Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-04 / 1. szám

s a kép felett e felirat olvasható: coiicurrunt ut alant. A történei m efféle tanulságain okaivá, figyel­münket mind elejétől fogva oda irányoztuk, hogy mellőzve mindazt, mi elválaszt, mi az apostollal szólva „vitatkozásokat támaszt inkább, hogynem mint istenben való épülést," az egyházi eleinek mind ama közhuman tási mozzanatait érvényesítsük, melyek sze­retetben egye. ttíiek. Belmissió, a könyörület művei, a szellemi munkások helyzetének javítása, protestáns irodalom áj olása, a tudomány népszerűsítése, s mind­ezek nagyobb mérvű eszközlése a különvált k rületek egyesített közremű ölése által : ezek voltak a célok, melyek elérésére törekedtünk. Eleintén a viszonyok kezünkre dolgoztak. A hatalom, mely a nemzet öss e< jogát confiskálta volt, utoljára a protestáns eg)házra is rákeritette a sort. E i.dezés címe alatt hatalmi tény á tal a magyar protpsíantismus százados létalapjainak fel­forgatása vétetett célba. — Az önkény minden emeltyűi mozgásba hozattak és Béc-ben percig sem kétkedtek, hegy miután a hatalmas katholikus egyház békéül türte történelmi jogainak eiőszakos bolygatását, a s kkal gyöngébb és szegény protestáns egyház még köszönettel is fogja fogadni oly rend szer behozatalát, mely a szereplőknek hatalmat, rangot, a szegényeknek nétti segél)t biztosított. Annál biztosabban hittek pedig sikerre számithüni, n jután nem egy coup.ict nagy testülettel, hárem külcnvált g)öüge csoportokkal volt dolguk. Azonban félreismerték a protes'antismus szellemét és a testületi élet öif ntartási törvényét. A mit a nyu­galom napjaiban a leghőbb törekvés nem birt kivinni, meghozta a közös veszedelem: felköltötte az együvé­tartozás tudatát, és mint egy varázsü ésie megérlelte minden protestáns emberben azt a meggy ."ző lést, hegy istenen kívül nincs másban menekvés, mintha egyuáf mellett állunk, együtt és egymásért cse­lekszünk. Oly napok jöttek azután, midőn az isten mint­egy közelebb jővén az emberi lélekhez, abba bátor­ságot és tettre kész önzetlenséget önt. A közfellán­golásban, nely a sziveket egy akaratban egyesítette oly jelenetek tünttk föl, melyek a több mint tiz éven keresztül hallgatagon tűrő nemzet kebelében az önkény eml eieit megdől ben tették és szándékuk megváltoztatására bírták. A pátens vissza lett vonva és megkezdődött a restitutio. Semmi sem tanulságosabb mint e restitutio tör­ténete. A válságos percek multával, a veszély sze­rencsés leküzdése után egyid-ig a fölébredt testvéri szellem utórezgései m^g ére^he'ők voltak ; ezek behatása alatt történt, hogy a lezajlott mo/galon vezérférfiai Debreczenben 1860. sept. 25 én egybegyűlvén, az egyházi gyűlések képviseleti alapra fektetését, és e rendszer minden fokozatokon át történendő keresz­tülvitelét rövid tanácskozás után elfogadták, és ké­sőbb az egyes superintend ntiákkal is elfogadtatták. Lapunk, mely a pátens ideje alatt a mozgalom egyik főeszközót s a szereplőknek találkozási pont­ját képezte, a vihar lezajHsa után mini oly dolgo­kat sürgetett, melyek képesek legyenek az elszige telt, gyakran egymás.-al ellenkező, egymást paraly­záló részek közt köteléket alkotni s egységet megáilapitani. A sok mindenféle üdvös dologból, melyet pen­gettünk, valami csak megfogamzott mindég. Missíó­ügy, árvaügy, takarék-magtárak, papi értekezletek s több ilyfélek felkarolása megindul, s uj életre köl­tötte az egyház miuden rendű és sorsú tagjait. Időközben az 1861 ikí rövid alkotu ányosdit felváltott a a bécsi kamarilla forralta utolsó beolvasz­tási kísérlet. Egy uj provisorium a I>aoh-korszakbeli kényuralom minden idítleaségeit felújította. — Külső látszat szerint ott álltunk ismét, hol az ötvenes években; de aki a dolgok mélyére pillantott, hamar észrevehette, mily nagy horderejű a két helyzet közti különbség. 61 előtt a kamarilla a maga győzelmét tel­jesnek és biztosítottnak hitte, a n mzet pedig resignatióval tűrve, csak az európai viszonyok valamely véletlen constelhtiójától várta üdvó+ ; 61 után ellenben a nemzet Deák felírásában jövő­jének oly biztos program mját birta, melyben minden hazafi megegyezett, s épen ez egyeit eluüeég bizlo­sitotta neki a békés és törvényes ellentállás diadalát, mig Béc-ben csak a' bureaukratikus rcvideszüség adhatta Schmerling aj iára a büszke „várhatunk" kifejezést; a csak kicsit is messzebblátó politikus észrevehette már akkor az észak és dél felől felvo­nuló vihart, mely utoljára is oda kényszeritette a dynastiát, hogy sz. István koronájának aegise alatt keressen menedéket.

Next

/
Thumbnails
Contents