Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-05-31 / 22. szám

laoság csakis az isteni dolgokról való tanítására vonatkozik. A tudományokat illető sok dologban té­vedhetett ; de amit istenről, kötelességeinkről, hal­hatatlanságról elmond, azt csalatkozhatlan tekintóly­lyel, tévmentes bizonyossággal mondja (Mi joggal, erre nézve 1. Bibliai tanulmányok I. füz. 79—85) ; csak­is azt tanítja, amit maga látott hallott, amit ta­pasztalt. — Hogy bünnólküli lett légyen, csak ak­kor nem volna gondolható vagy természetellenes, ha a bűnösség az ember természetes állapot i volna, pedig ópensóggel nem az. A keresztyénség, a nem-keresztyón theismushoz hasonlítva, haladás, amennyiben módszere sokkal mé­lyebb, mert ennek lényege az élet, míg a theismusó a puszta gondolat. A közbenjárás eszméje által sok­kal inkább behat az .isteni szeretet és igazsag ré­gióiba; míg a theismus az embert önmagára utalja. Messzebb megy és egyetemibb, amennyiben a Jézus­ban központosuló szellemi élet minden emberi törek­vések csiráit magában zárja ós mindennemű szük­ségórzetnek eleget tesz. Mindég elébbre halad, mert módszere a fejlődós (evolution) ellentótben a szakí­tással (revolution). A theismus okoskodik istenről, a keresztyénség ól istenben; a theismusban nyerünk okoskodásokat ós valószínűségeket, a keresztyónsógben -meggyőződéseket óá reálitásokat. Clarké itt különösen azon 50 állítás (50 affir­mations) ellen fordul, melyekkel Abbott F. E. a puszta theismus „szabad vallását" keresztyénség nól­kül akarja megalapítani. Clarké e szabad vallásban nem lát egyebet, mint azon tórekvések felujulását, melyek­nek már a keresztyénség kezdetekor Plotinus, Por­phyrius, Jamblichus, Proclus, Synesius ós mások hó­doltak. A „szabad vallás" kizárólag a tudományban ós civilsiatióban gyökerezik; bibliáikata chemia,geo­logia ós astronomiáról írt legújabb munkák teszik; prófétáik mai napság Huxley, Spencer, Mill, Tyndall, Cjmte ós mások. Ezek lábainál ülnek ama szabad gondolkozók ós hallgatják szavukat csaknem vak hit­tel. 0 nekik nem kell papság, hanem kritika és tu­domány : ez előtt nóma tisztelettel hajolnak meg. A „szabad vallás" követői összejönnek közösen gondol­kodni, a keresztyének összegyülekeznek, higy együtt éljenek. Ha a keresztyénség ez életet az ember vi­lágosságának nevezi, a theismus ellenkezőleg azt állitja, hogy a világosság kópezi az életet. Ámde a puszta bölcselet vallást móg soha nem szült; hol szellemi élet van, ott igenis a gondolkozás fölóbresztetik; de a gondolat világossága nem szüli az életet. A theismus a keresztyónségtől elszakadva, isten lótelót puszta vélekedéssé teszi, a kötelességet társadalmi megegyezóísós ahalhatathnságot talánynyá. A Krisz­tusból kiinduló élet teszi bizonyossággá. A theismus aí egyes embert tökéletesedési harcában elszigeteli, mi az erőseknek jó lehet, de nem felel meg a gyöngék, a csüggedök, a bűnösök szükségleteinek. Ellenben a keresztyónsógben isten minden emberhez jő. A köz­benjárás eszméje által a legalantabb levőt a legma­gasabbnak közösségébe hozza. Megmutatja, hogy ja­vulásunk eszközölhető nem csak ugy, hogy magunk egész erőből dolgozunk öatökéletesedésünkön, htnein ugy is, hogy teljes odaadással az egészhez csatlako­zunk, hogy szeretettel viseltetünk isten ós embertár­saink iránt. A keresztyénség kiterjeszti sympathiáitaz egész világra, oly tág tere van, mint az emberi ter­mészet, s ópen azért egyetemes vallás. Haladása an­nál biztosabb, miután a múlthoz csatlakozik s csen­desen tovább épít, mig a „szabad vallás" követője miu­dóg elől kezdi az emberi természet tabula rasajánál, „An endless seeker with no past behind." (Vég nélküli kereső mult nélkül.) Ha eszerint Józus a messiási eszmét a zsidóktól átvette, ez nem szolgálhat neki hátrányul ;ő átvette azt az eszmét legtisztább alakjában, s lett királya ós papja az egósz emberiségnek, vezetője minden em­beri léleknek istenéhez. Ha számos általa kimondott igazság rég kimondva volt mások által is, s ha némely tanát Buddha, Confueius, Zoroaster ós má­sok rendszereibea is feltalálhatni, ez semmit sem bi­zonyít egyetlensóge ellen. Legföljebb azt mutatja, hogy ama tanok az általáno s emberi természetben gyökereznek. Mégis mindenestül eredeti volt ő, már csak azon absolut bizonyosságnál fogva is, melylyel mint isten küldöttje szól. A könyv utolsó kót szakasza kevósbá jelentős és fontos, habár azok is sok szépet és figyelemreméltót tartalmaznak, A harmadik fejezet, mely a katholi­cismus és protestautismusról szól, sokszor juttatja az embernek Hase Polemikáját eszóbe; a negyedik rö­videbb fejezet a be1 üről ós szellemről szólés a vallás és theologia közti különbsógre figyelmeztetvén, meg­mutatja, hogy a theologiai felfogások nagy külön­bözősége mellett is e vallásban mint ilyenben elóg közös alap van, melyre a jövő nagy egyházát meg­alkothatni, inely is szerző szemei előtt dicső voná-

Next

/
Thumbnails
Contents