Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-05-17 / 20. szám

beri gyarlóságból esett hibáért valakit végkép egész életére, tán számos családjával együtt szerencsétlenné tegyünk. A régebbi időben ugy sújtották az ilyeueket, hogy degre­dálták ; a gyülekezet panaszának is elégtétetett, de meg a bűnös pap se lett végkép megölve: a kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt. Kár volt a választási tőrvények alkotásánál ilyen esetre is nem gondolni; mert a felbuj­togatott, rágalmakkal elámitott nép bizony hamar hajlandó a kis dolgot nagygyá fújni s bezárni a templomot papja előtt, azt elitéi ni, kihúzni, kivált ha tudja, hogy senkise bántja érte, pedig „egy túró­ért egy macskát nem kell agyonütni."! Azt azonban örömmel constatálhatom, hogy az ujabb időben, mióta a papokra olyan nagyon rájár a rúd, nagyon kevés botrány fordul elő. Régebben a papra napirenden volt a panasz : „maga részeges, felesége tán­cos" ; az ujabb időben csak ilyenforma panaszok forognak a tractuson : egyhelyütt a pap földjót elszántották, másutt nem akarják szántani; a legelő-illetéket, mit az úrbéri tőrvény itélt, elvették, másutt a pap vékáját elvágták, boros mértékét kisebbre vették, szóval a nóp fizetni nem akar; ha most még erkölcsi hibákat is tudna rásütni papjára: irgalom nélkül kihnzná. Az a fő hiba inkább, hogy az idevaló nép egyházi felsőbbséget ismerni épen nem akar; maga a felséges nép! akar vádló, tanú és biró, sőt végrehajtó is lenni egy személyben. Boross ur szigorú igazságosságát ón is pártolom : lakoljon a bűnös pap érdeme szerint, de lakoljon ám a bűnös hallgató is! Legyen igazság minden részre! Ami végezetre a „Ludas Matyi" ba való irkálást illeti, t. Boross ur megnyugtatására kötelességemnek ismerem kijelenteni, hogy a Karakán Marcik nem a pa­pok és egyáltalán nem az egyházi rend soraiból kerültek ki. Ezt hitelesen ón jelenthetem ki, mert a „Ludas Matyi"-uak egy ideig én is munkatársa vol­tam, s a munkatársakat ismertem. Boross ur cikke itt legélesebb és leghegyesebb; ezért már egész anathemát kiált reánk. Pedig ugy tudom, hogy szabad sajtó alatt élclapba irni nem tartozik a halálos bűnök közé. Hát Boross ur nem irt éle lapba ? ! Én ugy tudom, hogy egy­kor nagy élvezettel olvastunk a „Bolond Miská"-ban szellem­dus cikkeket, melyekről azt mondta az ismerős világ, hogy B. ur tollából folynak ! Vagy talán ha a „Borsszem Jankó "-ba irtunk volna a „Ludas Matyi" helyett, nem is érdemelnénk oly erős szemrehányást ? ! Én igenis irtam verseket a „Ludas Matyi"-ba Kondor Marci név alatt, g amit irtam, megírtam, nem szégyenlem sajátomnak elismerni. Politikai pártirány volt igenis, de erkölcstelenség nem volt egy betűmben sem ; most is ki merném újra nyomatni. Hogy mások milyen irányú és alakú munkákat irtak oda, arról felelősek mi nem lehe­tünk, épen ugy mint az országúton járó nem lehet a má­sikról felelős, aki az országúton jár, habár ae a másik erkölcstelen is. Egy nyilt közlöny pedig nagyon hason üt egy nyilvános országuthoz. „In te est pernicies tua Is­rael"! Nem a papokban, nem a levitákban, hanem az, Izrael népében van az ő romlása!! Kemény nyakú Izrael megveti az ur igéjét, és megkövezi prófétáit. Nem mon­dom ón azt, hogy szó nem fér hozzánk, hogy tökéletesek vagyunk; de igenis a nagyobb hiba az újkor intézményei­ben van, a külviszonyokban rejlik, de ón kétségbe esve jövendőnk felől nem vagyok; a zavart idő hozta ránk ezt a járványt, ugyhiszem ha magunk is iparkodunk, majd az idő is segit. Nagy Ignác, rbf. lelkész. ISKOLAÜGY. Törvényjavaslat a gymnasiumi és reáliskolai okta­tásról. ( képviselőház tanügyi bizottságának szövegezépe.) I. Fejezet. Osztályozás. 1. § A gymnasiumok kiválóan az egyetemre, a reál. iskolák kiválóan a műegyetemre előkészítő középtanodák. 2. §. E középtanodik vagy az állam által fentartott állami, vagy testületek, hitfelekezetek, társulatok avagy magánosok által fentartott nem állami intézetek; ez utób­biak viszont nyilvános vagy magántanodák. 3. §. Mindazon középtanodai intézetek, melyek a vallás- és közoktatásügyi minister kezelése alatt levő alapokból tartatnak fenn, avagy királyi adomány fejében szerzetrendek által láttatnak el, avagy általában, a melyek jelenleg az ország közoktatási kormányának köz­vetlen vezetese és igazgatása alatt állanak : a törvényho­zás ez ügyben intézkedéséig továbbra is a közoktatásügyi minister rendelkezése alatt maradnak, egyéb állami tanintézetekkel egyezőn szervezendők, s a jelen törvény­nek az állami intézetekről szóló határozatai (a meunyiben e törvényben kivétel nem tétetik) reájuk vonatkozólag is érvényesek. II. Fejezet. Az állami gymnasiumok s reáliskolák szer­vezete. 4. §. Mind a gymnasium, mind a reáltanoda nyolc osztályból s ugyanannyi évfolyamból áll. Kivételesen nem teljes ily középtanodák felállítása is megengedhető, melyek azonban négy osztályuaknál ki­sebbek nem lehetnek. 5. §. A gymnasium rendes tantárgyai: az alsó négy osztályban: a) hit- és erkölcstan, b) tannyelv, s a hol az nem a magyar, ott c) a magyar nyelv, d) latin nyelv, e) né­met nyelv, f) földrajz, (hazai és általános), g) magyaror­szág története, h) mennyiségtan, i) természetrajz, k) rajzo­lás, 1) szópirás, m) testgyakorlat. A felső négy osztályban : a) hit- és erkölcstan, b) latin nyelv és irodalom, c) görög nyelv és irodalom, d) a tannyelv és irodalom s a hol ex nem a magyar, e) a magyar nyelv és irodalom, f) német nyelv és irodalom, g) bölcsészeti előtan (logika és ember­tan, a lélektant is beleértve) a 7-ik osztálytól kezdve, h)

Next

/
Thumbnails
Contents