Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-05-31 / 22. szám

laoság csakis az isteni dolgokról való tanítására vonatkozik. A tudományokat illető sok dologban tévedhetett ; de amit istenről, kötelességeinkről, halhatatlanságról elmond, azt csalatkozhatlan tekintólylyel, tévmentes bizonyossággal mondja (Mi joggal, erre nézve 1. Bibliai tanulmányok I. füz. 79—85) ; csakis azt tanítja, amit maga látott hallott, amit tapasztalt. — Hogy bünnólküli lett légyen, csak akkor nem volna gondolható vagy természetellenes, ha a bűnösség az ember természetes állapot i volna, pedig ópensóggel nem az. A keresztyénség, a nem-keresztyón theismushoz hasonlítva, haladás, amennyiben módszere sokkal mélyebb, mert ennek lényege az élet, míg a theismusó a puszta gondolat. A közbenjárás eszméje által sokkal inkább behat az .isteni szeretet és igazsag régióiba; míg a theismus az embert önmagára utalja. Messzebb megy és egyetemibb, amennyiben a Jézusban központosuló szellemi élet minden emberi törekvések csiráit magában zárja ós mindennemű szükségórzetnek eleget tesz. Mindég elébbre halad, mert módszere a fejlődós (evolution) ellentótben a szakítással (revolution). A theismus okoskodik istenről, a keresztyénség ól istenben; a theismusban nyerünk okoskodásokat ós valószínűségeket, a keresztyónsógben -meggyőződéseket óá reálitásokat. Clarké itt különösen azon 50 állítás (50 affirmations) ellen fordul, melyekkel Abbott F. E. a puszta theismus „szabad vallását" keresztyénség nólkül akarja megalapítani. Clarké e szabad vallásban nem lát egyebet, mint azon tórekvések felujulását, melyeknek már a keresztyénség kezdetekor Plotinus, Porphyrius, Jamblichus, Proclus, Synesius ós mások hódoltak. A „szabad vallás" kizárólag a tudományban ós civilsiatióban gyökerezik; bibliáikata chemia,geologia ós astronomiáról írt legújabb munkák teszik; prófétáik mai napság Huxley, Spencer, Mill, Tyndall, Cjmte ós mások. Ezek lábainál ülnek ama szabad gondolkozók ós hallgatják szavukat csaknem vak hittel. 0 nekik nem kell papság, hanem kritika és tudomány : ez előtt nóma tisztelettel hajolnak meg. A „szabad vallás" követői összejönnek közösen gondolkodni, a keresztyének összegyülekeznek, higy együtt éljenek. Ha a keresztyénség ez életet az ember világosságának nevezi, a theismus ellenkezőleg azt állitja, hogy a világosság kópezi az életet. Ámde a puszta bölcselet vallást móg soha nem szült; hol szellemi élet van, ott igenis a gondolkozás fölóbresztetik; de a gondolat világossága nem szüli az életet. A theismus a keresztyónségtől elszakadva, isten lótelót puszta vélekedéssé teszi, a kötelességet társadalmi megegyezóísós ahalhatathnságot talánynyá. A Krisztusból kiinduló élet teszi bizonyossággá. A theismus aí egyes embert tökéletesedési harcában elszigeteli, mi az erőseknek jó lehet, de nem felel meg a gyöngék, a csüggedök, a bűnösök szükségleteinek. Ellenben a keresztyónsógben isten minden emberhez jő. A közbenjárás eszméje által a legalantabb levőt a legmagasabbnak közösségébe hozza. Megmutatja, hogy javulásunk eszközölhető nem csak ugy, hogy magunk egész erőből dolgozunk öatökéletesedésünkön, htnein ugy is, hogy teljes odaadással az egészhez csatlakozunk, hogy szeretettel viseltetünk isten ós embertársaink iránt. A keresztyénség kiterjeszti sympathiáitaz egész világra, oly tág tere van, mint az emberi természet, s ópen azért egyetemes vallás. Haladása annál biztosabb, miután a múlthoz csatlakozik s csendesen tovább épít, mig a „szabad vallás" követője miudóg elől kezdi az emberi természet tabula rasajánál, „An endless seeker with no past behind." (Vég nélküli kereső mult nélkül.) Ha eszerint Józus a messiási eszmét a zsidóktól átvette, ez nem szolgálhat neki hátrányul ;ő átvette azt az eszmét legtisztább alakjában, s lett királya ós papja az egósz emberiségnek, vezetője minden emberi léleknek istenéhez. Ha számos általa kimondott igazság rég kimondva volt mások által is, s ha némely tanát Buddha, Confueius, Zoroaster ós mások rendszereibea is feltalálhatni, ez semmit sem bizonyít egyetlensóge ellen. Legföljebb azt mutatja, hogy ama tanok az általáno s emberi természetben gyökereznek. Mégis mindenestül eredeti volt ő, már csak azon absolut bizonyosságnál fogva is, melylyel mint isten küldöttje szól. A könyv utolsó kót szakasza kevósbá jelentős és fontos, habár azok is sok szépet és figyelemreméltót tartalmaznak, A harmadik fejezet, mely a katholicismus és protestautismusról szól, sokszor juttatja az embernek Hase Polemikáját eszóbe; a negyedik rövidebb fejezet a be1

üről ós szellemről szólés a vallás és theologia közti különbsógre figyelmeztetvén, megmutatja, hogy a theologiai felfogások nagy különbözősége mellett is e vallásban mint ilyenben elóg közös alap van, melyre a jövő nagy egyházát megalkothatni, inely is szerző szemei előtt dicső voná-