Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-05-24 / 21. szám
BELFÖLD. A tiszáninneni ev. ref. egyházkerület tavaszi közgyűlése. Megtartított Miskolcon í. évi május hó 5, 6, 7-dik napjain Kun Bertalan püspök és Lovász Miklós tornai, mint legidősb segédgondnok és helyettesített világi elnök urak elnökletök alatt. Kevés közérdekű tárgyai következőkben emelhetők ki: Elnök püspök ur az egyházmegyékből, az egyházi ós közoktatási téren a mult év folyama alatt tapasztalt főbb mozzanatokról, az eddigieknél részletesebb jelentést vévón: azok alapján egybeállított elnöki jelentésében egy részről egyházi és iskolai életünk nagy mérvben észlelhető hiányaira mutatott; mig másrészről az előhaladás s buzgó előretörekvés és áldozatkészség örvendetes jelenségeit is jelezte e téren. Ez utóbbiak fölött érzett közörömünket azonban fájdalmasan lehangolta a jelentés azon utóbbi része, mely az egyház és közoktatás mezejének számos hű munkásai között, részint a természet rendes utján, részint a mult év folyama alatt uralgott járvány következtében, igen sok jeleseink kidőltét tudatá kiknek sírjaikra ez alkalommal sem mulasztánk el, szives emlékezetünk könyei közt letenni a kegyelet kiérdemlett koszorúját. Ezen kegyeletes emlékezésünk tárgyait képező elhunytaink közül hálával emeljük ki néhai Tolcsvai Nagy Gedeont, mint különben is egyikét a magyar protestáns egyház létét egykor fenyegető válságoskor legbátrabb előharcoáainak, ki épen jelen gyűlésünk előtt fölmutatott legutóbbi végrendeletében a tiszáninneni ref. egyházkerületbeli helv. hitv. elemi iskolák és kiváló szükséget szenvedő egyházak részére 20,000 osztr. értékű frtot hagyományozott; az elemiiskolákra vonatkozólag: a tanitók és tanoncok kitűnő szorgalmát ós képességét ajánlván a segélyezés kulcsául; a lelkészek és tanitók szükségben sinlődő özvegyei és árvái szintén részesitiethetvén ezen alapítvány jótéteményében, de csak különös kiváló esetekben. Az egyházkerület ezen jótékony végrendelet fölötti hálás érzelmének az által vélt legméltóbb kifejezést adni : hogy elhatározta, miszerint az alapitványozó neve alatt, s ezen alapítványi tőke kamatjaiból eszközlendő jutalmazásra évenként egy a népiskolai tanügy körébe vágó pályakérdés tűzetvén ki, az erre beadott és megbírálandó müvek közül a legjobb lesz jutalmazandó — valamint jó igyekezetü, kitűnőbb szegény iskolai növendékek részére, az iskolai évet bezáró közvizsgák alkalmával, vallásos könyvek fogDak ugyanezen alapból jutalmul'kiosztatni. Ezenkívül az alapitványozó arcképe, nevét s jótékony alapítványát megjelölő aláírással ellátva, több nagyjaink hiven megőrzött arcképei közé főiskolánk könyvtárában fog elhelyeztetni. A n. m. vallás- és közoktatási minisztériumtól, miként főbb, ugy alsóbb elemi tanintézeteinket illető, s azoknak a törvény által kívánt, kellő berendezését sszervezését sürgölő intézményeket ez alkalommal is volt szerencsénk nagy számban hallani. Erre mint mindig, ugy most is feleletünk csak az lehet: hogy mi a saját érdekeink által is parancsolt, iskolai szervezkedést erőnk vég kifogytáig, mindannyiszor, legalább is azon mérvben teljesítjük, melynél nagyobb mérvben egy hazai hitfelekezet sem. A mi hiányok még ezenfelül mutatkoznak, az helyzetünk anyagi korlátoltságának lehet betudható. Mind e mellett is joggal vélnénk bár, ugy nemzeti mint felekezeti szempontból, erőfogyottságunk tudatában, iskolai céljainkra az állam segélyét fölkérhetni, hogy megfelelhessünk a törvény méltó kívánalmainak; azonban a hazai jelen kedvezőtlen pénz- és hitelviszonyok tekintetbe jővén egyházkerületünk előtt is , az által akar a még létező hiányokon segíteni , hogy elvonva jövőre az eddig szorosan egyházi célokra szánt államsegély egy részét, azt kizárólag a magukat szervezni nem képes iskolák gyámolitására áldozandja föl. Lelkészválasztási törvényeink, sok egyház által, még mindig önkényes elmagyarázgatások s ferde értelmezések által játszatnak ki. A törvény egyik pontjának legutóbb világos és félre magyarázhatlan értelmezést adott az egyházkerület, — azt t. i., hogy nem a meghívott, s a meghívást el nem fogadott két lelkész után hívható meg a harmadik helyen a káplán, hanem a két meghívás és valósággal megtörtént változás által tényleg megürült, harmadik egyház választhat papjául már káplánt, és mégis történtek kijátszási esetek. Ezen kijátszás meggátlása legnagyobb részben az egyházmegyék kormányainak a törvény szellemében követendő erélyes eljárásától függvén : utasításul adatott, hogy az ily módon lelkészt választandó egyházak jó eleve figyelmeztessenek, miszerint ne oly állomásu lelkészekre irányozzák választásukat, kikről jól tudhatják, hogy a hívást el nem fogadják, hanem vagy legalább is egyenértékű, vagy épen csekélyebb jövedelmű egyházakból igyekezzenek lelkészt hívni, különben a fentebb jelzett kijátszás eseteiben, választásuk törvényellenesnek, s így meg sem erősithetőnek frg tekintetni. A mult évi tavaszi közgyűlés alkalmával két fontos indítvány tétetett az egyházkerület asztalára; egyik, az abauji egyházmegye indítványa, mely az egyházak és lelkészek osztályozását célozza, legerősebb indokát a papi promotio elvében helyezvén : másik, az alsó borsodi egyházmegye indítványa, mely szerint a lelkészek anyagi sorsa javításának szempontjából, a lelkészi díjminimumot 800—1000 ftban véli megállapittatni; a mely anyaegyházak pedig e dijminimumot biztosítani nem képesek, leányositandók. E két indítvány, beható részletes tárgyalás és véleményezés végett, küldötségnek adatván ki: e küldöttség már ez alkalommal terjeszté be véleményét^ 43