Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-05-31 / 22. szám

Szentpétery Sámuel pelsőci ref. lelkész s e.-m. tanácsbiró és Máriássy Móric küldetnek ki, — mig pedig ez ügy befejeztetnék, e.-megyénk a rudnai 1.-egyháznak engedélyt ad arra. hogy az általa bemutatott tanitói dijlevólre tanitót hívhasson. A lelkészek között semmi változás nem történt, csupán Zsipbe választatott meg lelkészül Batta Mihály balogi s.-lelkész, de a gyűlésig meg nem hivatott; ez okból a választást e.-megyénk egyelőre tudómásul vette s az egyházat a megválasztott lelkész meghivására utasította, egyúttal Batta Mihályt mint legidősb s.-lelkészt — miután az özvegynak jövő évi sz. György napig kegyéve van — zsipi időtöltőül berendelte. A tanitók közül ifj, Csizi Miklós Simoniba, Sonkoly J5zsef egy évre Pelsőcre, Tarjányi Béla Szalócra, Fodor József A.-Szuhára, Hé Sándor Kövecsésre, Lenkey Lajos Imolára, Kasza József Berzétére, Pál Miklós Radnótba választattak és erősíttettek meg rendes tanítókul. Az ideiglenesen működő tanitók közül Bittó József Zubogyon, György Ferenc Naprágyban, Váradi Pál Kőrösben nevezett egyházak kérelmei folytán rendes tanítókul erősíttettek meg. Három egyház pedig — mind a mellett, hogy megyénkbe más e.megyóből is jöttek át tanitók — nem kapott tanitót. Jövő őszi gyülésünk helyéül sorrend szerint a k öv e c s e s i egyház tüzetett ki. Közli Kovács László, e.-m. aljegyző. RÉGISÉGEK. Pázmáii y-e vagy V e r e s in a r t i ? — Veresmarti Mihály élete és müvei. — Ritka nagy ember, ki életét magasb eszméknek szentelvén, tanuja lehetett elhatározó diadalmainak. A legtöbb, ha szerencsésen küzdött is, inkább csak azon reményben fáradott, hogy majdan élet fakad nyomdokain, így nyerte századokra kiható roppant jelentőségét Pázmány Péter, kinek minden tette, nagy és kicsiny egyaránt mutatja, hogy szemmel tartotta a jelent, soha nem tévesztette szem elől a jövőt, miközben figyelme épp úgy kiterjedt a birodalom ügyeire, mint egyénekre. A római költő szerint principis est virtus maximé nosse suos, s ha valaki, úgy Pázmány bizonyosan emberismeret dolgában is igazi princeps volt. Előttünk van története, s abból látjuk, hogy a minden ízében remek, országlásra termett férfiúnak aegise alatt vergődnek föl kisebb tehetségek, kiket ő mintegy iskolájában nevelt annyira, hogy kimúlta után eszméit, elveit továbbterjeszthessék. És ez a jövőre irányzott számítás célt ért. Letűnik a bíboros érsek, de azórt nem marad vezér nélkül az egyház, csakhogy az egyet százak pótolják, és mert határozott irányt adott nekik, egy akaraton van valamennyi. ilyen emberre volt szükség, hogy a katholiciismus diadalra jutassa eszméit a szellemileg hatalmas protestántismussal szemben. Pázmány minden tekintetben gondoskodott követőkről. Széles hatásköre minden ágában voltak választottai, kikre hogy milyen hatást gyakorolt, legpraegnansabban látjuk kifejezve az íróknál. Rés/ánt ez a készakarva előidézett szellemi rokonság, részint annak tudása, hogy Pázmány több müvet írt álnév alatt, részint a vallási irodalomban átalában gyakran tapasztalható gyanúsítás idézte elő azt a sajátságos esetet, hogy valakinek tulajdon neve alatt megjelent művét századokon át erőnek erejével másra fogják. Ez történt Veresmarti Mihálylyal, ki gondolataival örökösen Pázmányon csüggvén, a müveik közt előállott észjárási és írmodori hasonlatosság könnyen felkölti ben • nünk a gondolatot, hogy közös forrásból eredtek. És ezt, ami legföljebb csak gyanitás lehetne, igazsággá emeli egy jezsuita. A tény röviden a következő. 1611-ben Pozsonyban egy fordított mü jelent meg e cim alatt: Tanáchkozás, mellyet kellyen a különb z i vallások kfzzíil választani. 8r. Irta Lessius Lénárd, ford. Veresmarti Mihály Posonyi Kanonok — mások Pázmánynak tulajdonítják, veti utána Sándor István (Magyar Könyvesház. Győrött, 1803. k 8-r. 17 1.), alkalmasint Péterffy Károlyra célozva, ki — egyébként buzgó jezsuita — Veresmarti e müvének csak második kiadását ismerte és azt egyenesen Pázmány művei közé sorolja (Sacra Concilia Ecclesiae Romano<Catholicae In-Regno Hungáriáé Celebrata. Posonii, 1742. kis ívrét, Tom. II. pag. 226.) : „Consultationes de fide capessenda : sub nomine Michaelis Vörös-Marty. Posonii Anno 1612." Ebben az a legkülönösebb, hogy harmincnyolc lapra ezután (Tom. II. p. 264) az 1629. okt. 4 dikén tartott nagyszombati zsinatról szóló cikkbeu említi az irót: „Michaél Veresmarty, Canonicus Posoniensis ut Abbas de Báta: Item, nomine Abbatis de Simigio, & de Silisio, legitima absentis, subscripsi" (t. i. a határozatoknak); és a 375. lapon: „Subscripsi etiam ego Michael Veresmarti, Abbas de Báta Canon. Poson. meo, &Ven. Capit. Poson. nomine, ut ejusdem delegátus." E szerint Péterffy vagy sohasem látta Veresmarti müvét, vagy pedig mystificatiót űz. Nem tudjuk eldönteni melyiket a kettő közül; különben is az állítás keletkezése háttérbe szorúl azon sokkal fontosabb tény mellett, hogy e botor föltevést mennyien fogadták el. Bod Péter: Magjar Athenás 327. 1. azt hiszi, hogy ezt „el-is lehet hinni"; Jac. Ferd. Miller de Brassó,: Epistolae, Qvae Haberi Poterant, S. R. E. Cardinalis, Archi Episcopi Strigoniensis et Hungáriáé Primatis Petri Pázmány. Budae, 1822. 8 r. Tómul. I. p. XXII. egyenesen „Opera Cardinalis Pázmány edita" közé sorolja s még csak egy szót sem veszteget a bizonyításra; hasonlóképen Podhraczky József: Pázmány Péter élete, Budán 1836. 4 r. 89 1. Ez a sorozat jó példa arra nézve, hogy mire vezet az elfogultság és az adatoknak másodkézből átirása. Mutatja, hogy sehol- és sohasem engedhető meg, hogy födöm PÁPA 2 s-