Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-05-10 / 19. szám

nek csekélysége idézte elő. Egy közönséges uradalmi tisztnek, egy kereskedelmi könyvvezetőnek, sőt egy vasúti bakternak többre megy a fizetése, mint sok lelkész és tanítónak, a ki, ha gazdálkodás által nem iparkodik évi jövedelmét megszaporítani, kész fizetéséből bizony felkopik az álla. A lelkészek anyagi helyzetét megváltoztatni, őket a gazdálkodás hivatásuktól merőben elvonó, tekintélyüket aláásó kényszerűsége alól felmenteni: magának az egyháznak legelső ós legsürgősb fel adata, kötelessége. Nem ott a baj, mint Boross sejti, hogy a prot. lélkészek is ottan-ottan egy kis politikai szereplésre vállalkoznak, képviselőválasztáskor a polgárjogok legszebbikét gyakorolják; hiszen némely ultramontán szellemű püspök urak ennél sokkal többre vállalkozuak, lábbal tiporják az állam szentesitett törvényeit, mégis van tekintélyük, dehogy: ott a baj, hogy lelkészeink roszul vaunak fizetve, hivatásuktól a gazdálkodás által elvonatnak; ott a laj, hogy maga a világi elem nem igen törekszik a papok anyagi helyzetét megjavítani; nem igen törekszik nemes példaadással a népbe a vallásos buzgóságot ós lelkesedést felfokozui és éleszteni. — Hány kaputos egyéniség van, ki esztendeig sem látja a templom belsejét; évek óta nem járul az urasztalához; az ily példák ássák aztán alá az egyház tekintélyét, csökkentik a nép szemében a lelkészi hivatal nimbusát. Minek a templom, minek a pap, lám az urak is milyen könnyen nélkülözik. Boross n ak Farkas József hittanár úrhoz e lapok 10-ik számában intézett nyilt levele nem a történetírás komoly hangján van szerkesztve; egy elegico-satyricus ömlengés az inkább regényes mint korrajzi szinezettel; sok van ott állítva, ami bebizonyításra vár; mert hogy papjaink ugy káromkodnának mint a kutyabagosi bíró, hogy embertársaikra menten töltött puskákat ragadoznának ; hogy a vallásellenes gunyiratokat az olvasókörökben röhögve szónokolnák el; hogy Böszörményit meg a Jézust teljesen identificálnák; hogy egyáltalában a primit'v tudományosság legalsó fokán állanának és egyebet sem tennének mint szörnyen pipáznának : ezeket állítani ugyan lehet, de bebizonyításuk talán még se menne olyan könnyen. *) *) Nem mulaszthatjuk el megjegyezni, hogy a fentebbiek nem papjainkról mondattak el, hanem papjainknak csak egynémelyikéről, s akarjuk hinni, hogy csak a ritka kivételt képezőkről. Szerk. Hála isten, nem vagyunk annyira, hogy a prot. egyház múltjának kimagasló alakjai, dicső fórfiai melle't a mai kor nemzedéke többé még csak meg sem állhat orcapirulás nélkül; egy N. N. *) talán nem igen pirulnak el amaz antik celebritások mellett, pedig ezek ugy tudjuk mint felszentelt papok. Oh, pedig mennyire más idők voltak azok, melyekben a hajdani hithősök szerepeltek, a küzdő lelkészek háta mögött lelkes világi elem képezett sorfalat, s a száműzöttek árváinak könyeit letörölte a nép; most e v;

lági elemet feltalálhatod kávéházak, sörcsarnokok s kaszinókban, de a templomban a küzdő Sión falain belől aligha. Boross cikkére nézve is áll Corneille figyelmeztetése: „Souvent l'histőire est un miroir trompeur." A történelmi érték s hitelesség szempontjából igen hamis tükröt tár fel az egyházunk jelen viszonyaira vonatkozólag. Nem akarunk mi a papság gyakorta tapasztalt gyarlóságaira köpenyt borítani, csak az egész egyháznak akarjuk fülébe mondani: „In te est pernicies tua, Israel." Mert a dolog voltad épen csakugyan ugy áll. A papságra az dobjon a világiak közül követ, a ki maga minden kifogáson kivül áll. Emelkedjék a világi elem is a kor színvonalára, támogassa példaadásával a papság valláserkölcsi működését, azonnal más alakot öltenek magokra egyháztársadalmi viszonyaink. Mi a baranyai népóletet, a társadalmi s egyházi viszonyokat közelebbről nem ismerjük, melyek közelebbről okot szolgáltattak a papság tekintélye fölötti elmélkedésekre s Boross epés cikkére; de mi örömmel mondhatjuk, hogy vidékünkön a papság tekintélye még annyira alá ásva nincs. Igaz, nem az a nimbus s varázsfelhő környezi azt ma már, ami a hajdani szent székek fölött lebegett; a képviseleti rendszer természete s szelleme szétfújta ama bűvös ködöt; a nép, képviselői által, a papokkal együtt tanácskozik ; a viszony szívélyesebb, bizalmasabb ; különben ez nekünk jobban tetszik, mint az a hajdani szolgazsarnok viszouy, mely a papok s hivek közt létezett. Az igaz, hogy találkozik egy-két kamasz, ki e helyzettel visszaél, de ez volt mindig, volt a consistorium legdívóbb idejében is. Mi tehát Borossal nem is a tekintély sülye**) Az elősorolt neveket kihagytuk, az N. N.-nek helyébe gondoljon mindegyik olvasónk ismerősei közül ugy az egyik mint a másik tábor köréből néhány általa tisztelt s becsült nevet. Szerk. 37*