Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-05-24 / 21. szám

BELFÖLD. A tiszáninneni ev. ref. egyházkerület tavaszi közgyűlése. Megtartított Miskolcon í. évi május hó 5, 6, 7-dik napjain Kun Bertalan püspök és Lovász Mik­lós tornai, mint legidősb segédgondnok és helyettesí­tett világi elnök urak elnökletök alatt. Kevés közérdekű tárgyai következőkben emelhe­tők ki: Elnök püspök ur az egyházmegyékből, az egyházi ós közoktatási téren a mult év folyama alatt tapasztalt főbb mozzanatokról, az eddigieknél részletesebb jelentést vévón: azok alapján egybeállított elnöki jelentésében egy részről egyházi és iskolai életünk nagy mérvben ész­lelhető hiányaira mutatott; mig másrészről az előhaladás s buzgó előretörekvés és áldozatkészség örvendetes jelensé­geit is jelezte e téren. Ez utóbbiak fölött érzett köz­örömünket azonban fájdalmasan lehangolta a jelentés azon utóbbi része, mely az egyház és közoktatás meze­jének számos hű munkásai között, részint a természet rendes utján, részint a mult év folyama alatt uralgott járvány következtében, igen sok jeleseink kidőltét tudatá kiknek sírjaikra ez alkalommal sem mulasztánk el, szives emlékezetünk könyei közt letenni a kegyelet kiérdemlett koszorúját. Ezen kegyeletes emlékezésünk tárgyait képező el­hunytaink közül hálával emeljük ki néhai Tolcsvai Nagy Gedeont, mint különben is egyikét a magyar protestáns egyház létét egykor fenyegető válságoskor leg­bátrabb előharcoáainak, ki épen jelen gyűlésünk előtt föl­mutatott legutóbbi végrendeletében a tiszáninneni ref. egyházkerületbeli helv. hitv. elemi is­kolák és kiváló szükséget szenvedő egyhá­zak részére 20,000 osztr. értékű frtot hagyo­mányozott; az elemiiskolákra vonat­kozólag: a tanitók és tanoncok kitűnő szorgalmát ós képességét ajánlván a segélyezés kulcsául; a lelkészek és tanitók szükségben sinlődő özvegyei és árvái szintén részesitiethetvén ezen alapítvány jótéteményében, de csak különös kiváló esetekben. Az egyházkerület ezen jótékony végrendelet fölötti hálás ér­zelmének az által vélt legméltóbb kifejezést adni : hogy elhatározta, miszerint az alapitványozó neve alatt, s ezen alapítványi tőke kamatjaiból eszközlendő jutalmazásra évenként egy a népiskolai tanügy körébe vágó pályakér­dés tűzetvén ki, az erre beadott és megbírálandó müvek közül a legjobb lesz jutalmazandó — valamint jó igye­kezetü, kitűnőbb szegény iskolai növendékek részére, az iskolai évet bezáró közvizsgák alkalmával, vallásos könyvek fogDak ugyanezen alapból jutalmul'kiosztatni. Ezenkívül az alapitványozó arcképe, nevét s jótékony alapítványát meg­jelölő aláírással ellátva, több nagyjaink hiven megőrzött arcképei közé főiskolánk könyvtárában fog elhelyeztetni. A n. m. vallás- és közoktatási minisztériumtól, mi­ként főbb, ugy alsóbb elemi tanintézeteinket illető, s azoknak a törvény által kívánt, kellő berendezését sszer­vezését sürgölő intézményeket ez alkalommal is volt sze­rencsénk nagy számban hallani. Erre mint mindig, ugy most is feleletünk csak az lehet: hogy mi a saját érdekeink által is parancsolt, iskolai szervezkedést erőnk vég kifogytáig, mindannyiszor, legalább is azon mérvben tel­jesítjük, melynél nagyobb mérvben egy hazai hitfelekezet sem. A mi hiányok még ezenfelül mutatkoznak, az hely­zetünk anyagi korlátoltságának lehet betudható. Mind e mellett is joggal vélnénk bár, ugy nemzeti mint feleke­zeti szempontból, erőfogyottságunk tudatában, iskolai cél­jainkra az állam segélyét fölkérhetni, hogy megfelelhessünk a törvény méltó kívánalmainak; azonban a hazai jelen kedvezőtlen pénz- és hitelviszonyok tekintetbe jővén egy­házkerületünk előtt is , az által akar a még létező hiá­nyokon segíteni , hogy elvonva jövőre az eddig szorosan egyházi célokra szánt államsegély egy részét, azt kizáró­lag a magukat szervezni nem képes iskolák gyámolitá­sára áldozandja föl. Lelkészválasztási törvényeink, sok egyház által, még mindig önkényes elmagyarázgatások s ferde értel­mezések által játszatnak ki. A törvény egyik pontjának legutóbb világos és félre magyarázhatlan értelmezést adott az egyházkerület, — azt t. i., hogy nem a meghí­vott, s a meghívást el nem fogadott két lelkész után hívható meg a harmadik helyen a káplán, hanem a két meg­hívás és valósággal megtörtént változás által tényleg megürült, harmadik egyház választhat papjául már káplánt, és mégis történtek kijátszási esetek. Ezen kijátszás meggátlása legnagyobb részben az egyházmegyék kor­mányainak a törvény szellemében követendő erélyes el­járásától függvén : utasításul adatott, hogy az ily módon lelkészt választandó egyházak jó eleve figyelmeztessenek, miszerint ne oly állomásu lelkészekre irányozzák válasz­tásukat, kikről jól tudhatják, hogy a hívást el nem fo­gadják, hanem vagy legalább is egyenértékű, vagy épen csekélyebb jövedelmű egyházakból igyekezzenek lelkészt hívni, különben a fentebb jelzett kijátszás eseteiben, vá­lasztásuk törvényellenesnek, s így meg sem erősithető­nek frg tekintetni. A mult évi tavaszi közgyűlés alkalmával két fon­tos indítvány tétetett az egyházkerület asztalára; egyik, az abauji egyházmegye indítványa, mely az egyházak és lelkészek osztályozását célozza, legerősebb indokát a papi promotio elvében helyezvén : másik, az alsó borsodi egy­házmegye indítványa, mely szerint a lelkészek anyagi sorsa javításának szempontjából, a lelkészi díjminimumot 800—1000 ftban véli megállapittatni; a mely anyaegy­házak pedig e dijminimumot biztosítani nem képesek, leányositandók. E két indítvány, beható részletes tárgya­lás és véleményezés végett, küldötségnek adatván ki: e küldöttség már ez alkalommal terjeszté be véleményét^ 43

Next

/
Thumbnails
Contents