Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-05-03 / 18. szám

hogy megkísértse oda haza, papjával, tanítójával szemközt, amire hallotta, látta a példákat. e) Nem lesz ingyen eszem-iszom, s az apró, mindég nyűglődő egyházak jobban meggondolják, csináljanak-e küldöttség-ellátási költséget maguknak vagy nem ? f.) Azon egyházak, melyek a néhány év előtt meg' állapított sorrend szerint még nem tartottak ki e.-megyei gyűlést, 100—200 frtot szivesen fizetnének a papi és tanítói gyámiötózetek részére, s ez uton mind a két gyámintézet gazdagabb lenne ezer-ezer forinttal. Ez érvek azonban nem voltak elegendők az indítvány elfogadására, noha ezek ellen egyetlen érv hozatott fel csak a vándorgyülési rendszer mellett, az t. i. hogy a már évek előtt megállapitott sorrendnek a végére kell érni. Tehát még hét éven keresztül vándorgyűlések fognak tartatni. Maradt ugy mint régen volt. Legyen ugy mint régen volt! A gyűlés többi tárgyait mellőzöm. Csak azt hozom még nyilvánosságra, hogy a gyűlést megelőző nap a lelkészi kar „lelkészegyesület"-té alakult, célja nem az, hogy tudományos felolvasások és értekezések által tanítsuk egymást, hanem az, hogy a gyakorlati lelkészet körébe tartozó intézkedésekben s eljárásokban egyöntetűséget hozzunk be, becsületbiróságot állítsunk fel, s egyesült erővel oda hassunk, hogy az egyházi irodalom kitűnőbb termékeit és az egyházi lapokat a legszegényebb lelkészek is olvashassák. Ágya, ápr. 24. 1847. Nagy Sándor, ref. lelkész. Yálasz Homolya István urnák A prot. egyh. és isk. Figyelmező f. évi II. és III. füzetében Homolya István cseppelyi ref. lelkésztől „Ungi levelek" cim alatt egy közlemény van, melyben egyéb discursus mellett — csak ugy odavetőleg — értesít az ungi ref. lelkészi értekezletről. E közleményben, emiitett füzet 143. lapján, igénytelen személyem azon kitüntetésben részesül, hogy ország világ előtt reformernek declaráltatom. E kitüntetésre nem vágytam, de elfogadom, mert az állítás igaz. De azt már kétlem, hogy ilyen titulusú lelkész — az ungi egyh.-megyében — csak én és Németh Imre ur lennénk. Ám próbáljon H. ur e tárgyban minden ungi lelkészt kikérdezni! Tagadom azt is, hogy én akár elcsépelt, akár elcsépeletlen érvekkel megkisérlettem volna egy fiók reformegylet alakítását. Igaz, hogy midőn a reform.-egylet ugy átalánosságban szóbahozatott, s ellene t. Makay Dániel ur hangot emelt, e hang ellen — természetesen a reform.-egylet javára — ón is elmondtam saját véleményemet. Hogy aztán t. Makay ur mennyiben szorított engem sarokba, a!zt magyarázgatni tiltja nekem az illem, s az erkölcsi érzésre irányuló ama szabály: propria laus sordet. „Egyébiránt -— irja Homolya ur — nem tagadom nekem is volt velők egy kis szóváltásom." Kitűnő sajátsága az egynémely urnák, hogy a hol mozog a bokor, ott farkast kiált, ahol pedig valósággal van farkas, ott csak ugy elsiklik, nem mer szemébe nézni. Hát az ő szóváltása — igazán mondva — nem kettőnkkel, hanem egyedül Németh Imre úrral magával esett. A ki ismeri t. Németh Imre urat — pedig a mi egyházkerületünkben sok van ilyen — az tudja azt is, hogy Németh Imre ur igen müveit modorú ember; tudja, hogy társalgását s vitatkozását a ref. papban annyira szükséges szerénység és simaság jellemzi; e mellett ő már külsejében is tiszteletre hivó alak, 50 év körül, régi köztiszteletü lelkész, s egyh.-megyei tanácsbiró. S talán Homolya ur, az ifjú ember, egy éves lelkész mindezeket respektálta neki adott feleletében ? Nem. Hanem ökölre szorított markokkal elébe áll, s oly gesztikulációval, minő a boxirozásnál szokás, egészen orra alatt hadonáz, s beszédének extraktuma gyanánt oda jut: hogy ha Németh Imre ur nem hisz az ördög ő nagyságának orthodox körmeiben és szarvaiban, mondjon le a n.-dobronyi parochiáról. (Ez különben nem is hiábavaló beszéd, mert N.-Dobrony az ungi egyh.-megyében a legnagyobb jövedelmű parochia.) Erre aztán az értekezlet minden tagja nagyot nézett, de volt is oka reá; mert ha már esik is balgatagság az nap alatt, de azt meg kell vallani, hogy nálunk a Homolya ur módora és nézete még eddig nem volt divatos, adja isten hogy ne is legyen azzá. Az átalános megbotránkozást ellensúlyozandó, nyomban indítványozta valaki: hogy ha van Homolya ur zsebében revolver, azt konfiskálni kell, mert itt még baj is, lehet. A siker nem maradt el; mert valóban a legkomolyabb arc is mosolyt öltött; már én azon nem disputálok hogy a mosoly kit illetett, elég hogy a publicum szokatlan kellemetlen helyzetéből ki lett segítve. — Ez volt a Homolya ur „egy kis szóváltása." Hanem igy volt, cáfoljon meg akárki a jelenvoltak közül. Egyébiránt, a ki egy folyóirat jóhiszemű olvasó közönségét a tények elferdítésével tévútra vezeti, azt Ítélje el a pubiikum. Szabó Endre, palágyi ref. lelkész. Külföldi egyház és iskola. Ausztria. Az egyházügyi tor vény javaslatok másodika. Az osztrák felsőház közelebb a második javaslatot is, mely a felsőbb egyházjavadalmakat progressiv adó alá veti a vallási alap javára, szintén nagy többséggel (66 szavazattal 20 ellen) helyben hagyta. Ez a javaslat, fontosságra nézve, vetekedik a már elfogadott elsővel, mely a kath. egyház külső jogviszonyait szabályozza. Az osztrák püspökök azt akarták, hogy a vallásalapot szolgáltassa ki a kormány a püspöki karnak, az majd gondoskodik az alsóbb papság jobb javadalmaztatásáról. A kormány más eljárást követett. A kormány maga kezeli a vallási alapot, maga javítja az alsóbb papság dotációit, s ecélra tetemesen