Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-05-17 / 20. szám

hogy kevés, hanem inkább az, hogy sok iskoláink vannak, s ez az oka annak, hogy tanintézeteink nincsenek kellőleg felszerelve s az ott működő tanárok fáradozásukhoz mérendő javadalmazással nincsenek ellátva, mert annyi iskolákat kellőleg ellátni nem telik tőlünk. Ezen bajon csak ugy lehetne segíteni, ha tanintézeteink száma leszállittatnék, sigy a kevesebbre leszállított iskolák, ugy a mint kellene felszereltetnének. Ennek eszközlése lenne véleményem szerint főfeladata a közegyháznak, s evvel annál kevésbé kellene késni, minél iukább tarthatni attól, hogy ha mihamarább nem segítünk ezen ügyben, az annyira jó hirben álló iskoláink más tanintézetek által fognak tulszárnyaltatni, melyek azonban a korszellemnek alig fognának ugy mint ezek megfelelni. Nem mellőzhetem el e helyen megemlíteni, hogy miután az 1790: 26. t. cikkely által í.utonomiánk az iskolákra is volna kiterjesztve, a közegyháznak feladata az iskoládnak a kormány általi szervezésénél befolyását érvényesíteni, mit az egyház a népiskolák szabályozásánál tenni elmulasztott. A harmadik főkivánságo n hasonlít az előbbenihez. Bizonyosan senkinek sem kerülte ki figyelmét, hogy hittani jelöltjeink száma szembetünőleg ritkul. Azon körülmény, hogy a hivataloskodásnak akármelyik más neme kényelmesebb s jutányosabb létet biztosit, mint a lelkészi állomás, oka annak, miszerint éviől évre kevesebben szánják magukat a lelkészi pályára, s mint a tapasztalás bi/onyitja csak azon fiatalokból lesznek theologusok, kik anyagi vagy talán lelki tehetségeik hiányánál fogva is nem érzik magasabb aspiratiókra magukat feljogosítva. Lehetetlenség ennek káros következményeit előre nem látni, mert ha ez igy marad, nemcsak hogy elvesznek a theologia terén sok jeles capacitások, hanem általában a szükségesnél kevesebb lelkészi jelöltjeinek lesznek s ahhoz tartani lehet attól, hogy beáll ismét azon szomorú idő, melyben a vallásos üldözések korszakában az egyházak zsarnok módjára lelkészeiktől megfosztatván, kénytelenitve valának a néptanítók soraiból választani lelkészeket. Igaz, hogy szegénységünk mellett nehéz feladat a lelkészek anyagi létét javítani, de némileg mégis segítve volna, hogy ha a theoh giai növendékeknek kiképeztetése könnyittetnék; ez pedig csak ugy lenne elérhe ő, ha főiskoláink egyikébe egy oly theologiai facult;is jöune létre, hol a növendékeknek anyagi állásáról legalább részben volna gondoskodva. Előnyös lenne az ilyetén intézetnek felállítása már az'rt is, hogy a hitjelöltek abba fejezvén be tudományaikat hiltani jelöltjeink hittani kiképzésök egyönte'ü volna, e felett ezen intézet lia nem is épen tökéletesen, de némileg mégis pótoluá a külföldi egyetemeké lá- t togatásának szükségét, hova theologusaink, megbánt ás :íi uólkül legyen mondva, talán nagyobb;

részben nem.u kellőleg előkészítve vándorolnak. ; ^ n

y j m

& j H" u -g a A negyedik fókivánatom, fájdalom, egy elszomorító tapasztalásnak kifolyása, melyoek teljesítése nem függ az egyház hatalmától, hanem függ egyedül az egyesek s illetők szilárd akaratától s lelke-Fedésöktől. Napról napra mindinkább észrevehető, mikéat az ifjúságban meglazult s meghidegült a vallás iránti buzgalom, s miként ezen mirigy elharapózott főleg azon sarjadék közt, mely leginkább hivatva volna egyházi ügyeinkbea egykor tevékeny részt venni. Elszomorító valójában ezen tapasztalás, mert a jövendőbe tekintve méltán lepi el aggodalom kebleinket, midőn az ifjúságnak mostani részvétlensége mellett nincs biztos kilátás arra, miként fognak az egyház terén most fáradozó munkásoknak megritkulandó sordi jövendőbe kiegészíttetni, ha épen azon világi osztálynak fiai, melyre az egyház számit, s jogosan számithaíma, nem keresik az alkalmat egyházi ügyeinkkel közelebbről megismerkedni. Kót veszedelmes ellenség küzd jelenleg egymás ellen az egyházi téren, mind a kettő káros hatással vau ugy az egyházi mint a társadalmi életre, — ez a pietismus ós iodifferentismus; az első a túlfeszített orthodoxisrnusnak, a másik a roszul felfogott rationalismusnak hibás kinövése; mind a kettőnek iránya rosz, de ha akót rosz közt kellene választanom, inkább csatlakozom a pietismushoz, mert az utóbbit veszedelmesnek tartom; s fájdalom, ugy látom, hogy a protestáns világi ifjúság a két rosz közt a roszabbikhoz, t. i. az indifferentismushoz gravitál, s így egészen megfeledkezik arról, hogy a magyar prot. egyház csak az erős buzgalom által jött létre s tartotta fenn magát, dacára azon viszontagságoknak, melyeken áttörni kellett. Sajnálom, hogy azon ifjúság, melyhez ezen szavaim lennének intézve, nincs itt kellőleg képviselve, vigye tehát legalább egy szellő ezen teremből ki szavaim viszhangját hozzad ifjúság s tudassa veled, hogy te vagy első sorban hivatva a tavékenységre; neked pihenni nem szabad, legkevósbbe az egyház terén, mert vallásunk szelleme szerint minden híve az egyházrak, bizonyos tekintetben annak papja is. Azért hozzád ifjusáj, ki még az életnek rózsás kertjében vándorolsz, hol távol az életnek árnyoldalaitól, a legtisztább forrásból elfogulatlanul fejlődnek érzeményid, hozzád tartozik az eszméknek felébresztése; minket, kiket a kor s tapasz-1 talás megtört, kik bejártuk már az életnek tövises pályáját, kiket az életnek s viszontagságoknak kételyei higgadtakká s óvatosakká testtekyIminket illet az általatok felébresztett eszméknek megódeltetése s az egyház szükségeihez ivaló idomítása. íEllentótesuek látszó, deninégis egy^ cél után törekedv ezen ^működés,:, hasonlít azon tűzhöz, melynek előbb!lángba kell égni, hogy az t

ao munkás müveire felhaszaálaudó palázszsá váljék.; Tűledr

ifjúság, az eszméknek lendületét,, i itö 1 ülik- q aki megéri el tetésó t. várja ak egyház s ennélfogva szükséges (egyik; tényezői vagy az egyház 39*