Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-05-10 / 19. szám
dése felett sopánkodunk, hanem egyházunk hiveit hangosan figyelmeztetjük az idő követelményeire, figyelmeztetjük az előrehaladt kor kívánalmaira; hogy vegyük eszünkbe jókor mindazokat, melyek a mi békességünkre valók, javítsuk intézményeinket, teremtsünk conventet, domestikát, nert a panasz, sopánkodás fölhalmozódott bajainkon egyáltalában nem segit; ha sérti híveink, uraink gusztusát a papjaink által viselt öltönyök, vitorla kabátok igénytelensége, adjanak jobb fizetést, hogy diszesb ruhában járhassunk, mert a mostani szük javadalmazás mellett maholnap nem lép tehetséges ifjú e pályára, s nem lesz a ki a Mokány Berciknek, Bacur Gazsiknak meg a kutyabagosi bírónak káromkodni segítsen. Egyébiránt óhajtjuk, hogy az általunk nagyon tisztelt cikkíró szavai legyenek gyújtó villámok, s lobbantsák immáron lángra azon egyháztársadalmi kérdések felhalmozódott anyagát, melyek megoldásra várnak, különben elrobog mellettünk a világkerék, s ama dicstelen síriratot irja fel rólunk a történelem: „In te fűit pernicies tua, Israel!" ... PERESZLÉNYI JÁNOS. Baranyai echó Farkas József és Boross Mihály urak cikkeire. A Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok mostanában a baranyai állapotokkal foglalkoznak pro et contra. s különösen Farkas József tanár ur és X. igen élénken és valódi vonásokkal rajzolják az itteni állapotok képét ; Boross Mihály nr pedig erősen kiemeli a papi tekintély sülvedósét s ennek okát bennünk papokban keresi, mondván: „in te est pernicies tua Izrael." Nagy figyelemmel és érdeklődéssel olvastam az e tárgyban megjelent cikkeket és sok igazságot találtam valamennyiben; s miután már sokan szólottak a dologhoz, én hallgattam volna is, hanem az az egyik baranyai levél, melyre hivatkozás történik, alkalmasint az én tollamból került, mert olyan tartalmú levelet tiszteletreméltó helyre hivatalosan én is küldöttem ; de meg Baranyában hivataloskodván, az itteni állapotokat meglehetősen ismerem. Bajaink valóban olyanok, mint a fentérintett cikkekben rajzolva vannak s ezek okai és forrásai ezer és ezer felől származnak. A nép műveletlen ós tudatlan s telve irántunk való roszakarattal; orvosolnánk, de az orvossággal nem él; tanácsolnánk, de tanácsunkat be nem veszi; parancsolnánk, de szót nem fogad. Tekintélyt ismerni nem akar, népünk előtt csak annak van tekintélye, akinek pénze van, tehát a zsidónak; meg a kinek pandúrja van, tehát a szolgabírónak; erkölcsi tekintélyt épen nem ismer, mert erkölcse tökéletesen meg van vesztegetve. Ilyen állapotok mellett féktelen szabadsággal felruházva, s mégha hozzá veszszük, hogy Baranyában a világi hatóság az ultramontanismus erős befolyása alatt áll, Bácskában a hatóság jobbadán rác , Slavoniában pedig horvát, mindannyi részint a reformátusoknak, részint a magyarságnak ellensége, mely gyakori tapasztalatunk szerint alattomban bujtogat is ellenünk, de panaszos ügyeinkben semmi esetben kezünkre nem jár, az erőteljes protestáns intelligentia pedig hiányzik, ugy bogy világi tanácsbirákat kénytelenek vagyunk más megyékből requirálni ; én nem azon csudálkozom, hogy ilyen köiülmények között tekintélyünk sülyed, hanem igenis azon, bogy még annyi tekintélyünk van, ameny n y i van. Farkas ur ajánlja a papi értekezleteket. Ezek meg vannak, de nem hivatalos szervezetben s ezek csak azon bajokat orvosolhatnák, melyek bennünk a papi testület kebelében mutatkoznak, de1 a nép az ott határozottakra nem adna semmit. Ajánlja az olvasó körök alakítását. Ezt is megpróbáltuk; ötven hatvan embert összeszedegettünk a javából, olvastunk nekik, tanítgattuk őket, a dolog ment is egy darabig, de akkor elkezdették a többiek a tagokat gúnyolni, a papot bántalmazni mind addig, mig a kör meg unva a sok bántalmazást, föl nem oszlott. Dalárdát is alapítottunk Mohács városában, a lelkész buzgott mellette, spgélyeztük, bátorítottuk a tagokat, s az ere dmény az lett hogy az egyházi elöljáróság a nép nevében megtiltotta n3-kik a templomban és temetéseken való működést. Azontúl is folytatták a tanulást, de hol egyik, hol másik demagóg presbyter megállította vasárnaponként a népet s lázította, pap és tanitó ellen, mig végre oda vitték a dolgot, hogy beverték a dalárdistákra az iskola ablakait is5 s6: agyonveréssel is fenyegették őket ; mit volt mit tenni : feloszlott, s a tanitó is elkeseredve lemondott nem csak állásáról, hanem a tanítói pályáról is. „A lelkész szükségességének érzetét is fokozni kellene" de ez nem rajtunk áll. A világi hatóságok rendszeresen dolgoznak már régóta azon, hogy a lelkész befolyását csökkentsék. A tiszta kálvinista községekben a község és egyház eddig egy volt, s a falu dolgában mindig megszokták kérdezni a papot, aki tudott is okos tanácsot adni, s szava döntő volt; most, községrendezós cime alatt a pap befolyását megszüntették, hogy annál több maradjon a politikai hatóságtól függő jegyzőnek. Ezelőtt a községbiró a templomban a pap kezébe tette le a szent esküt, s némileg függött papjától, most ho'mi tiszteletbeli ideiglenes diurnista esketi fel — minden oktatás nélkül — s az is oda ül a papokat csúfolók székébe. Az iskola- ós nevelésügy egészen kezünkben volt, azt kivették, és átadták a bocskoros keresztyéneknek, akik aztán a tanügy rendezését azon kezdették, hogy a tanitó fizetését leszállították, s az iskolákat pedig hagyták ugy a hogy volt. Itt van móg a házasságügy, mely fontos ós még kezünkben van ; de már megszorítva. A házassági enge-