetni fog, szintén erősen megvódendi az államot az egyház túlkapásai ellen; nevezetesen a 16. ó-: 18. §§. értelmében a püspökök bárminemű hirdetményeiket csak a pol. hatóság jóváhagyása után hozhatják nyilvánosságra, és egyházi hivatalát senki sem használhatja fel arra, hogy valaki állami jogainak élvezetében akadályoztassák. Honunkban a 25 tagból álló bizottság, mely ily értelmű törvényjavaslat kidolgozására kiküldetett, fájdalom, hogy az óv elején közbejött körülmények miatt kénytelen volt egészen a közelebb mult napokig félbeszakítani munkáját. Mindezek a haladások a katholicismusban nem történetesek, hanem az uj idő fejlődésének természete^ következményei. „Es gibt keinen Zufall, und was uns blindes Ungefáhr nur dünkt, gerade das steigt aus den tiefsten Quellen," mondja egy német iró. Ily baladásoknak azonban mi protestánsok csak örülhetünk, mert egy részről látjuk, hogy örökös stagnátió még a kath. egyházban sem lehetséges, ha nem mozdul maga, akkor előmozditatik a